Fontos-e a Germanische Heilkunde átfogó ismerete?

Ewa Leimer

Dr. Hamer felfedezése páratlan a történelemben. Az általa feltárt biológiai törvényszerűségek minden idők legjelentősebb és legsúlyosabb felfedezése, mivel kihat az emberek és a többi élőlény életére is.  Önmagában annyira következetes és világos, hogy semmivel sem kell kiegészíteni. Legfeljebb, majd ha a Germán Gyógytudományt világszerte elismerik a mai feltételezett orvos”tudomány” helyett, további felfedezésekre kerülhet sor a Germán rendszerén belül. Nem hasonlítható semmihez sem a felfedezések történetében...

Ahhoz, hogy ez az értékes felfedezés az ember hasznára váljon, és hogy ezt tudatosan saját magán megtapasztalhassa, fontos, hogy megértse őket. Egyelőre még nincs más módja, de mindenki választhatja ezt az utat. 

Én már majdnem 30 éve ezen az úton járok, minden orvosi “segítség” és  “tanács” nélkül. 

Mivel a Germán különlegessége, hogy ha megértjük és betartjuk a természet törvényeit, akkor nincs szükségünk terapeutára, mert a testünk maga végzi el a “terápiákat”.

Klinikai segítségre ritkán van szükség. Dr. Hamer szerint csak az esetek 5%-ában. A többi esetben a “segítséget” maga a szervezet biztosítja. Ennek az 5%-nak ún. klinikai segítségre van szüksége, mert a konfliktustömeg túl nagyra nőtt és/vagy az ÉBK túl sokáig tartott. Sajnos ma nem számíthatunk megfelelő klinikai segítségre, mivel nincs olyan klinika, amelyben engedélyezik a “segítségnyújtás” során Dr. Hamer által felfedezett összefüggések figyelembevételét. 

Ha valaki rendelkezik ezzel a tudással, akkor azt is megérti, hogy a “beteg” páciensek többsége már a vagotóniás fázisban van. Vagyis az ÉBK elengedhetetlen eleme már teljesült: a konfliktusmegoldás (konfliktolízis)... Az Értelmes Biológiai Különprogram (DHS) bekapcsolásakor a szervezet minden “terápiás” biológiai intézkedést foganatosít. Ilyen esetben elegendő türelmesen és bölcs magatartással elviselni ezt a fázist anélkül, hogy az ember zavarná a szervezetét munkája elvégzésében. 

Még az aktív konfliktusoknál is érteni kell az összefüggéseket, hogy a konfliktusaktivitás sikeres megszüntetése érdekében megtaláljuk a konfliktust a sínekkel együtt. Ilyenkor egyetlen terapeuta sem tud jobban segíteni rajtunk, hiszen saját magunknál jobban senki nem ismer minket. Nem beszélve arról, hogy az aktív fázisban fel kell készülnünk a gyógyulási fázisban fellépő tünetekre. 

Vannak olyan konfliktusok is, amelyek aktivitását semmiképpen sem szabad megszakítani, ha tudjuk, hogy az epileptikus/epileptoid krízis során idő előtti halál következhet be. 

Egy szemináriumi résztvevő (orvos) egyszer azt mondta: 

„Most már tudom: a Germán nem “valakinek” szól, hanem saját magunknak.” 

Igen, ezt pontosan így kell érteni! 

Ezért mindenkinek (a családjával együtt) rendelkeznie kell azzal a részletes tudással, hogy mi zajlik a testében... Így érthető tehát, hogy miért nem célunk a terapeuták képzése vagy a terápia elvégzése, hanem kizárólag emberek hiteles és alapos képzése. 

Úgy hiszem, a beteg kifejezés a jövőben is megmarad. Végül is a „beteg” szó olyan valakit ír le, aki türelmes (= patiente = türelmes). És ez egy nagyon fontos tulajdonság, amelyre az embernek szüksége van az ÉBK-k lefolyása során: türelmesen és pánik nélkül, de megértéssel és előrelátással kell elviselni az ÉBK-k tüneteit, és bölcsen kell reagálni testünk igényeire. Ehhez barátságos környezetre van szükségünk, ahol szintén ismerik ezeket az összefüggéseket. Mindenki, aki megértette a Germán Gyógytudományt és naponta éli meg családon belül, tisztában van azzal, hogy harmadik fél senkit sem képes „meggyógyítani”. A „beteg” aktív közreműködése elengedhetetlen a saját testében lejátszódó lelki-biológiai folyamatban. 

A napjainkban betegségként definiált ÉBK optimális lefolyásának előfeltétele: a tüneteket tekintve nem szabad pánikba esni, hogy ne adjunk lehetőséget újabb ÉBK-k „elindulására”. Mivel ezeket az új, a pánik keltette ÉBK-knak nehéz véget vetni. 

Az érintett személy belekerülhet egy ördögi körbe. Ilyenkor olyan tünetek is megjelennek, amelyeknek semmi közük az elsődlegesekhez. A tipikus másodlagos konfliktusokat „halálfélelem-konfliktus” vagy kilátásba helyezett műtét miatti „támadás-konfliktus”, vagy félelem a lét elvesztésétől vagy az elcsúfítástól stb. érzékelése válthatja ki. 

Ezeknek az élő szervezetben zajló folyamatoknak a megértése megadja a természetbe vetett szükséges bizalmat és a higgadtságot. Csak ebben az állapotban hozhat az ember kiegyensúlyozott döntést. 

Nehéz és néha lehetetlen feladat elsajátítani ezeket az ismereteket, miközben az embert kínozzák a testi tünetek, vagy „fenyegetően” hangzó diagnózist és prognózist kap, vagy ha már túlvan egy csonkító műtéten vagy egy kemo”terápián”.

Ezért mindenkit a Germán Gyógytudomány tanulmányozására biztatunk még a tünetek megjelenése előtt, illetve még mielőtt az orvos felállít egy „rosszindulatú” diagnózist vagy prognózist.