Áttétek / metasztázisok
Új konfliktus-élménysokk eredményeképpen kialakult rákos megbetegedések

Az akadémiai orvoslás rák alatt eredetileg valódi daganatot értett erős sejtszaporulattal. Képviselői úgy képzelték, hogy a rákos daganat egy megvadult sejtből indul ki, amely az artériás véren keresztül más szervekhez úszik, és ott új rákot, ún. „áttétet”, metasztázist okoz. Ilyesmi a valóságban azonban nem létezik.

Ez a szerencsétlen dogma további szerencsétlen dogmákat teremtett. Ehhez az a fölöttébb végzetes elképzelés társult, amelyet úgyszintén azonnal dogmává emeltek, hogy ez az egyetlen, feltehetőleg megvadult sejt folyamatosan tovább növekszik és szaporodik, és ez a burjánzás elkerülhetetlenül halálhoz vezet. 

Ha a ráksejtek mégis elúszhatnának távoli szervekbe, akkor azok szükségképpen az artériás véren keresztül jutnának oda, mert a vénás érrendszer és a nyirokpályák egyaránt a központba, a szívhez vezetnek. 

Ha tehát a diagnózis „áttét”, akkor ez magában foglal egy bizonyítatlan, ráadásul téves feltevést, miszerint a másodlagos rák az elsődleges daganat „testvérrákja”. Azt a tényt, hogy egy második, vagy akár egy harmadik rákos megbetegedés megjelenhet, nem vitatja senki, viszont a vitatott tény értékelése és azok összekapcsolódása annál inkább kérdéses.

A Germán Gyógytudományban® metasztázis alatt (ami természetesen nem létezik) azt értjük, hogy egy ember például egy diagnózis során (iatrogén) pánikba esik, eközben DHS-t szenved el, és ezzel együtt újabb biológiai konfliktus veszi kezdetét.

Például ha száz emlőrákos kutyánál és száz emlőrákos anyukánál készítünk CT-felvételt a tüdőről, a diagnózis napján egyik esetben sem találunk a tüdőben kerekárnyékot. 

Azonban két hónappal később a nőknél, a diagnózis közlésétől, illetve annak brutalitásától függően, nagyon sok esetben kerekárnyékot (adenokarcinóma) találunk a tüdőben. Ezzel szemben a kutyáknál egyetlen esetben sem – szerencsére nem értették a diagnózist és ezáltal nem estek pánikba, vagyis nem alakult ki másodlagos karcinóma. 

Köztudott, hogy az állatok nagyon ritkán szenvednek el másodlagos rákos megbetegedést, például igen súlyos akadályoztatottság utolsó stádiumában, például ha az állat már nem tud járni vagy gyengesége miatt nem tudja magát megvédeni, „önleértékelés-konfliktust” szenvedhet el. Ezáltal elszenvedhet egy második rákos megbetegedést, ún. metasztázist. Minden orvosnak fel kellett volna tűnnie, hogy az állatoknál nagyon ritkán alakul ki másodlagos rákos megbetegedés.

A páciensek esetében azonban a diagnózis- és prognózissokk mellé válogatott terápiás kínzások, és természetesen társadalmi félelmek társulnak, pl. a munkahely elvesztése, nyugdíjazás stb. 

A beteg ekkor úgy érzi, hogy halállistára került. Már nem teljes emberként tekint magára, hiszen hamarosan vége az életének. Már az emberek sem nyújtják oda a kezüket, mert titokban attól rettegnek, hogy megfertőzi őket. 

Ha egy ilyen hatalmas konfliktus-élménysokk ér minket, egy DHS, amely lelki elszigeteltséggel társul, akkor ebben a másodpercben Hameri Góc (HG) alakul ki az agyban. A konfliktusok minden sajátos fajtájáért, amelyet „biológiai konfliktus-sokknak” is nevezhetünk, az agy egy jellegzetes területe és ezzel egyidejűleg egy bizonyos szervi terület a felelős. 

Hameri Gócnak nevezzük az agyban azt a területet, régiót vagy helyet, ahová a DHS becsapódott. A HG helye nem véletlenszerű, hanem az a relé, amelyre az egyén a DHS másodpercében a konfliktus tartalmának megfelelően „asszociált”. Ebből a Hameri Gócból kiindulva a DHS becsapódásának pillanatában az adott relé által irányított szerven rákos elváltozás jelenik meg. 

A legtöbb rákos beteg manapság a pánikfélelembe és a morfiumba hal bele! Ezen teljesen felesleges és bűncselekménnyel felérő pánikkeltés okai maguk az orvosok. Az iatrogén, vagyis orvosi prognózissal előidézett pánikkeltés és ehhez hasonló szörnyűségek szinte minden alkalommal új konfliktushoz (DHS) vezetnek, ennek következtében kényszerűen újabb rákos elváltozást okoznak, amelyeket az akadémiai orvostudomány „áttétnek” nevez. 

Példa: 

Egy jobbkezes anyuka gyermeke megbetegedése következtében DHS-t szenved el. Három hónapos kórházi ápolás során a gyermek felépül. Az orvosok az édesanya bal mellében egy 1,5 cm nagyságú emlőmirigy-karcinómát (csomót) találnak, és közlik vele, hogy a mellét amputálni kell, különben fennáll a veszélye annak, hogy a rosszindulatú rákos sejtek „szétszóródnak” a környező területeken, vagy a vér által „távoli áttéteket” okoznak. Tehát mihamarabb el kellene kezdeni a kemoterápiát is, hogy megsemmisítsék a rosszindulatú rákos sejteket. 

A fiatal édesanya a sokkoló diagnózis, a szükséges beavatkozások és azok következményei, valamint a prognózis hallatán például a következő konfliktus-élménysokkokat szenvedheti el:

1. „Eltorzítottság-konfliktus” – ami melanoma formájában jelentkezik – az egykori bal mell műtéti hegének területén.

2. „Önleértékelés-konfliktus”, bordaosteolysis az egykori ball mell környékén (azon a helyen már semmire sem vagyok alkalmas, emiatt már nem érek semmit).

3. „Támadás-konfliktus” a bal mell körül, bal oldali pleura-mesothelioma (a mellhártya-savós daganata).

4. „Halálfélelem-konfliktus”, tüdő-kerekárnyékok (adenokarcinóma, azaz mirigydaganat). 

Ezen konfliktusokhoz tartozó szervi elváltozások egy része gyorsan tetten érhető: A melanomát és a tüdő kerekárnyékait és – mivel a gyerek felépült – a „távoli áttétet” egyaránt a kisagy lateralis jobb oldalán, amely tulajdonképpen egy Hameri Góc konfliktusmegoldást követő fázisban.

Az osteolysis-t a bordákban általában szintén csak akkor fedezik fel, amikor sor kerül a konfliktus megoldására, tehát a megoldási fázisban megjelenő pleura-folyadékgyülem következtében. 

Mivel a feltételezett „áttét” az egykori mell közelében alakul ki, az orvosok eddig azt hitték (hipotézis) hogy a rákos sejtek valahogyan „oda vándoroltak” („lokális áttétek”), feltehetően az artériás vérben „úsztak” az agyig, ezért ezeket „távoli áttéteknek” nevezték. Ugyan soha senki nem talált az artériás vérben rákos sejtet, ezt a tudományos feltételezést dogmává emelték. 

Mindenekelőtt különös, hogy ezek a „rosszindulatú rákos sejtek” mindig kifejlesztenek egy bizonyos rákos fajtát és szövettani struktúrát, mégpedig mindig azt, ami megfelel az adott szervnek. A legtöbb esetben tehát útközben át kell esniük egy metamorfózison – így szól a további hipotézis. Már szinte saját aggyal kellene rendelkezniük, hogy tudják, hogy ott milyen típusú szövettani szerkezetet kell majd felépíteniük.

A nekrózisoknál és fekélyesedésnél azonban egy nehézségbe ütközünk: 

Hogyan vándorolhatnának el ezek a „rosszindulatú rákos sejtek”, ha a sejtsorvadásban nincsenek jelen. Ezért az orvosok kerestek egy – az ősagyi csoporthoz tartozó – „elsődleges tumort”, amely ún. „elsődleges gócként” szolgálhat.

Ráadásul még senkinek sem tűnt fel, hogy egyes szervek nekrózisait vagy fekélyesedéseit (pl. gyomorfekélyt) az orvosok először „jóindulatúnak” ítélik, – a sejtszaporulat által (gyógyulási fázis) – egy csapásra „rosszindulatúvá” válnak. 

Vagy a „jóindulatúnak” nevezett osteolysis (a csont elmésztelenedése) például, amely jó néhány hipotézis szerint különösen „rosszindulatú” oszteoszarkómává alakulhat át. 

Ehhez azonban a belső csíralemez rákos sejtjének, vagyis egy adenokarcinómának tehát a (soha nem tapasztalt) csont felé tartó rövid utazása során pontosan tudnia kellene, hogy hová érkezik és a rövid idő alatt egy átalakuláson is át kellene mennie úgy, hogy oszteoszarkómát képezve hirtelen a középső csíralemezhez tartozzon, majd fordítva. Így jutunk hát dogmatikusan a legkalandosabb rákos sejt-átalakulásokhoz. 

Ha egy tüdőkerekárnyék-áttét azonos szövettani formát, adenokarcinómát mutat fel, mint a feltételezett elsődleges daganatok, pl. a vastagbél-karcinóma, akkor az orvosok „valódi áttétet” emlegetnek, pedig ezzel a „metasztázis diagnózisok” 90%-a elveszíti létjogosultságát, azonban a hisztológusoknak ez így is megfelel. Valójában természetesen ez a feltételezés-halmaz őrültség, és kizárólag dogmatikus úton magyarázható. 

Szintén megfelel a Rák Vastörvényének, hogy a középső csíralemez kötőszöveti sejtjei erős szaporodási képességgel rendelkeznek, amelyek elengedhetetlenek a gyógyuláshoz, sőt még tenyészetben is folytatják a mitózist (a sejtosztódás indirekt módja). Ez a folyamat ahhoz hasonlít, amikor nagy sebességnél az autót üresjáratba tesszük, és az még több száz métert megtesz, pedig a motor nem, csupán a tömege hajtja a kerekeket. 

Amióta ismerjük a GERMÁN GYÓGYTUDOMÁNYT, a „rákos megbetegedések” teljesen új megvilágításba kerültek, mivel már nem minden sejtszaporulatot tekintünk daganatnak.

Orvosi és társadalmi szempontból ezen embertelen háttér előtt állnak ma szegény betegek. Azonban amíg minden diagnosztizáló kolléga megtagadja a GERMÁN GYÓGYTUDOMÁNYT, a páciens rákényszerül, hogy megtanulja megérteni a rendszert.

Ha elmondjuk a páciensnek, hogy milyen betegségben szenved, és hogy az hogyan alakult ki, akkor sem a diagnózis, sem a prognózis nem rossz vagy ijesztő, és a páciens egyáltalán nem szenved el következménykonfliktusokat, ún. áttéteket, hiszen a GERMÁN GYÓGYTUDOMÁNYNAK köszönhetően megérti, mi történik a testében és miért. Nincs már többé oka pánikra vagy, hogy megijedjen az érthetetlen, értelmetlen, megállíthatatlan folyamatokról szóló számtalan hipotézistől, így a legtöbb esetben túl fogja élni a természet Biológiai Különprogramjait. 

A természetben, a biológiában nem létezik a „jóindulatú” és a „rosszindulatú” kifejezés. A természet szándéka a számunkra érthetetlennek vagy rosszindulatúnak tűnő folyamatok mögött mindig valami értelmes, célirányos és célravezető dolog, amely a problémamegoldásra irányul. Tehát a mai orvostudományban nem a természet a tulajdonképpeni probléma, amely elmulasztott valamit, vagy hibát követett volna el, kifordult volna önmagából vagy ámokfutásba kezdett volna. A probléma az emberek tudatlanságában keresendő (varázsinasok = akadémiai orvostanoncok).

De mindegy is, hogy igazodunk-e agyunk kódjaihoz, esetleg tudatlanságból vagy szándékosan figyelmen kívül hagyjuk azokat, a kód az agyban akkor is jelen van! Ez a kód határozza meg a konfliktusainkat és az ún. megbetegedéseinket is. Ez elsősorban rákos megbetegedés esetén érhető tetten, amelyekről a világ eddig mereven és makacsul azt állította, hogy értelmetlen folyamat, okozói pedig garázdálkodó, megvadult sejtek, amelyekkel a test nem képes elbánni. Mindebből egy szó sem igaz!

A GERMÁN GYÓGYTUDOMÁNY egy pusztán megtapasztaláson alapuló, teljesen logikus, feltételezéseket nélkülöző rendszer – amelyet 1998. szeptember 11-én a Nagyszombati Egyetem hatóságilag igazolt. 

Ebben a rendszerben ezért már egyáltalán nem is létezik a jó- vagy rosszindulatú kifejezés, valamint úgynevezett áttét sem létezik – ehelyett másod- és harmadlagos karcinómákról beszélünk. „Agydaganatok” helyett egy-egy megoldott konfliktust követően céltábla-konfigurációban megjelenő, agyi ödémával járó (vesegyűjtőcsatorna-szindróma esetén fokozott ödémával) vagy felszaporodott glia-kötőszöveti sejtekkel körülvett Hameri Gócról van szó. 

Továbbá nem léteznek „fertőző betegségek” sem, ehelyett a konfliktus-aktív fázist követő megoldási fázisról beszélünk, annak megfelelő agyi lokalizációval és a hozzátartozó rákos vagy rákkal egyenértékű szervi megnyilvánulással – a folyamathoz szükséges mikrobák jelenlétében. DHS-ről beszélünk, amely egy adott ÉBK kezdetét jelöli. A konfliktolízis kifejezéssel a megoldási fázis kezdetét jelöljük, emellett van egy epileptikus vagy epileptoid krízis a megoldási fázis csúcspontján. Ezek a folyamatok ellenőrizhető és előre kiszámítható tények, természetesen a DHS kivételével, amely váratlanul, „derült égből villamcsapásként” ér minket. 

Az áttétekről szóló mese nem bizonyított és nem is bizonyítható feltételezéseken alapult, mint ahogyan az a mese is, hogy a rákos sejtek a vérben, átváltozáson mennek keresztül, pl. egy bélráksejt, amely a bélben karfiolszerű tömör daganatot hoz létre, majd hirtelen elvándorol a csontokba, ahol csontsorvadást okoz, őrültség és gyengeelméjű középkori dogmatizmus! 

Ennek alapján feltételezhetjük, hogy a másodlagos és harmadlagos rákos megbetegedések 90%-át a akadémiai orvostudomány képviselőinek ál-terápiákon alapuló őrült gépezete okozza. 

Copyright by Dr. med. Ryke Geerd Hamer