Tények a Germanische Heilkunde®-ban

1998. szeptember 11-je óta a Germán Gyógytudomány szeptember 8-ai és 9-ei ellenőrzését megerősítette a Nagyszombati Egyetem (Tyrnau).

A Germán Gyógytudomány,amely 5 biológiai természettörvényéből minden további hipotézis nélkül, és amely egyformán vonatkozik emberekre, állatokra és növényekre, olyan egyértelmű és logikailag koherens, hogy mint ahogyan láthatjuk, könnyedén hitelesen és lelkiismeretesen már eddig igazolni lehetett volna és természetesen le is kellett volna ellenőrizni, ha meglett volna az akarat.  

Azoknál az eseteknél, amelyekben a Germán Gyógytudományt a biológiai természettörvényei szerint akarjuk reprodukálni, a dolog elvileg nagyon egyszerű: Három szint (lélek, agy, szervek) működik szinkronban, és a betegségnek két fázisa van, feltéve, hogy a konfliktus megoldódik, a normotóniás fázis a szimpatikotóniás (konfliktus-aktív) fázis előtt és a helyreállítási fázis a vagotóniás (konfliktusmegoldási,  gyógyulási) fázis végén.Tehát nem csak 4 fázisunk van 3 szinten, hanem 3 megkülönböztető pontunk is van: DHS, KM és epileptikus/epileptoid krízis mindhárom szinten, azaz 21 kritérium, amelyeket külön-külön, az 5 biológiai természettörvénynek megfelelően tudunk lekérdezni.De mivel a természet 5 biológiai természettörvénye együtt legalább6 kritériumot tartalmaz, beleértve a szövettani kritériumokat, az agy-topográfiai, a szerv-topográfiai, a konfliktus-színező és a mikrobiológiai kritériumokat, - ha mindhárom szintet alaposan meg tudjuk vizsgálni, egyetlen esetben 126  ellenőrizhető és reprodukálható tényhez jutunk el.Csillagászati ​​valószínűtlensége van annak, hogy egyetlen esetben is véletlenül kimutatható legyen a 126 megismételhető tény, mert ez az esetek milliói közül mindig a soron következő lehető legjobb. De ha a páciensnek csak két betegsége van, amelyek részben párhuzamosan vagy egymást követõen futhatnak, akkor a megismételhetõ tények összege már 252.

A valószínűség szinte csillagászati ​​valószínűségi értékre nő! 

A számítás során rendkívül fontos kritérium, hogy a Hameri gócok elhelyezkedése az agyban előre meghatározott. Ez azt jelenti, hogy a relé (a több száz lehetséges relé egyike) már előre meg lett határozva. És ennek a relének betegség esetén az ún. Hameri gócnak most pontosan abban a formációban kell lennie, amely a megfelelő fázishoz tartozik. 

Legtöbbször azonban a betegek többszörös rákban vagy bénulásban, cukorbetegségben vagy hasonlókban szenvednek, és minden egyes úgynevezett betegség, azaz Értelmes Biológiai Különprogram (ÉBK) esetében minden kritériumnak ismét teljesülnie kell!

Azonban a biológiai konfliktus is meghatározza mind az ÉBK lokalizációját az agyban (az úgynevezett Hameri gócként), mind a szerv lokalizációját rákként vagy ennek megfelelő rákekvivalensként a DHS pillanatában. És meghatározásra kerül a biológiai konfliktus konfliktustartalma, a lokalizációja az agyban és a szerven a DHS pillanatában. A biológiai konfliktus egyszerre szinkronban, ugyanabban a másodpercben, mind a 3 szintre van kihatással, és ott detektálható, látható, mérhető is! 

Hasonlóképpen, a DHS-t a páciens saját magán megfigyelheti, és a vizsgálatot végző orvos úgyszintén, ha tudja, mi az a DHS. Legalábbis az agy számítógépes tomogramján (CT) nem lehet figyelmen kívül hagyni a friss, éles kontúrú céltáblaszerű köröket. És a DHS másodpercétől kezdve a szerven is új sejtek növekednek vagy a sejtek egybeolvadnak, lyukak fekélyek keletkeznek.

Az ellenőrizendő betegek száma szinte jelentéktelen, mivel már 2 beteg egyenként 3-4 úgynevezett betegségben (ÉBK) együtt 600-800 lekérdezhető tény csaknem csillagászati ​​valószínűséggel eredményezi a Germán Gyógytudomány helyességét. 

Mint ismeretes, az úgynevezett orvostudományban a tények megszerzésének egyik eszköze vagy módszere a statisztikák létrehozása és értékelése. Amíg a tényeket összeadják, a statisztikák törvényesek. De ahol a különböző sorozatokból származó tényeket statisztikailag okozati összefüggésbe hozzák, az ügy hibássá válik. A statisztikák eddig csak a tények számszerű összefoglalását jelentették, az állítólagos okokat statisztikailag konstruálták.

Visszatekintve az "orvostudomány" összes statisztikájának hiányossága az volt, hogy csak szervi szinten mozgott, és itt sem vették figyelembe a betegségek kétfázisú törvényét az összefüggések ismeretének hiánya miatt, a pszichológiai és az agyi szintet, valamint a bal- és jobbkezesség jelentőségét sem vették figyelembe. 

Ezenkívül a rákkeltő anyagokkal foglalkozó statisztikákat általában állatkísérletek felhasználásával állították össze, miközben a kísérleti állatoktól megtagadták a pszichét és az intelligenciát. A kísérleti utasításoknál tudatlanságból soha nem kérdeztek rá a kísérleti állat fajának biológiai agyi kódjaira, sőt a viselkedéskutatásra sem figyeltek. 

Tehát ami a Germán Gyógytudományt pozitívan különbözteti a hagyományos orvostudománytól, az egy magasabb szintű természettudományosan megalapozott érzékenység a tiszta tények és a tények értelmezése közötti különbség felismerésére, amelyek akkor már nem szoros értelemben vett tények, hanem eredetileg csak munkabeli hipotézisek voltak, amelyek gyakran tények formájában mutatkoznak. Ez vonatkozik a diagnózisállítás területére is, mert itt is szigorúan és ügyesen elválasztják a tényeket a hagyományos orvoslás egyes hipotéziseinek értelmezésétől és értékelésétől. 

Tehát pl. ha a diagnózis: "áttét", akkor egy nem bizonyított, sőt hamis hipotézis feltételezhető, hogy a talált másodlagos karcinómák, az ún. leánydaganatok az elsődleges karcinómákból származnak.Az a tény, hogy van egy második vagy akár harmadik karcinóma, legalábbis elvben nem vitatott, de ennek a vitathatatlan ténynek a megítélése igen.

A tumormarker szintén olyan tény, amely önmagában nem vitatható. Az egyetlen hátránya csak az, hogy többségüknek hamis neve van. Ez viszont azt jelenti, hogy a tényeket már értékelő diagnózisokkal töltötték fel. 

Vannak nem specifikus, többé-kevésbé specifikus és specifikus tumormarkerek. A "marker" szó habozás nélkül használható. Elvileg találhatunk ilyen nem specifikus és specifikus markereket a rák minden növekedési folyamatához vagy bármely rák gyógyulási fázisához. A legkevésbé specifikus az összes közül a vérsejtek süllyedési sebessége (ESR = BKS) .

Azonban az eddigi orvostudomány nem tudta megkülönböztetni a konfliktus-aktív fázist egy betegség gyógyulási fázisától. Természetesen még kevésbé tudta, hogy van egy biológiai értelem, amely e két fázis egyikében rejlik. Ily módon olyan markereket fejlesztettek ki, amelyek egyszer a konfliktus-aktív fázisban növekedtek, másszor pedig csak a gyógyulási fázisban. Néhány az ősagy által vezérelt szervekre, a többi a nagyagy irányítású szervekre vonatkoztak. Ez a helyes tényeket hibás diagnózissá vagy legalábbis félrevezetéssé változtatta, mert elvileg minden gyógyulási fázis-markert vitalitásmarkernek is lehet nevezni. 

A Germán Gyógytudomány szerint meg kell tanulni ezeket a markereket új és értelmes módon értékelni, amelyek természetesen vitathatatlan tények. Rendezni kell őket a különböző csíralemezek és a folyamat két különböző fázisa szerint. Csak ezután lehet hasznos számunkra, és akkor már nem is okoznak pánikot a betegeknél.

Így tehát nem meglepő - ha valaki eddig együtt gondolkodott – rájönni, hogy pontosabb és tudományosabb módon, több tényező figyelembevételével lehet tényekhez jutni, hogy rábukkantam az öt biológiai természettörvényre és hogy ennek alapján kidolgoztam egy új terápiás módszert. A beteg számára úgy tűnik, hogy a diagnózishoz ugyanúgy laboratóriumi értékek, képalkotó eljárások dokumentumai (CT, MRI, röntgen) szükségesek. 

Az elsősorban konfliktusmegoldásból álló terápiában a beteg akár maga is kiszámíthatja a lefolyást, ami nyugalmat ad neki és lehetővé teszi, hogy megtalálja a kijutást a pánikból. 

Amikor egy tudományos rendszert csupán öt biológiai természettörvény és egyetlen hipotézis nélkül igazolunk, a terápia, amelyben a főnök maga a beteg, a rendszer részét képezi. Mert ez az a különleges egy tudományosan megismételhető rendszerben, hogy már a lefolyást bizonyos valószínűséggel kiszámíthatjuk (feltéve, hogy nem fordulnak elő újabb biológiai konfliktusok vagy kiújulások). A terápia folyamata gyakorlatilag az ellenőrzött rendszer része.

Azok számára, akik csak felületesen ítélnek, és nem veszik figyelembe a Germán Gógytudomány terápiájának alapját képező, tisztán tudományos és empirikus úton megszerzett tények hatalmas skáláját, ez teljesen indokolatlannak, abszolútnak tűnhet. Közelebbről megvizsgálva kiderül azonban, hogy hiányzik a tényleges összefüggések ismerete. Mert a Germán Gyógytudomány megállapításai nem intoleráns és társadalmi értelemben önmeghatározó véleményekről szólnak, sokkal inkább az általam újra felfedezett és felismert természettörvényekről, amelyek sok kritikus bánatára nélkülem is léteznek, és minden nap működnek! 

Különösen, ha a hagyományos orvostudomány ennyire elismeri állítólagos tudományos mivoltát, fokozatosan meg kell engednie, hogy feltegye a kérdést, vajon régen maga tért-e le a természettudomány útjáról, pl. a rákterápiában - a statisztikailag igazolt elégtelenség ellenére -, amit már nem képes elhagyni vagy változtatni rajta, és így dogmatikusan és tudományos alap nélkül abszolútnak állítja be magát!?

A hagyományos orvoslás a rák másfajta megrögzült megközelítése során (pl. ok, terápia) nyilván figyelmen kívül hagyta, hogy én a szó valódi értelmében összekötöm a biológiát az orvostudománnyal, amely régóta magában foglalja az összes élőlényt (állatot és növényt). 

A tudásnak ezen dimenziójánál nem tűnik fontosnak kiemelni, hogy én, aki lényegében kritizálja az onkológiát, nem kifogásolja a sürgősségi vagy baleseti orvoslás technikai vívmányait: anatómia; sebészet (kivéve bizonyos rák-műtéti indikációkat); sürgősségi orvoslás; patológia (kivéve a "rosszindulatú"/"jóindulatú" diagnosztikai következtetéseket); belgyógyászat: diagnosztika vagy minden szakorvosi diagnosztika az összes többi orvosi területen; topográfia; radiológia; balneológia; biokémia; fiziológiai kémia; humánbiologia. 

Annak érdekében, hogy helyesen megértsük a Germán Gyógytudomány öt biológiai természettörvényét az összes diagnosztikai, tudományos, terápiás és általános emberi következményével, a rendszer-immanens (együtt) gondolkodás elengedhetetlen feltétel! 

Pontosan ezt az együtt gondolkodást utasította el mindig a hagyományos orvostudomány! Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy pontosan az a tény, hogy most először az orvostudományban alapvető természettörvényeket fedeztek fel (amint ez más természettudományokban már régen megtörtént), első alkalommal valós esély lenne arra, hogy az orvostudomány valódi értelemben vett igazi természettudománnyá váljon!

Copyright by Dr. med. Ryke Geerd Hamer