Az érzékeny orrunk és annak bűz-konfliktusai

Rövid összefoglalás
Dr. Ryke Geerd Hamer

A Germanische Heilkunde olyan természettudomány, mint a fizika, a kémia vagy a biológia. Pontos diagnosztikai munkát igényel, sokkal többet, mint a mostani tüneti orvostudomány. Mert az új orvosi diagnosztika 3 szinten zajlik: a lélekben, az agyban és a szervben. Ez a 3 szint mindig szinkronban van.

A „Rák vastörvénye” kimondja, hogy minden úgynevezett betegséget, azaz Értelmes Biológiai Különprogramot (ÉBK) egy DHS (Dirk Hamer-szindróma) vált ki, vagyis egy nagyon specifikus, biológiai konfliktus-élménysokk, amely ugyanabban a másodpercben egy computertomográfiával bizonyítható Hameri Gócot vált ki a szervért felelős agyi relében, és ennek megfelelő változásokat, sejtszaporulatot, bénulást vagy funkcionális változásokat stb. okoz a szervben.

Ez azt jelenti, hogy nem a korábbi értelemben vett konfliktusokról van szó, vagyis a gyermekkor óta felépült pszichológiai konfliktusokról, hanem Biológiai Konfliktusokról. Ilyen fajta konfliktusokat emberek, állatok, és hasonló módon akár a növények is elszenvedhetnek.A DHS az egész Germán Gyógytudomány kulcsfontosságú pontja. Ezért fontos, hogy ismét világosan lássuk, hogy a DHS másodpercében, amely váratlanul „rossz lábon” éri az embereket, nemcsak egy sokk-élmény, mint olyan következik be, hanem egy konfliktus-élménysokk, amelynek nagyon konkrét tartalma van!

Az orr, mint a szaglószerv, a legérzékenyebb szervünk egyike. Egyesíti a légutak funkcióit, azaz a mélyebb légutak védelme érdekében szűr, felmelegít, tisztít és hidratál. A járatok és a lyukak által az orr négy páros és szimmetrikus orrmelléküreggel kapcsolódik össze: a homlok, az állkapocs, a rostacsont és az ékcsont. Az orr a rostacsont labirintusáig, az úgynevezett I. koponyaidegig (olfactoria) nyúlik, amelynek szagló- vagy idegszálai eloszlanak az orrnyálkahártya középső és felső részén. Közvetlenül a bazális agykéreg (külső csíralemez) szaglócsúcsaiba nyílnak.Tehát itt tipikus nagyagykérgi laphámot találunk, amely az orr- és garatüreg nyálkahártyájában is megtalálható.

Minden lemezes epitheliumban (epithelium: felületes sejtréteg, felhám. Minden bőr-, nyálkahártya- és serosus felszínt, beleértve a mirigyeket valamint más innen származó struktúrákat borító, kizárólag sejtekből álló, avascularis réteg) és nyálkahártyában a konfliktus-aktív fázisban fekély keletkezik, vagyis szövetvesztés történik. A megoldási fázisban ez a szövetvesztés, a fekély új sejtekkel visszaépül, amely súlyos duzzanat alatt zajlik. Korábban ezt nem tudtuk, és a sejtek újraképződését, amelyek feltöltik a fekélyeket, nagyon rosszindulatú daganatoknak tartottuk.

Az orrnyálkahártya fekélyéhez a konfliktust tekintve pl. mindig az orr belseje és az ún. bűz-konfliktus tartozik. Példa: Amerikai kutatók patkányoknak, akiknek a legérzékenyebb szerve az orruk, fertőtlenítésre használt formaldehid oldatot injektáltak az orrukba egy éven keresztül naponta többször, ezerszeres koncentrációban. Az ilyen anyagokat az állatok általában elkerülik. Ezen eljárás során a szegény, ilyen szörnyen megkínzott állatok egy része DHS-t szenvedett el, és kialakult egy úgynevezett orrnyálkahártya-fekély. Amikor az állatokat az egyéves kínzási eljárás után leölték, az orrukban csak „jóindulatú fekélyeket” találtak. Néhány patkányt egy pár hétig még életben hagytak, mielőtt leölték őket. Náluk az orrnyálkahártya erős duzzanatát tapasztalták gyógyulási sejtmitózissal a fekélyek mellett, ami a hagyományos orvostudomány szerint rák.Következtetés: a formaldehid karcinogén – vagyis rákot okoz.Hasonlóan koncentrált bűzanyaggal elvégzett kísérlet során a legnagyobb a valószínűség szerint minden embernél orrfekély alakult volna ki. A fekélynek ezt a gyógyulási folyamatát azután karcinómaként „ünnepelték!”

A dologban az ám a különlegesség, hogy az állatoknak is ugyanúgy van lelkük, mint nekünk embereknek. Ez azonban azt is jelenti, hogy az állatkísérletek nemcsak hogy értelmetlenek, hanem bűncselekmények is, mivel az eredményeket egyébként sem lehet átültetni az emberre.

A Hameri Góc ilyenkor az agykéregben, mélyen bazálisan fekszik.A konfliktus-aktív fázisban fekélyek alakulnak ki az orrnyálkahártyában, amely nem vérzik, csak „kérgesedik”. Minél tovább tart a konfliktus, annál nagyobb és mélyebb a fekély.

Az MK-fázisban (gyógyulási fázis) a fekélyek új sejtekkel feltöltődnek, amit a nyálkahártya súlyos duzzanata kísér, amelyet náthának (rhinitis) vagy „allergiás náthának” nevezünk.Esetenként vérzés és viszketés (pruritus) léphet fel(kültakaró séma). Ha véletlenül ebben a fázisban vírusokkal érintkezünk, olyankor a gyógyulás erősebb, de optimálisabb, mert a vírusok (ha egyáltalán léteznek ilyenek!) csak a csíralemeznek megfelelően a megoldási fázisban szaporodnak. És csak a nagyagykéreg vezérelte szervekben működnek, felgyorsítják a külső csíralemez által irányított fekélyek gyógyulási folyamatát, vagyis az orrban található nyálkahártyáét is. Nem feltétlenül szükségesek a gyógyuláshoz, de a vírusokkal történő gyógyulás optimálisabb lehet.

Az orrmelléküregek nyálkahártyájában is fekélyek keletkeznek a konfliktus-aktív fázisban. Ennek alapja szintés egy „bűz-konfliktus”:„Bűzlik nekem az egész” – átvitt értelemben is.A Hamere Góc szintén frontobazális vonalon (homlok mögött, szemüreg fölött) helyezkedik el.A konfliktus-aktív fázisban fekélyek alakulnak ki az orrmelléküregekben, amelyek gyakorlatilag nem okoznak panaszt.

Csak a gyógyulási fázisban, miután a konfliktus megoldódott, erősen megduzzad a fekély területén lévő nyálkahártya – vírusokkal vagy vírusok nélkül – szerózus (savós) folyadék kiválasztásával (orrfolyás) és viszketéssel. A gyógyulási fázis végén a fekélyek új sejtekkel töltődnek fel és meggyógyulnak.

Gennyes orrfolyás akkor fordul elő, amikor a baktériumos részek is érintettek, amelyek fellelhetők az orrmelléküregekben is.Életünk során az úgynevezett bűz-konfliktus fordul elő legtöbbször, ill. azok ismétlődnek (recidíva) csaknem a leggyakrabban. A konfliktusrecidívák nem lassan keletkeznek, hanem csak egy újabb DHS-sel (kis DHS).Ezt „sínnek” is nevezzük.

A sín a konfliktusok további aspektusai vagy a DHS pillanatában kialakult további észlelések. Ha a beteg később ilyen sínre kerül, akkor ez a teljes konfliktus megismétlődését eredményezheti. Természetesen a recidiváló DHS-nek, amely visszahelyez minket a konfliktussínre, nincs szüksége akkora érzelmi erőre, mint amilyen első ízben volt. Nevezhetnénk „erőteljes emlékezésnek” is. (Ismétlődő DHS = „kis DHS”). A sínek tehát, melyekből gyakran még több is van, nem rosszak, nem a természet állandó balesetei, hanem a szabad természetben normális esetben, pl. az állat számára szinte létfontosságú memóriafrissítők: “Vigyázz, ilyenkor régen volt egy DHS-ed, vigyázz, nehogy újra a rossz lábadon érjen.”

Az ilyen síneket allergiának is nevezzük.A Germanische Heilkunde-ban megtanultuk még jobban megbecsülni a síneket vagy az allergiákat, mióta ismertük az 5. biológiai természettörvényt. Mert még ezek a sínek is, amelyek néha zavarnak, bosszantanak vagy akár akadályoznak is – és amelyekről a hagyományos orvostudományban tudatlanul azt hittük, hogy “terápiázni”, kezelni és küzdeni kell, elvileg hasznos biológiai figyelmeztető jelek.

A szénanátha például az orrnyálkahártya gyulladása,amelyek allergikusan (sínek által) keletkeznek. Régebben pl. a szénanátha volt a leggyakoribb allergia, amely abban a formában ma már nincs.A korábbi időkben két fiatal első szerelmeskedése gyakran a szénában történt. Ha ezt a találkozást valaki megzavarta vagy nem harmonikusan zajlott, gyakran DHS-hez vezetett. Az a fél, akit akkor DHS sújtott, később önkéntelenül emlékszik erre a széna-katasztrófára – az összefüggések ismerete nélkül -, amikor érzi a széna illatát, vagyis érzékeli a szénaallergéneket (de vizuálisan is, pl. ha látja a televízióban). A gyógyulási fázisban az orrmelléküregek megduzzadnak és kialakul az úgynevezett szénanátha. A páciensnek “bűzlött” a szénával kapcsolatos helyzet.

Tehát míg a nagyagy vezérelte szervek esetén a konfliktus-aktív fázisban sejtvesztés történik, addig az ősagy által irányított szerveknél a konfliktus-aktív fázisban a sejtek szaporodnak. Ide tartozik a hátsó garat adenoid vegetációja (pharynx) is, amely az agytörzsben található és a belső csíralemezhez tartozik.

Itt a konfliktus-aktív fázisban egy kiválasztó jellegű, karfiolszerűen növekvő adenokarcinóma alakul ki, vagyis ún. „polipok” az orr-garatüregben, amely még az ősi bélnyálkahártya maradványaiból származik.A konfliktus a következőket foglalja magában (bal oldal): „Nem tudok megszabadulni egy falattól” vagy (jobb oldal): „Nem tudok elkapni egy falatot”.

Ezek általában nyeles, kocsonyás növekedésként a felső garatban fejlődnek ki, és lenőnek orrig. A gyógyulási fázisban rendszerint gombák (mikózis) vagy gombabaktériumok (mikobaktériumok) bűzös elsajtosítással elbontják a polipokat = polip-TBC, de csak akkor, ha ezek a mikrobák már jelen voltak a DHS-nél.

Ismerjük a szaglás képességének csökkenését is. Ez egy úgynevezett rákekvivalens (külső csíralemez), azaz a funkció leállítása vagy a funkció csökkenése, amikor   nincs sejtegybeolvadás vagy sejtszaporulat. Ez azzal a konfliktussal jár, hogy nem akarunk szagolni valamit”Utálom ezt a szagot vagy bűzt” vagy”Ez nem lehet igaz” …Ilyenkor az agy részét képező fila olfactoria (szaglóidegszálak) nem változik meg makroszkópikusan. “Csupán” a konfliktus időtartamának növekedésével egyre inkább csökken a funkciójuk, különös tekintettel egy bizonyos szagra (anosmia). Ez a biológiai értelem is, amely itt a konfliktus-aktív fázisban nyilvánul meg, azaz az elviselhetetlen szag egyszerűen “kikapcsolódik”, megszűnik. A gyógyulási fázisban – hasonlóan a hirtelen süketséghez – a betegek elveszítik a szaglásukat, azaz az érintett oldalon (jobb vagy bal oldalon) már semmilyen szagot nem éreznek, mert ebben a fázisban ödéma és glia raktározódik be a szaglóidegszálakba. Ez gyakorlatilag szűkülethez, elzáródáshoz vezet.

A gyógyulási fázis befejezése után azonban a szag nagy része visszatér.

Copyright by Dr. med. Ryke Geerd Hamer