Hasnyálmirigy-karcinóma

Az ókorban a görögök voltak azok, akik a maguk aszklépioszi művészetével kifejlesztették a biológiai konfliktusok kezelésének kultúráját. Aszklépiosz papjai megkérdezték a tanácsot kérő embereket az előző éjszakai álmaikról, és ezekből következtettek pszichikai problémáikra és testi megbetegedéseikre.

Annak ellenére, hogy a régebbi korok megállapításai csupán általánosak és többnyire homályosak lehettek és a rendszerezés is hiányzott belőlük, a lélek és a rák kialakulása közötti összefüggések kérdésében már közelebb jártak, mint mi a 20. századunk, amely a feltételezett kóros folyamatokra és a fizikai szintű tények kutatására szorítkozik. Még a rákbetegséggel kapcsolatos, nem meghatározott jellegű stresszkutatás is többnyire összekeveri az okot és a következményt, hiszen minden rákos beteg állandó stressz-állapotban van a konfliktus-aktív fázisban.

Alapvetően senki sem tudott összefüggéseket felismerni a rák esetében, mert nem tettek különbséget a konfliktus-aktív stresszfázis és a maga tüneteivel járó konfliktusmegoldási, vagotóniás fázis között. A két fázisban a pszichikai „értékek” is különbözőek. Ez ahhoz vezetett, hogy teljesen különböző betegségfázisokat és megnyilvánulásokat vizsgáltak egy olyan közös nevezőt keresve, amely a daganatok ontogenetikai rendszerének ismeretlenségéből adódóan nem létezhetett.

Nem különböztették meg az elsődleges és a másodlagos betegségeket, sőt, még a gyógyult, régi, csak véletlenül felfedezett karcinómákat sem. Így az ilyen vizsgálatok számos eredménye önmagában értelmetlen. A Germanische Heilkunde 1981-es felfedezése előtt számos elmélet létezett a rák eredetéről, de senki sem gondolta, hogy a rákot egy biológiai konfliktus, azaz egy drámai, nagyon akut, elszigetelten megélt konfliktus-sokk (DHS) okozhatja, amely felkészületlenül ér bennünket.

Egy példa: Egy hölgypáciens rövid időn belül elveszítette 4 nagyon közeli hozzátartozóját, de egyetlen biológiai konfliktust sem szenvedett el, mert előre tudta, hogy mindegyik rokonának – apjának, anyjának, testvérének és a nagybácsinak – nincs esélye a túlélésre. Amikor azonban a nagybácsi, aki megígérte, hogy egy gyönyörű antik ládikát hagy rá, végrendeletében azt a hölgy nővérére hagyta, amitől a hölgy teljesen kiborult, és elszenvedett egy DHS-t. Ez rosszul és váratlanul érte őt, mert már határozottan számított rá, és még a legszebb helyet is előkészítette számára a nappaliban. Megemészthetetlen bosszúság-konfliktust szenvedett el. Elvégre mentálisan már bekebelezte a falatot (ládika), és most gondolatban újra „ki kellett köpnie”. Hasnyálmirigyrákban betegedett meg.

„Pszichológiailag" minden egyes közeli hozzátartozó halálának ("veszteség") sokkal jelentősebbnek kellett volna lennie – de nem volt az, mert mind a négy rokon esetében előre lehetett tudni, hogy bármennyire is szomorú, itt már nincs mit tenni. A hozzátartozókat kellőképpen meggyászolták, de ez pszichológiai vagy lelki veszteség-konfliktus volt, nem pedig biológiai konfliktus.

Hogy a ládikát nem ő örökölte, az teljesen váratlan volt számára és biológiai konfliktust, hasnyálmirigyrákot okozott neki. Azonban, mint látni fogjuk, a hasnyálmirigy-karcinóma sem egy „hiba”, hanem egy értelmes biológiai folyamat.

Ebben az összefüggésben fontos megérteni, hogy egy és ugyanazon eseménynek (pl. baleset) nem kell minden személynél ugyanazt a konfliktust kiváltania, vagy egyáltalán DHS-t előidéznie. A konfliktus megélése nagyon szubjektív és csakis az számít, hogy arról mit mond a páciens.

A hasnyálmirigyrák esetében általában a családtagokkal kapcsolatos konfliktusról van szó.

A.) Bosszúság-konfliktus „harc a falatért”, pl. örökösödéssel kapcsolatos konfliktusok

A Hameri Góc az agytörzsben (pons) helyezkedik el, a jobb agyféltekén. 

A konfliktus-aktív fázisban kompakt tumor képződik.
Ennek a tumornak az a feladata, hogy több hasnyálmirigynedvet termeljen, amely elsősorban a cukrot és a fehérjét képes lebontani. Ebben a fázisban a beteg csak bizonyos nyomást érez az úgynevezett retroperitoneumon, azaz a hátoldali hashártyán, mivel a hasnyálmirigy „retroperitoneálisan”, a hashártya mögött helyezkedik el, akárcsak a vesék.
A gyógyulási fázisban a páciensnek a szokásos TBC-tünetei vannak, éjszakai izzadással stb.

A hasnyálmirigy egy úgynevezett bélfüggelék szerv, akárcsak a máj vagy a tüdő (alveolusok). A biológiai értelem mint már említettük, itt abban nyilvánul meg, hogy a hasnyálmirigy több emésztőnedvet termeljen, hogy talán mégis képes legyen bekebelezni (megemészteni) a falatot (ládikát). Vagy másképp fogalmazva: a felszaporított hasnyálmirigy-szövet fokozott hasnyálmirigy-váladék kiválasztásával a falat hatékonyabb emésztésére szolgál. 

Ha ma már a falat számunkra már nem is mindig táplálékfalatot jelent, ez az állatra – amelyre természetesen analóg módon kell alkalmazni az 5 biológiai természettörvényt 5 biológiai természettörvényt (a falat elvesztése) – ugyanúgy vonatkozik. A legtöbb szekréciós minőségű, karfiolszerűen növekvő hasnyálmirigy-adenokarcinóma azonban nem olyan veszélyes, mint amilyennek látszik.

A hasnyálmirigy-adenokarcinóma gyógyításának 2 típusa van:

1. Mykobaktériumok jelenléte esetén (a DHS-nél) tuberkulózisos elsajtosodás, nekrotizált elbontás, a későbbiekben hasnyálmirigy-kavernák kialakulásával. A legtöbb hasnyálmirigy-adenokarcinóma ekkor nem igényel műtétet, mert (a hasnyálmirigy-TBC utáni állapot) az emésztőenzimeket végszükség esetén pótolni lehet.
2. Gyógyulás betokozódás útján, amennyiban a DHS idején nem voltak jelen mykobaktériumok. A páciensnek a szokásos vagotóniás tüneteken kívül gyakorlatilag nincsenek egyéb tünetei. Ennek azonban megvan az a „hátránya”, hogy ettől kezdve folyamatosan több hasnyálmirigy-váladékot választ ki, annak ellenére, hogy ez biológiai szempontból értelmetlen.

B.) Birtokbosszankodás- vagy identitás-konfliktus - a hasnyálmirigyvezeték-felhámot (= tapéta) érintően,
ami függ a kezűségtől, a hormonális állapottól, a skizofrén konstellációtól etc.). Ez esetben a Hameri Góc a nagyagyban, a jobb oldali halántéklebenyben található.

A hasnyálmirigy is azon szervek közé tartozik, amelyek a funkciójuknak megfelelően különböző csíralemezből állnak, és következésképpen különböző konfliktustartalommal is rendelkeznek.

A hasnyálmirigylaphám-fekély 

például a külső csíralemezhez tartozik, és a kezűségtől függően birtokbosszankodás- vagy identitás-konfliktusnak felel meg.

A kisagyi és a nagyagyi konfliktusoknál döntő jelentősége van a kezűségnek, míg az agytörzsben még nem játszik szerepet. Ezért a Germanischen Heilkunde-ban nagyon fontos kritérium a tapsteszt (vastaps). Ha a jobb van kéz felül, akkor az illető jobbkezes, ha fordítva, akkor balkezes.

A konfliktusok consecutio-ját, azaz a konfliktusok sorrendjét nemcsak a kezűség határozza meg, hanem az aktuális hormonális helyzet is: fogamzásgátló tabletta, menopauza, hormonbevitel, petefészek eltávolítása, besugárzása, kemoterápia stb. 

A balkezes fiatalembernél például egy birtokbosszankodás-konfliktus testi megnyilvánulása nem hasnyálmirigyvezeték-fekély, hanem végbélfekély.
A balkezes fiatal nő ezzel szemben identitás-konfliktus során hasnyálmirigyvezeték-fekélyt, illetve gyomorfekély-t vagy epevezeték-fekély-t szenved.

Normális esetben egy jobbkezes fiatal nő egy identitás-konfliktus során a nagyagykéreg bal, női agyféltekéjén reagál. Ha azonban ugyanez a nő beveszi a fogamzásgátló tablettát, akkor konfliktusos eseményt férfiként érzékeli, és a Hameri Góc a férfias, jobb agyféltekén jelenik meg.

A szerv és az agy, illetve az agy és a szerv közötti idegi kapcsolat mindig egyértelmű. Csak a lélek és az agy, illetve fordítva, közötti korrelációnál fontos a bal- és jobbkezesség, mert ez dönti el a konfliktus/agyi útvonalat, és így azt is, hogy a páciensek egyáltalán melyik konfliktusnál milyen „betegséget” szenvedhetnek.

A női identitás-konfliktus

Konfliktustartalom: „Nem tudom, hogy hová tartozom, vagy hogy merre menjek, azt sem tudom, hogy milyen döntést hozzak”, ami szervi szinten végbélnyálkahártya-fekélynek felel meg egy jobbkezes nőnél. 

A konfliktus-aktív fázis-ban fájdalommentes végbélfekélyek alakulnak ki, amelyek ebben a fázisban ritkán vagy még nem véreznek, általában csak a megoldási fázisban „aranyeres fájdalomként” tévesen értelmezve. A biológiai értelem itt is a végbél fekélyes tágítása a jobb székletürítés és a jobb saját helyzetmeghatározás (identitás) érdekében.

A gyógyulási fázisban a pácienseknél viszketés és fájdalom, valamint súlyos nyálkahártya-duzzanat és vérzés jelentkezik a gyógyuló fekélyekből. Ezt az erősen duzzadt, fekélyes nyálkahártyát, amely világos színű vért választ ki, régebben szinte mindig „aranyeres vérzésként” diagnosztizálták, de ma már gyakran ugyanolyan tévesen végbélráknak értelmezik, és sajnos teljesen értelmetlenül és feleslegesen „gyógyítják” sebészileg végbél-eltávolítással.

Ha azonban a tüneti duzzanatlohasztó terápián kívül semmit sem teszünk, és a konfliktusok kiújulását megelőzzük, akkor a végbélfekély gond nélkül gyógyul. Ugyanez érvényes azonban itt is: Óvatosságra int a ún. vesegyűjtőcsatorna-karcinómával egyidejűleg fellépő SZINDRÓMA az ún. menekültség-/lét-konfliktus, vagy a magára hagyatottság konfliktusa, az kiszolgáltatottság, rossz gondoskodás érzésének konfliktusa, vagy félelem a nyomasztó kórháztól stb. esetén.

Gyakran a környező végbélizmok is érintettek. Ez a konfliktus-aktív fázisban bénulást, a megoldási fázisban pedig epileptikus krízist = epileptikus rohamot okoz. Ha azonban mindkét epileptikus krízis (szenzoros és motoros) egyszerre jelentkezik, akkor az izomzat epileptikus rohama alatt a szenzoros rész zsibbad, amit absence (átmeneti lelki távollét) kísér. Ezt rektális tenesmusnak nevezzük. Az epileptoid krízis után a szenzoros pruritus (erős viszketés) és a fájdalom visszatér.

Ha szervezetünkben bármely gyógyulási fázis során ödéma raktározódik be, pl. hasnyálmirigyvezeték-fekély, májgyulladás, veseciszta, mellhártyagyulladás vagy végbélfekély stb. esetén, és hozzáadódik egy aktív fázisban lévő vesegyűjtőcsatorna-karcinóma, akkor túl sok folyadék keletkezik. A végbélnyálkahártya ekkor a duplájára vagy még nagyobbra is megduzzadhat, és gondot okozhat – a Hameri Gócnál az agyban úgyszintén. A végbélben például székletürítési problémák jelentkezhetnek.

A hasnyálmirigyvezetéklaphám-fekély 

esetében a balkezes nő esetében a konfliktus-aktív fázisban fekélyek alakulnak ki a hasnyálmirigyvezetékek ágaiban és a nagy hasnyálmirigy-vezetékben (ductus pancreaticus). A biológiai értelem a hasnyálmirigy-vezetékek fekélyes kitágítása, így lehetővé válik még több hasnyálmirigy-váladék kiválasztása.

A gyógyulási fázisban a fekélyes hasnyálmirigy-vezetékek megduzzadnak; emellett a szérumban lévő amiláz mennyisége megnő. A hasnyálmirigy-daganatot általában ekkor diagnosztizálják, de valójában nem daganatról, hanem „csak” egy úgynevezett áltumorról van szó. A duzzanat lelohadása után az érintett hasnyálmirigy-vezetékek általában újra átjárhatóvá válnak.

De itt is óvakodni kell a SZINDRÓMÁTÓL.

Gyakran társul ehhez a konfliktushoz gyomor- vagy epevezeték-fekély is, amely szintén a külső csíralemezhez tartozik, és amelynek konfliktustartalma ugyanaz.

Gyomornyálkahártya-fekély esetén 

például birtokbosszankodás, általában határvita, pl. a „szomszéd birtoktulajdonossal”, de vonatkozhat magára a birtokolt dologra is. 
Vannak tipikus „gyomor típusú emberek”, akik mindig birtokbosszankodással reagálnak.

A konfliktus-aktív fázisban a gyomor nyálkahártyáján, a gyomor kisgörbülete mentén, a pylorusnál és a bulbus duodeni területén, ahová az ektodermális laphám egykor bevándorolt és ami nagyon érzékeny, szövetveszteség tapasztalható. Ez okozza a fájdalmat vagy a gyomorkólikát.
Ennek biológiai értelme a gyomor bemenete (gyomorszáj), különösen a gyomor kimenete (gyomorkapu) fekélyes tágítása. A gyomorfekély fájdalmas!
(Ősszájnyálkahártya-séma!)

A gyógyulási fázisban gyakran látunk vérző gyomorfekélyt (haematemesis és szurokszéklet). Bár ez valójában egy jó jel, mi megszoktuk, hogy rossz jelnek tekintjük, ami elvileg nem az.

Ebben a fázisban a páciensnek nincs sem fájdalma, sem kólika, amíg a harántcsíkolt gyomorizomzat dupla szenzoros (fájdalom + absence) és motoros (epileptikus) rohama el nem jön (= gyomorepilepszia fájdalommal és átmeneti lelki távolléttel).

Óvakodni kell a SZINDRÓMÁTÓL.

Az intrahepatikus és extrahepatikus epevezeték-fekélyek esetén szintén 

birtokbosszankodás-konfliktusról van szó. Megsérült a szomszédot elválasztó birtokhatár, így a „szomszédos főnök” túlkapásokhoz folyamodhat. Gyakran pénzzel kapcsolatos vita.

A konfliktus-aktív fázisban az intra- és extrahepatikus epevezetékekben és az epehólyagban fekélyek alakulnak ki, amelyek fájdalmasak.
A biológiai értelem itt is az epeutak fekélyes tágítása, hogy a nagyobb átmérő révén javuljon az epeáramlás.

A gyógyulási fázisban hepatitisszel találkozunk. Ennek oka, hogy a fekélyek gyógyulása érdekében a csatornán belüli nyálkahártya-duzzanat átmeneti epevezeték-elzáródást (icterus) és az epe felhalmozódását okozza, akár az intra- és extrahepatikus epevezetékek többségében (icterikus hepatitis), akár csak egy kis részében (anicterikus hepatitis).

• Egyidejűleg fellépő szenzoros-epileptoid krízissel: fájdalom és absence 
• és motoros-epileptikus roham: epevezeték-kólika 
• és a szigetsejtek szenzoros-epileptoid krízise: hipoglikémia akár 0 vércukorszintre – veszélyes!! 

De nem a vírusok okozzák a hepatitiszt, ahogy mi, okos orvosok egyszerűségünkben hittük, hanem a szervezetünk használja fel őket, ha vannak, és ha egyáltalán léteznek (mert még nem bizonyítottak), hogy optimalizálja a gyógyulási folyamatot. Ha nincsenek vírusok, akkor a gyógyulási fázis természetesen továbbra is lezajlik, de esetleg nem a biológiailag optimális módon; pl. hepatitisz non A, B, C.

Mindig az agyunk határozza meg, hogy milyen mikrobák mikor, milyen munkában segíthetnek nekünk, és csak egy bizonyos fajtának engedi meg az agyunk, hogy egy bizonyos helyen dolgozzon. És ugyanígy, az állítólagos patogén mikrobák az agyunk parancsára újra jóindulatú, apatogén mikrobákká válnak, amelyek visszahúzódnak szervezetünk egy olyan helyére, ahol nem zavarnak, de ahol bármikor újra aktiválódhatnak, amikor újra szükség lesz rájuk.

Mind a gyomorfekély gyógyulási folyamatában, mind a májgyulladásban nem a gyomorvérzés vagy a megemelkedett májértékek (különösen a gamma-GT, az alkalikus foszfatáz és esetleg a bilirubin az ikterikus folyamatban) a legszörnyűbb, hanem az epileptoid krízis, ami akkor következik be, amikor a májértékek éppen újra esni kezdenek – a gyomornál a gyomorepilepszia. 

Rendkívüli óvatosságra int a „májkóma” (ammóniaképződés a májban), amely valójában egy agyi kóma, az epileptoid krízis.
Ha a beteg nem reagál, és ha a gyomorszonda nem lehetséges, a terápia a folyamatos glükózellátásból áll (szájon át), infúzióval kevés vagy semmilyen folyadékpótlással.

Óvakodjon a SZINDRÓMÁTÓL, amely hepatomegáliát (súlyos májduzzanatot) okoz, májtokfeszítő fájdalommal.
A májértékek, különösen a gamma-GT szintén jelentősen emelkednek a hepatomegália miatt, amit a SZINDRÓMA nélkül sokkal kevésbé mutatnának.

De minden szövődmény ellenére, például a hosszú és intenzív konfliktuslefolyások ellenére, amelyek hála Istennek általánosak, a legtöbb betegnek sikerül újra meggyógyulnia.
Mert amióta megismertük a  Germanische Heilkunde-t, tudjuk, hogy a rák és minden úgynevezett betegség milyen séma szerint alakul ki, hogyan halad előre, és hogyan lehet újra megállítani – és lehetőség szerint hogyan lehet elkerülni vagy megszüntetni a SZINDRÓMÁT.

Copyright by Dr. med. Ryke Geerd Hamer