Bélrák (vastagbél, végbél, szigmabél és vékonybél)

Rövid összefoglalás

Dr. med. Ryke Geerd Hamer: 

A bélrák a belső csíralemezhez, az entodermához tartozik. A hozzá kapcsolódó relé az agytörzsben található, ezért a konfliktus-aktív fázisban kompakt mirigysejt típusú tumorokat képez. Az agytörzs vezérelte adenokarcinómák akkor jönnek létre, amikor nem tudunk „bekebelezni”, lenyelni, megemészteni vagy kiválasztani egy falatot.

Ezeket a biológiai konfliktusokat fejlődéstörténetileg kell értenünk, ősi konfliktusokként, melyek az embernél és az állatoknál alapjában véve megegyeznek. Az állatok a legtöbb ilyen biológiai konfliktust még valósként élnek meg, míg az emberek gyakran – kissé túlozva azt is mondhatjuk, hogy már szinte paranoiaszerűen átültetik azokat. Mi akár egy csomag részvényt, egy ezres bankjegyet vagy egy „zsíros” üzletet is képesek vagyunk falatként érzékelni, és ha elveszítjük, biológiai konfliktust tudunk miatta elszenvedni. A természeti környezetben azonban egy köteg papír természetesen teljesen értéktelen lenne.

Az állatoknál viszont olyan valódi táplálék-falatokról van szó, amelyeket nem képes az egyed lenyelni vagy megemészteni. Példa: egy állat túl mohón fal fel egy csontdarabot, ami aztán keresztbe áll a belében, nem mozdul semerre – vagyis az állat valóban képtelen megemészteni azt, ezért bélgörcsöt kap. A bélgörccsel – vagyis a konfliktus-sokkal (DHS) – együtt bekapcsol egy Értelmes Biológiai Különprogram is, amely arról gondoskodik, hogy a száj irányában – a falattól proximalis irányban – (ahogyan egy folyó esetében a folyásiránnyal szemben) bélrákot, azaz egy karfiolszerűen növekvő kompakt tumort növesszen.

A tumor addig növekszik, amíg fennáll a konfliktus-aktivitás. Ezzel egyidejűleg és azonos sebességgel megszaporodnak a vérben a mycobaktériumok (tuberkolózisbaktériumok), amennyiben az egyed rendelkezett legalább eggyel a megfelelő  fajtából (ami a természetben magától értetődő alapfeltétele az életnek), és pont annyi termelődik belőle, amennyi a megoldási fázisban a tumor lebontásához szükséges lesz.

A falat előtt növekvő  tumor gondoskodik arról, (azért lesz felelős,) hogy hatalmas mennyiségű emésztőnedv termelődjön, amitől a falat egyre kisebb lesz és szinte – mint egy meleg vízbe mártott jégdarab – elolvad. Az elakadt csont is így emésztődik fel, míg végül olyan méretűvé válik – vagyis olyan apró lesz, hogy tovább tud csúszni. És amint a falat lecsúszik, beáll a konfliktolízis (konfliktusmegoldás): a tumornak immár nincs tovább szerepe, ezért az elsajtosodik tuberkolózis (mycobaktériumok, gombák) segítségével, majd végül teljesen eltűnik. A konfliktuseseményt ezzel lezártnak tekinthetjük.

Kérdezhetnénk, hogy mi az, ami rosszindulatú ebben az egészben? A válasz pedig az, hogy semmi! Ugyanis minden, ami az anyatermészetben történik, csakis jóindulatú lehet – csak mi voltunk eddig „rosszindulatúan tudatlanok”.

A mikrobákat mindig hatalmas ellenséges seregként képzeltük el, amely felett az immunrendszerünknek győzedelmeskednie kell. Ez azonban soha nem így volt: a mikrobák sohasem voltak az ellenségeink, hanem mindig is a barátaink, segítőink voltak, melyeket tudatlanságunkban majdnem sikerült teljesen kiirtanunk.

Természetesen nálunk, embereknél manapság már rendszerint nem megemészthetetlen táplálékfalatokról van szó, hanem például autóról, házról, örökségről, meghiúsult üzletről, egy elvesztett perről, egy munkahelyről vagy hasonlókról. Mi mégis ősi, biológiai módon reagálunk, úgy, mintha ezek még mindig olyan táplálékfalatok lennének, amelyek „megemészthetetlen biológiai konfliktusokat” okoztak nekünk. Például a bélrák esetében

• ocsmány, megemészthetetlen harag, düh (vastagbél),
• ocsmány, alattomos, galád „szaros”-konfliktus (végbél)
• ocsmány, aljas, „szaros”-konfliktus (szigmabél)

Mindezt meg kell értenie a betegnek és lefordítania a biológia nyelvére. Annak érdekében, hogy felismerjük és megértsük az archaikus konfliktusokat, vissza kell tudnunk követni fejlődéstörténetileg a szervi megnyilvánulásokat.

Példa: Egy illető  abban a hitben van, hogy nyert a lottón. Repes a boldogságtól és már meg is hívta az összes barátját és rokonát vendégségbe. Ekkor azonban kiderül, hogy a hölgy a fogadóirodában csupa „jóindulatból” átjavította az egyik számát, mert a férfi évek óta ugyanazokat jelölte be… Ezt tehát a következőképpen kell elképzelnünk:

Az érintett személy ezt a falatot (30.000 márkát) már „bekebelezte”, hiszen ő  helyesen tippelte meg a nyertes számokat – azonban végül a falatot mégis vissza kellett adnia.

Egy kutyát bizonyára egyáltalán nem érdekelné a 30 db ezermárkás bankjegy: megszimatolná, aztán ügyet se vetne rá. Egy ember számára – aki tudja, mi mindent vehetne meg abból a pénzből – ez egy valós „falat”, ezért szájpadlás-karcinómát okoz nála.

Egy kutyánál ez csak egy valódi falat elvételekor alakulna ki, mégsem kell hozzá sok fantázia, hogy egy lottónyereményt is ilyen „falatként” képzeljünk el – hiszen az ember számára valóban az is.

Másik példa:

Egy páciens „megemészthetetlenség-konfliktust” él át, ha egy falatot már lenyelt, megemészteni azonban mégsem tudja. Például megvásárolt egy házat, de egyszer csak kiderül, hogy az adásvételi szerződés érvénytelen, becsapták és nem lehet övé a ház.

A páciensnek meg kell tanulnia, hogyan találhatja meg a DHS-t, annak pontos időpontját és természetesen a hozzá tartozó tipikus konfliktustartalmat is. Ha ez sikerül, boldog döbbenet lesz úrrá rajta, hiszen felismeri, hogy nyilvánvalóan van rendszer ebben az egészben, s ezért nem kell többé rettegnie. Nemcsak az okot, hanem az egész folyamatot felismeri saját magán – és meg is érti azt.

Ahogy megérti azt is, hogy teljesen értelmetlen és középkori dogmatizmusból táplálkozik az a hipotézismese is, hogy a rákos sejtek – eddig soha meg nem figyelt – vándorútjuk során még át is alakulnak: például egy bélráksejt (ami a bélben karfiolszerű, kompakt tumort képez) egyszer csak behatol egy csontba és ott a csont elmésztelenedését, sorvadását okozza.
Amit ez idáig áttéteknek véltek, azok valójában újabb rákok, melyek újabb konfliktus-sokkok miatt alakulnak ki. Elsősorban például iatrogén, vagyis orvos okozta diagnózis- és prognózis-sokkok folyományaként.

Még soha egyetlen kutató  sem talált ún. rákos beteg artériás vérében rákos sejtet –  pedig ott kellene, hogy legyenek, ha a test perifériás részei (végtagjai) felé igyekeznének.

Ha azonban egy beteggel közöljük, hogy béldaganata van, amit meg kell operálni, az illető rendszerint két új konfliktust is elszenved: egy mentális támadást a has ellen – mivel azt fel kell majd vágni. Egy ilyen biológiai konfliktus okozza az ún. savósburok-daganatot (mesothelioma), a hashártya(peritonealis) daganatot és a májban megjelenő sejtszaporulatot dorsalis irányban.

Ez azt az ősi biológiai félelmet testesíti meg, amely szerint a bélen nem tud áthaladni semmilyen táplálék, mert ott egy feltételezett daganat (karcinóma) állja útját. Vagyis a páciens szabályosan attól retteghet, hogy éhen hal, vagy bélelzáródást kap, és amiatt hal éhen. Ugyanis az egészet úgy képzeli el, hogy azon a helyen az étel egyáltalán nem tud áthaladni.

Ha a diagnózis és a műtét időpontja között hosszabb idő telik el, a sebész általában még ún. pontocskaszerű „áttéteket” is talál a peritoneumon (hashártya). Ha pedig még röviddel a műtét előtt a májról is készítenek egy röntgenfelvételt, még az előbb említett a májban megjelenő kóros árnyékokat is felfedezhetik jobbra dorsalis irányban. Az ilyen betegeket aztán rendszerint operálhatatlannak, gyógyíthatatlannak bélyegzik meg – magyarul feladják, és erre sajnos éppen elég példa akad. Ma már képesek vagyunk teljesen szisztematikusan és biológiailag is következetes módon – nem pedig a régi „áttétmese” alapján – levezetni, hogy az ilyen páciens iatrogén módon, vagyis a diagnózis és a műtéti előkészítés folyományaként szenved el biológiai következménykonfliktust és abba betegedett bele.
Hiábavaló taglalnunk, hogy a sebész ezen összefüggések ismeretének hiányában a májban megjelenő gócokat is kioperálja és a hashártyán általa talált „áttétekből” is amennyit csak tud, lekapar. Jelenleg nagyon gyakran történik ez.
Azt is hiábavaló  megemlítenünk, hogy a páciens a műtét után úgy gondolja, „most megszabadultam a bajomtól” – vagyis megoldódik a hasra irányuló „támadás-konfliktus”-a. Ennek megoldási jeleként ascites (hasi folyadékgyülem) alakul ki a hasüregében, amit aztán az orvosai és az onkológusok közösen a vég kezdetének titulálnak – mivel egyikük sem tud a biológiai összefüggésekről.

Innentől fogva be is zárult az ördögi kör, hiszen bármi is történik ezután a bélben, mindig kiújul a májkarcinóma konfliktusa.

Az a tény, hogy további karcinómák (egy vagy akár kettő is) jelen vannak, az vitathatatlan – az azonban már vitatható, hogy ezeknek kiváltó okát miben keressük!

Vajon feltettük-e valaha is azt a kérdést, hogy mi volt eredetileg – illetve mi még ma is – a tumorok „értelme”? A rákok, tumorok  soha nem voltak „értelmetlenek”, hanem nagyon is „értelmesek”. Hiszen amikor a falat már a gyomorban vagy a bélben van (vagyis már lenyelték), de nagy mérete miatt nem lehet megemészteni, akkor növeszt a szervezet egy hatalmas ún. tumort. Ezt azonban egyáltalán nem céltalanul teszi, hiszen a tumor emésztősejtekből, bélsejtekből és egyszer használatos, „eldobható” sejtekből áll, amelyek óriási mennyiségű emésztőnedvet termelnek és így a falatot emészthetővé eszik. Ilyen módon a falat élettanilag tovább tud haladni és meg tud „emésztődni”.

Meg kell fontolnunk –  a Germanische Heilkunde új felismerései alapján -, hogy mi az, aminek itt értelme van, mit tegyünk. (Például olyan esetekben, ahol valóban bélelzáródás (ileus) fenyeget és már megelőzésszerűen operálnánk). Illetve mi az, amit már inkább ne tegyünk. Hiszen a konfliktus megoldásának pillanatában a különprogram átvált a megoldási fázisba.

Ekkor jönnek a derék mikroba-barátaink – ez esetben a mycobatériumok, feltéve, hogy a páciens rendelkezett velük a DHS kezdetétől fogva, ellenkező esetben már sajnos nincsen hasznuk – és elsajtosítják a tumort, ami esetenként vérzéssel is járhat. Ha pedig három-négy hónap múlva belenézünk a bélbe, már csak a tumor helyén keletkezett hegesedést találjuk. A tumort ugyanis az anyatermészet önmaga eltávolította „sebészileg” – vagyis mikróbailag. Így gyógyít a természet! Ha azonban a betegnek nincsenek jelen mycobaktériumai, akkor közösen meg kell fontolnunk, hogy a kis béldaganatát szeretné-e műtétileg eltávolíttatni – ha biztosan tudja, hogy az ahhoz tartozó konfliktus már teljes bizonyossággal megoldódott.

A  colitits ulcerosa mindig egy ún. reszorpciós típusú (ami azt jelenti, hogy a tápanyagok a bélből a vérbe és a nyirokrendszerbe felszívódnak), laposan növekvő bélkarcinóma megoldási fázisa. A  colitits ulcerosa voltaképpen teljesen hibás elnevezése a recidiváló bél-TBC-nek, vagyis amikor gyakori konfliktusvisszaesést tuberkulotikus gyógyulás követ. A konfliktus ilyenkor mindig egy „ocsmány, félig genitális konfliktus”, amelynek során az egyén egy dolgot végül is nem volt képes reszorbeálni (elnyelni). Amikor ismét konfliktus-aktivitásba jut, azt „remissziónak” (átmeneti enyhülésnek), az azt követő esetleges újbóli megoldási fázist pedig „betegségnek”, colitits ulcerosanak nevezik.
A klinikai tünetegyüttes a következő: hasmenés, véres széklet, nyálka- és bőrdarabok, éjszakai izzadás, levertség – azonban jó étvágy.

A terápia a konfliktus felismerésével kezdődik – a további recidívák (konfliktuskiújulás) elkerülése végett.

Különlegessége, hogy a reszorpciót végző kompakt, laposan növekvő adenocarcinoma az azt fedő végbéllaphám nyálkahártyája réteg alatt nő, mely kitapintható, de nem látható. Amikor azonban a nyálkahártya alatti tumor elsajtosodik és nekrotizálva lebontódik, akkor keletkezik egy submucosus abscessus (nyálkahártya alatti tályog), amit rendszerint aranyérnek (haemorrhoida) tekintenek, ill. paraanális fekélynek titulálnak.

A tulajdonképpeni végbélkarcinóma, ill. végbélfekély azonban a külső csíralemezhez tartozik (nagyagy), így a konfliktus-aktív fázisban nem tumorként, hanem fekélyként jelenik meg. Ebben a fázisban soha nem vérzik és nem okoz görcsöt, sem fájdalmat. A konfliktus megoldása után ezek a fekélyek duzzanat kíséretében – vírusok segítségével – ismét feltöltődnek. Ilyenkor képződnek a vastag aranyerek (haemorrhoida) vérzésekkel, hyperaesthesiával, vagyis fokozott érzékenységgel és fájdalmakkal, amelyek különösen erősek szindróma esetében. Az izomgörcsök a fájdalomból adódnak!

Míg az agytörzsi konfliktusoknál még nem játszik szerepet a páciens kezűsége, a nagyagy és a kisagy konfliktusainál ennek már óriási jelentősége van. Itt már figyelembe kell venni az aktuális hormonális állapotot is (menopauza, fogamzásgátló szedése stb…).
Egy egyszerű taps-teszttel megállapítható bárkiről, hogy jobb- vagy balkezes-e: a jobbkezeseknél tapsoláskor a jobb kéz van felül, a balkezeseknél fordítva.

A balkezesség a konfliktusokat az agy ellenkező oldalára helyezi át, így egy végbélkarcinóma helyett gyomor- vagy epevezeték-fekély alakul ki. A felső vékonybél-karcinómánál (jejunum), akárcsak az alsó vékonybél-karcinómánál (ileum) – amelyek megint csak az agytörzshöz tartoznak, ismét „megemészthetetlen falat” konfliktusról van szó (megemészthetetlen harag), általában egy egyidejű éhenhalási aspektussal együtt.

Az ileumcarcinoma esetében (amit a megoldási fázisban Morbus Crohnnak is hívnak) vérző nyálkahártyadarabkák és nyák lökődik ki, majd emésztetlenül kiürül a széklettel.

Sok rákot már csak a megoldási fázisban fedeznek fel, mert akkor okozzák a legtöbb panaszt. Ide tartoznak a bélrákok, amelyeket általában csak akkor vesznek észre, amikor vérezni kezdenek. Ekkor az orvosok ezt a gyógyulási tünetet a rák tünetének tulajdonítják.

Most már megérhetjük, miért nem voltunk képesek eddig felfogni a rák kialakulásának folyamatát – hiszen nem láttuk az összefüggéseket, elsősorban a bio-logikus konfliktus-programjaink fejlődéstörténeti kialakulási mechanizmusát. Ilyenformán feltételeztük azt, hogy a rák egy „rosszindulatú”, vad és céltalanul  burjánzó történés, melynek megértésére soha senki nem lenne képes. Mindebből semmi sem igaz!

A rák mindig is az ötödik biológiai természettörvény, a kvintesszencia alapján működő Értelmes Biológiai Különprogram volt.

Copyright © Dr. med. Mag. theol. Ryke Geerd Hamer