2. Biológiai természettörvény
Minden Értelmes Biológiai Különprogram (ÉBK) KÉT FÁZISRA BONTOTT FOLYAMATÁNAK TÖRVÉNYE, feltéve, hogy a konfliktus megoldódik 

Az orvostudomány és a biológia minden egyes „megbetegedése” egy kétfázisú folyamat, amennyiben a konfliktus megoldódik. Korábban orvosi tankönyveinkben „hideg” és „forró” betegségek százait jellemeztük. 

„Hideg betegségek” esetén a páciensek bőre és végtagjai kihűlnek, tartós stressz éri őket, veszítenek a súlyukból, ezenkívül alvási nehézségeik vannak és éjt nappallá téve a konfliktusra gondolnak. A másik típusú „betegség” fennállása esetén a páciens végtagjai melegek vagy forróak, legtöbbször lázuk is megemelkedik. Az étvágyuk jó, de fáradtak és gyengék. Az úgynevezett betegségeink 90%-a ilyen típusú betegség. Az úgynevezett hideg betegségek esetén átsiklottunk a megoldási fázison vagy tévesen egy másik „betegségként” azonosítottuk be. Az úgynevezett forró betegségek esetén (a KA-fázist követő MK-fázis) szintén átsiklottunk a hideg fázison, vagy tévesen különálló „betegségként” értelmeztük azokat.

Az agyban természetesen mindkét fázis Hameri Góca ugyanazon a területen található, azonban különböző állapotban: A konfliktus-aktív
fázisban minden esetben élesen körülhatárolható körökben (céltábla konfiguráció), a konfliktus megoldási fázisában pedig a Hameri Góc
megduzzad, ödémásodik.

Felmerül a kérdés, hogy ha a megbetegedések kétfázisú folyamatának törvénye ennyire szabályszerű, az orvosok miért nem ismerték fel ezt
korábban. Erre a válasz annyira egyszerű, amennyire nehéznek tűnt korábban: Egyszerűen arról van szó, hogy a konfliktusok egy része megoldódik. Ha nem kerül sor a konfliktus megoldására, a megbetegedés egyfázisú marad, ez azt jelenti, hogy a páciens konfliktus-aktív fázisban
marad, súlya egyre csökken, végül végkimerültségben távozik az élők sorából.
 

A kétfázisú folyamatok sémája azt mutatja, hogy a DHS a normális nappali/éjjeli ritmust tartós szimpatikotoniává alakítja át, amely egészen
addig tart, amíg a konfliktus megoldása következtében tartós vagotonia nem lép fel.

A tartós vagotoniát gyakorlatilag a mélypontján az epileptikus illetve epileptoid krízis, vagy szimpatikotoniás ág szakítja meg az úgynevezett vizeletkiválasztási fázissal, amelynek során az elraktározott folyadék mennyiség nagy része kiürül. Az Értelmes Biológiai Különprogram a
normális éjjel-nappali ritmushoz való visszatéréssel ér véget.

Minden konfliktusmegoldással járó megbetegedésnek van egy konfliktus-aktív és egy megoldási fázisa. Minden helyreállítási fázis rendelkezik egy epileptoid vagy epileptikus krízissel (amennyiben nem szakítja meg a konfliktus kiújulása) a vagotonia legmélyebb pontján.

Az epileptikus vagy epileptoid krízis (EK) egy olyan folyamat, amelyet az anyatermészet évmilliók óta működtet, és mindhárom szinten (lélekagy-
szerv) egyidejűleg zajlik. Ezen krízis értelme és a célja, hogy az agyi ödémát kiszorítsa annak érdekében, hogy a páciens vissza tudjon térni a
normális ritmusához. Az, amit mi általában epileptikus görcsrohamnak nevezünk, amely izomgörcsökkel jár, csupán az epileptikus krízis egyik speciális formája.

Epilepsziához hasonló, ún. epileptoid krízis alapjában véve minden „megbetegedés” esetében megjelenik. Itt – a „motoros konfliktusokkal”
ellentétben – nem kell tónusos-klónusos görcsrohamokkal számolnunk, minden biológiai konfliktus és megbetegedés esetén az epileptikus
krízisnek egy specifikus fajtája jelenik meg. Az anyatermészet ugyanis ezen jelentőségteljes folyamat során egy trükköt vet be. A gyógyulási fázis számos betegség esetében nem volt teljesen ártalmatlan és ha valaki nem vigyáz, akkor akár halálosan is végződhet.

Az anyatermészet az epileptoid krízis igen egyszerű módszerével teremtett egy igen hatékony eszközt, mely során ez az epilept. krízis nagyon erős, bár rövid ideig tartó konfliktus aktivitást képviseltet, vagyis a páciens ebben a krízisben még egyszer, felgyorsítva átéli a teljes konfliktusmenetet. A szívinfarktusnál pld. ezért jelentkeznek erős angina pectoris fájdalmak. Nem tudtuk, hogy az angina pectoris képviseli a túlélés érdekében a mindent eldöntő biológiai értelmet az epileptikus krízisben. Mert az epilept. krízis „szabályszerű lefolyása”, ebben az esetben a szívinfarktus ad parancsot a „ödéma szabályszerű kiürítésére” és ezzel lehetővé teszi a túlélést. Ezért a Germán Új Medicinában adott esetben cortisont adunk a betegnek.

Az epileptoid krízis gyakran még nagyobb klinikai feladatok elé állít bennünket: pld. lízis a pneumóniánál, egy birtok konfliktust követő koszorús artéria szívinfarktus, a tüdőembóliával kísért koszorús véna infarktus, vagy egy elválasztási konfliktus után fellépő absence (lelki távollét, rövid ideig tartó öntudathiány), de még a diabetes és a hypoglykaemia is. Az epileptoid/epileptikus krízis (EK) az igazság pillanata! A legveszélyesebb pontja közvetlenül a krízis végén található, ott kiderül, hogy az epileptoid krízisnek volt-e elég ereje ahhoz, hogy elrántsa a kormányt. De a páciensnek mindig tudnia kell: A legtöbben túlélik ezt.

Azután a gyógyulási fázis 2. felében – az epileptoid krízis kezdetével az elején – az agyban ártalmatlan agyi kötőszövet, ún. glia raktározódik be azért, hogy a Hameri Gócot helyreállítsa. Ha tehát ez a Hameri Góc a CT-felvételen egy többé-kevésbé nagy fehér foltként vagy egybefüggő felületként jelenik meg és az intra- és perifokális ödéma felszívódott, úgy az már a gyógyulás végét jelenti. Amikor a számítógépes rétegvizsgálat során (CT) glia felgyülemlést észleltünk, és azt jódos kontraszt anyaggal még jó alaposan láthatóvá is tettük, rendszerint a diagnózis „agytumort” állapított meg!

De agytumor, mint olyan - a meghatározása szerint - nem létezik, mert hisz az agysejtek a születés után nem tudnak már osztódni, azon feltételek mellett sem, melyek alapján eddig tévesen agytumort volt szokás diagnosztizálni – tehát egész egyszerűen semmilyen feltételek mellett.

Ami szaporodhat, az egy ártalmatlan gliaszövet – agyi kötőszövet – melynek funkciója megegyezik testünk kötőszöveteinek funkciójával. Ezek a CT-n látható világos színű, gliával kitöltött Hameri Gócok a szervezet helyreállítási folyamatát jelzik, vagyis örömre, és semmi esetre sem rémületre vagy még inkább agyműtétre ad okot.

A Germanische Heilkunde egyik nagyon fontos kritériumához tartozik még a páciens oldalassága. A Germán Új Medicinában a bal- vagy jobbkezesség megállapítása nélkül egyáltalán nem lehet dolgozni. Amilyen fontos tudni a páciens korát, milyen nemű és hogy van-e valamilyen hormonális különlegessége vagy hormonális változással járó beavatkozása (fogamzásgátló tabletta szedése, petefészek sugárkezelése, hormontabletta szedése, klimaktérium, stb.), amit figyelembe kell venni, ugyanolyan fontos tudni azt, hogy a páciens jobb-, vagy balkezes-e.

Mindenki nagyon egyszerűen saját maga úgy tudja megállapítani az oldalasságát, hogy megfigyeli, hogy a tapsolásnál melyik keze van felül, hogy melyik kezével csap bele a másik tenyerébe. Ha ezt a jobb kezével teszi, jobbkezes, ha épp fordítva, és a bal kezével csap bele a jobb tenyerébe, akkor az agy irányítása szempontjából balkezes. Ez a teszt nagyon fontos, hogy kiderítsük, melyik hemiszféra irányítása alatt működik az ember, hisz nagyon sok átnevelt balkezes van, akik úgy hiszik, hogy jobbkezesek. Általában azonban nagyon jól emlékeznek arra, hogy bizonyos fontos dolgokat – amit a jobbkezesek a jobb kézzel teszik, ők csak a bal kezükkel képesek megcsinálni. Pld. sokukat átnevelték a jobbkezes írásra és csak ezért gondolják, hogy jobbkezesek. Leegyszerűsítve a kisagy és a nagyagy jobb hemiszférája többnyire a test bal felét irányítja, fordítva pedig – a kisagy és a nagyagy bal hemiszférája a testünk jobb felének irányításáért felelős. 

A bal- és jobbkezesség az agyban kezdődik, pontosabban a kisaggyal, mert a kisagytól számítva kezdődik az oldalasság szerinti definiálás. Ezzel szemben az agytörzsnél a bal- és jobbkezességnek gyakorlatilag nincs jelentősége. A szerv és az agy közötti kölcsönös viszony mindig egyértelműen látszik. Egyedül a lélek és agy, vagy az agy és a lélek egymás közötti viszonyban játszik fontos szerepet a bal- és jobbkezesség, mert ugye dönt a konfliktusról/agyi útvonaláról is és így arról is, hogy a páciensek milyen konfliktus során egyáltalán milyen „betegséget” szenvedhetnek el.

Például: Jobbkezes nő egy identitás konfliktus során végbél fekélyesedést szenved el, a balkezes nőnél ezzel szemben ugyanazon konfliktus hatására gyomor- vagy epevezeték fekélyesedési folyamat indul be. Jobbkezes férfi egy birtok-bosszankodási konfliktus során epevezeték- vagy gyomorfekélyesedést szenved el, a balkezes férfinál ezzel szemben ugyanolyan konfliktusnál végbél fekélyesedés jelentkezik. Jobbkezes nőnél pld. a bal mellben a nőnek a gyereke és az anyja és a családi fészek miatt keletkező konfliktusok okoznak elváltozásokat, míg a jobb mellben a partner vagy partnerek, akikhez tulajdonképpen a többi ember sorolandó, kivéve a kis gyermekeket, ill. a kis gyermeknek tekintett embereket és az állatokat. Balkezesnél pontosan fordított a helyzet.

A balkezesség egészen különös módon bizonyítja számunkra, hogy a biológiai konfliktusoknak elsődlegesen semmi közük Freudhoz és a hagyományos pszichológiához, hanem valóban biológiailag determináltak. 

Mert az, hogy egy balkezes fiatal nő egy szexuális konfliktusra a férfias birtok-konfliktus szervi tüneteivel (angina pectoris) reagál és ebből kifolyólag lelkileg depressziós lesz, „tisztán pszichológiailag” egyáltalán nem értelmezhető. A balkezes nő soha nem is veszíti el petefészek működését, nála továbbra is folyamatos marad a peteérés és a menstruáció, míg egy jobbkezes nőnek ezek után már elmarad a peteérése.

Ilyen összefüggésben az is érdekes, hogy egypetéjű ikreknél az egyik mindig balkezes, a másik pedig jobbkezes.

Copyright by Dr. med. Ryke Geerd Hamer