Allergia - figyelmeztető jelek

Rövid összefoglalás

Dr. Ryke Geerd Hamer

A Germanische Heilkunde®-ban abszurd lenne feltenni azt a kérdést , hogy a lelki folyamatok "kiválthatják-e" a fizikai folyamatokat. A Germanische Heilkunde®-ban a lelki folyamat szinonimája egy párhuzamos és szinkron agyi folyamatnak, valamint szinkronban van egy fizikai/szervi folyamattal. Így alapvetően különbözik minden korábbi orvosi irányzattól, különösen az úgynevezett akadémiai orvoslástól. Ez 5 biológiai természettörvényen alapul, amelyek az ember és az emlősök úgynevezett betegségének minden egyes esetére alkalmazhatók.

Mindezek a felismerés és gyógyulás új lehetőségei a RÁK VASTÖRVÉNYE és az úgynevezett DHS megértéséből származnak, amelyek rögzült orvosi fogalmakká váltak.

Ezért aligha tudja bárki is elképzelni, hogy a Rák Vastörvénye mennyire meg fogja változtatni az egész orvoslásunkat. De a Rák Vastörvénye súly- és fordulópontja a DHS (Dirk-Hamer-szindróma)! A páciens ugyanis a DHS második részében dönti el, hogy hová társítja konfliktus-élménysokkját.

A DHS egy súlyos, rendkívül akut drámai és elszigelten megélt konfliktusélmény-sokk, amely az egyént "rosszul ér". A konfliktus "pszichológiai tartalmi értékelésénél" nagyobb jelentőséggel bír a hatás nem várt jellege. Ez mindig konfliktusos élmény, nem pedig a sors fintora vagy olyan esemény, amely ellen a beteg amúgy sem tehetett volna semmit.

A pszichológusok mindig olyan konfliktusokat kerestek, amelyek pszichológiailag relevánsnak tűntek, látens konfliktusokat, amelyek hosszú időn keresztül halmozódtak fel, általában a gyermek- és serdülőkorig visszamenőleg. Mindig elmulasztották bevonni a "váratlanság" aspektusát. Ezért minden általuk kitalált pszichoszomatikus jellegű statisztika értelmetlen volt, mert nem tanultak meg "biológiailag gondolkodni". Ez többek között abból adódott, hogy a pszichoszomatikusok túlságosan is a pszichológusok útjára sodródtak, ahelyett, hogy a biológia, a viselkedés- és a főemlősök kutatásának szilárdabb talaján álltak volna. Végtelenül sok szó esett a stresszpotenciálokról vagy a stresszkutatásról, anélkül, hogy felismerték volna, hogy a stressz csak a DHS következménye, a konfliktus-aktív fázis tünete.

Amikor egy ilyen erős konfliktus-sokk, egy DHS ér bennünket, ami ugyanakkor még pszichésen elszigetelten ér bennünket, akkor a DHS pillanatában nemcsak maga a konfliktus vésődik be, hanem abban a másodpercben kialakul egy Hameri Góc (HH) is, ami egy bizonyos helyet jelöl ki az agyban. A konfliktus-élménysokk minden egyes különleges típusáért, amelyet biológiai konfliktusnak nevezünk, agyunk egy nagyon különleges területe felelős, és ugyanakkor egy nagyon különleges szervi terület is. Az emberek és az állatok azonban a DHS másodpercében "észreveszik", anélkül, hogy ennek tudatában lennének, a DHS kísérő körülményeit is. Ezek a kísérő körülmények eredményezik később az úgynevezett allergiát.

Egy allergológus professzor egyszer, amikor megértette, kissé lazán így fogalmazott:

 Ez egy kicsit komolytalan, de elvileg igaz. Ha e körülmények valamelyike később ismét bekövetkezik, akkor az egész konfliktus úgynevezett recidívaként visszatérhet. A helyzet az, hogy az ember egy ilyen melléksínekről mindig rákerül az egész sínre.

Ha búcsúzás alkalmával egy biológiai elválasztás-konfliktussal járó DHS-t szenvedsz el, és csak úgy elsétál melletted egy tehén, akkor később "tehénallergiád" lesz; ha éppen beleharaptál egy narancsba, akkor "narancsallergiád" lesz.

A Germanische Heilkunde®-ban a síneket nagyon érdekesnek és nem jelentéktelennek, de nem központi folyamatoknak tekintettük. Ez alaposan megváltozott, mióta egyre jobban felismertük a DHS elemi központi funkcióját. Mert a DHS-nek az élet más időszakaihoz vagy pillanataihoz képest nagyon különleges és nagyon sajátos minősége van: az egyén nem csak a DHS pillanatának legapróbb részleteire emlékszik - mint egy vaku villanása esetében -, hanem hangokra vagy zajokra, szagokra, mindenféle érzésre és ízre, és - az egyén ezeket a feljegyzéseket gyakorlatilag egy életen át megőrzi. Ebből láthatjuk, hogy ezek minőségileg más jellegűek, mint azok, amelyeket általában megtapasztalunk és többé-kevésbé emlékszünk rájuk.

Régen az első szerelem szinte mindig a szénában történt. Gyakran történtek komplikációk vagy kisebb katasztrófák a szerelemnek ezen első intim aktusakor. Ha ez a katasztrófa egy DHS volt, akkor a széna szaga általában “sínként” rögzült a konfliktuskomplexumban. Valahányszor később az illető megérezte a széna illatát, anélkül, hogy gondolkodna rajta, újra rákerült a "sínre". Általában az érintett az első alkalommal átélt egy "nekem-bűzlik-ez" biológiai konfliktust. A kiújulások esetén, amit allergiának nevezünk, amit a tapaszainkkal tesztelhetünk, a páciensnél rendszerint akkor jelent meg a gyógyulási fázisban a "szénanáthája". Természetesen a páciensnél pontosan ugyanígy (a gyógyulási fázisban) megjelent volna ez a szénanátha (széna nélkül), ha pl. az intim együttlét során ismét hasonló katasztrófát szenvedett volna el ugyanezzel vagy egy másik nővel.

Ez a szervezetnek egy remek, nagyon éber vészjelző rendszere. Ha az egyén már átesett egy DHS-en ugyanabban vagy egy hasonló ügyben, akkor a szervezet éberebb az ilyen biológiai konfliktusokkal szemben. Negatív értelemben azt mondhatjuk: a beteg folyamatosan a régi csapdába esik. Pozitívan mondhatjuk: A beteg nagyon óvatos, azonnal reagál egy speciális programmal.

Az allergia, abban a formában, ahogy eddig elképzeltük, nem létezik. Minden allergia, amelyet allergiatesztjeinkkel bizonyítani tudunk, mindig a DHS-nek egy "másodsínje".

Ezért van szükségünk az úgynevezett allergiák újfajta megértésére.

Az allergiák szervezetünk figyelmeztető jelzései, például abban az értelemben: "Állj, ilyen helyzetben történt annak idején egy DHS, vigyázz, nehogy megint rosszul járj"!

A Germanische Heilkunde® értelmezésében rendkívül fontosak a túlélés szempontjából az ilyen "allergiák" figyelmeztető jelzései, különösen az állatok esetében .

Tudomásul kell vennünk, hogy őseinknek és a vadon élő állatoknak sincs zárható lakásuk, ágyuk, teljes hűtőszekrényük és telefonjuk, hanem éjjel-nappal résen kell lenniük a különböző ellenségekkel, ragadozókkal, versenytársakkal stb. szemben. És ha most egy állat azért szenvedett el egy DHS-t, mert meghallotta a madarak figyelmeztető hívásait, és csak szerencsével és utolsó erejével menekült meg egy leopárd karmai elől, akkor a jövőben a DHS összes ilyen kísérő sínje hasznos figyelmeztető jelzés lesz: "Vigyázat, akkoriban a madarak is ilyen figyelmeztető hívásokat adtak ki...". és nem sokkal később a leopárd a helyszínen volt"!

Mi emberek mindig arra törekszünk, hogy ezeket a figyelmeztető jeleket, azaz az ösztönös viselkedést kiküszöböljük. Ez helytelen. Bizonyára vannak biológiailag nézve, bizonyos lehetőségek becsapni a szervezetet, ahogyan azt pl. az ún. deszenzibilizálásnál ismerjük. Ebben az esetben a szervezetnek mesterségesen jelzik, hogy a korábbi veszély már nincs jelen. De alapvetően a deszenzibilizációt megpróbálták értelmetlenül és az eredeti konfliktus ismerete nélkül alkalmazni, gyakran tünetileg működött, de aztán biológiailag értelmetlen volt. Mert a legtöbb tünet, amit allergiaként értelmezünk, mint például a bőr exantémája, az allergiás nátha, mindig már a gyógyulási fázisban van egy rövid távú konfliktus kiújulása után.

Ezek a példák azt mutatják, hogy mennyire fontos mindig visszatérni a DHS-hez, hogy pontosan láthatóvá váljon a DHS másodpercében történt helyzet.

Ezzel szemben a hagyományos orvostudomány felfogása szerint a RÁK egy elvadult sejt, amely véletlenszerűen szaporodik, és megpróbálja elpusztítani a szervezetet, először az immunrendszert pusztítva, majd "felfalva" az egész szervezetet. Értelem és ész nélküli biológiai ragadozótörténetek.

Ha az agyunk a szervezetünk számítógépe, akkor mindennek a számítógépe is. Nincs értelme azt képzelni, hogy ennek a szervezetnek egyes folyamatai "a számítógépet megkerülve" történnének.

Valójában furcsa, hogy miért nem jutott soha senkinek eszébe, hogy az agy, mint szervezetünk számítógépe, az úgynevezett "betegségekért" is felelős lehet.

Az egész orvoslásnak alapvetően meg kell változnia!
 

Copyright: Dr. med. Ryke Geerd Hamer