Az asztma két fajtája 

Rövid összefoglalás

Dr. med Ryke Geerd Hamer

A Rák vastörvénye volt 1981-ben a Germán Gyógytudomány® kezdete.  A Germán Gyógytudomány® egy tapasztalati természettudomány, ami 5 empirikusan feltárt természettörvényen alapszik – amely minden ún. betegségnél felismerhető, alkalmazható.

Minden ilyen ún. betegségnek – amit mi azóta már az Értelmes Biológiai Különprogram (SBS) egy-egy fázisaként értelmezünk – kiváltója egy biológiai konfliktus, egy élménysokk (DHS), ami az egyént rosszul és felkészületlenül éri, mint derült égből a villámcsapás. Minden konfliktusnak megvan a pontosan meghatározható tartalma, amely asszociatív módon, azaz önkéntelenül/nem szándékosan kapcsolódik az eseményhez – gondolattársítás révén.

A DHS nyomokat hagy az agyban, amit koponya-CT (komputertomográfia) segítségével lefotózhatunk. Az ilyen reléket hívjuk Hameri Gócoknak. Minden Hameri Góchoz tartozik többek között egy pontosan meghatározott konfliktustartalom, ahhoz egy adott szerv és egy ugyancsak pontosan meghatározott terület az agyban, egy agyi relé. Ezen túlmenően képesek lehetünk megállapítani, hogy a konfliktusok még aktív vagy már megoldást követő fázisban vannak-e, és hogy sejtszaporulat, vagy sejtvesztés történik-e az adott esetben.

Azt, hogy a bal vagy a jobb agyféltekébe csapódik-e be a konfliktus, a páciens kezűségén túl a hormonális állapota is meghatározza (szed-e fogamzásgátlót, állapotos-e, változó korban van-e, vagy egyéb hormonális elváltozás zajlik-e a szervezetében; illetve fennállhat-e skizofrén konstelláció, vagy áll-e kemoterápiás kezelés alatt).

A tapsteszt éppen emiatt rendkívül fontos eljárás és olyan kritérium, amelytől nem lehet eltekinteni, ha diagnosztizálni szeretnénk: ehhez ugyanis meg kell állapítanunk, hogy az illető alapvetően melyik agyféltekéjével „dolgozik/működik”. Ha taps közben a jobb kéz van fölül, akkor a páciens jobbkezes. A balkezűség a szokásos jobbkezűséggel szemben a konfliktusokat az ellenkező agyféltekére helyezi át, innentől fogva azonban minden pontosan ugyanúgy zajlik (mintha egy jobbkezes esetében az ellenkező oldalon folyna le egy konfliktus).

Ha tehát egy balkezes hölgy szenved el rémület-konfliktust, akkor a Hameri Góc ahelyett, hogy a bal, női oldalon jelenne meg, a jobb, férfias agyféltekét fogja érinteni, szervi szinten pedig a hörgők reléjét. Jobbkezes nő esetében ugyanez a konfliktus a gégerelét érintené.

Egy balkezes férfi birtokféltés-konfliktus esetén reagálna ugyanígy a gége reléjével, egy jobbkezes pedig épp ellenkezőleg, a hörgők reléjével. Mindkét szerv a nagyagy irányítása alá tartozik, ami azt jelenti, hogy a konfliktus-aktív fázisban a hörgők esetében fekélyesedés (szenzoros), a gégét érintve pedig bénulás (motoros) jelentkezhet. Ezért nem lehet tehát a Germanische Heilkunde-ban a jobb- és balkezűség ismerete nélkül dolgozni.

A 2. biológiai természettörvény kimondja, hogy minden Értelmes Biológiai Különprogram (korábban: “2 betegség”) két fázisból áll, vagyis hogy mindegyiknek van egy konfliktus-aktív és egy megoldást követő fázisa – amennyiben a konfliktus megoldódik.

Minden Értelmes Biológiai Különprogramban , amelyben a konfliktus megoldódott, van epileptikus vagy epileptoid krízis, azaz egy fordulópont a megoldási fázisban, a vagotónia legmélyebb pontján. Az epileptikus görcsroham izomrángásokkal kísérve, csupán az epileptikus krízis egy speciális formája – amely egy motoros konfliktus megoldása után keletkezik. Az epilepsziához hasonló, vagyis epileptoid krízist alapvetően tehát minden Értelmes Biológiai Különprogramban, vagyis minden eddig betegségnek titulált állapot során találhatunk, még ha kissé különböző formában is. Vagyis az eddig betegségekként leírt tünetegyüttesek csak az egyes ÉBK-k egyes fázisai.

Az asztma esetében is a páciens kezességén kívül az epileptoid ill. epileptikus krízis játszik még hatalmas szerepet. Az asztmának két fajtáját ismerjük:

gégeasztma (asthma laryngeale), amely a konfliktus-aktív fázisban a gégeizomzat bénulásával jár,

hörgőasztma (asthma bronchiale), mely során a hörgőizomzat lebénul a konfliktus-aktív fázisban.

Az asztmánál a következő kombinációs konstellációk lehetségesek – a gégeasztmánál (elnyújtott belégzés), a hörgőasztmánál (elnyújtott kilégzés):

1.A gégeasztmánál a bal agyfélteke laryngeális gégeizomzat-reléje kerül epileptikus krízisbe és ezzel egy időben a jobb agyfélteke nagyagyreléinek valamelyikében kell még lennie egy aktív Hameri Gócnak. Az ilyen kombinációs-konstellációnál beszélünk gégeasztmáról (asthma laryngeale), azaz elnyújtott belégzésről (inspirium).

2.A hörgőasztmánál (asthma bronchiale) ez pont fordítva van. Itt a jobb agyféltekén található hörgőizomzat-relé van epileptikus krízisben és a bal agyfélteke nagyagyi reléiben található még egyidejűleg egy aktív Hameri Góc. Ez az asthma bronchiale kombinációs konstellációja, az elnyújtott kilégzés (exspirium).

Amennyiben mindkét relé (motoros gégerelé és motoros hörgőrelé) epileptikus krízisben van, akkor krónikusan felerősödött belégzés (inspirium) és kilégzés (exspirium) keletkezik, vagyis egy exspirációs és inspirációs asthma laryngeale és bronchiale. Ezt a kombinációs konstellációt nevezzük status asthmaticusnak, amikor is a páciensnek akut asthmatikus légszomja/légzéselégtelensége van! Amíg mindkettő “csupán” konfliktus-aktív fázisban van, nem történik még semmi.

Spasztikus bronchitisről akkor jön létre, ha csak a jobb-agyfélteke hörgőizomzat reléje van epileptikus krízisben, a bal agyfélteke nagyagyreléiben pedig nincs másik Hameri Góc aktivitásban.

A spasztikus laryngitisznél (az ún. kruppnál) ez megint fordítva van. Itt a bal agyfélteke gégeizomzat-reléjében van az epileptikus krízis, a jobb agyfélteke nagyagyreléiben pedig szintén nincs aktivitás.

Korábban nem tudtuk, hogy a cortison miért csak az asztmás betegek egy részénél volt hatásos. Ezek voltak azok az esetek ugyanis, ahol a konfliktus az egyik vagy mindkét nagyagyféltekén epileptikus krízisben volt, vagyis az egyoldalú vagy kétoldalú epileptikus krízis okozta az asztmarohamot – és egy egyidejűleg fennálló vesegyűjtőcsatorna-szindrómával gyakran a cortison paradox hatását váltottuk ki: a még felfokozottabb vízvisszatartást.

Az ún. asztmások/asztmatikusok azok az emberek, akik újból és újból rövid időre visszaesnek a konfliktusukba. Gyakran a konfliktusuk függésben van, vagyis hogy bár a konfliktus folytatólagosan aktív, ún. letranszformált állapotban van. Vagyis a szervezet már kvázi berendezkedett a konfliktussal való együttélésre, ami az ilyen betegek esetében akár évtizedekig is fenntartható állapot lehet.

Ha azonban a páciens egy következő nagyagykérgi konfliktust szenved el, akkor az már a nagyagy szemben lévő féltekéjében fog megjelenni és a páciens pillanatnyilag ún. skizofrén konstellációba kerül. Ebben az állapotban csak kevés konfliktustömeg halmozódik fel.

Némely konfliktuskiújulást csak akkor érthetünk meg valóban, ha lelkiismeretesen felkutatjuk a DHS idejében beprogramozódott összes sínt. A sínek olyan további konfliktusaspektusok vagy észlelések, amelyeket a DHS pillanatában érzékelünk.  Az emberek és az állatok ugyanis képesek megjegyezni a DHS másodpercében őket ért (optikai, akusztikai, szag- és tapintásbeli) kísérőkörülményeket, behatásokat – anélkül, hogy ennek tudatában lennének (akárcsak egy pillanatfelvételnél), és ezeket a „feljegyzéseket” gyakorlatilag életük végéig meg is őrzik.

Amikor bármelyik ily módon elraktározott kísérőjelenség újból előjön, akkor az egész konfliktus, mint ún. recicíva (konfliktuskiújulás) visszatérhet. Vagyis egy-egy ilyen mellékvágányról a teljes fővágányra juthatunk fel újra és újra (ezért is nevezzük őket síneknek). 

Ezek a konfliktus-kiújulások nem „csendben lopódznak vissza”, hanem csakis egy újabb DHS-sel. A recidíva-DHS viszont már korántsem ugyanazzal az erős érzelmi töltettel rendelkezik, mint a legelső.

Minden olyan allergia, amely az allergia-tesztekkel kimutatható, mindig „két sínen fut”, egy DHS-sel kapcsolatban. Ebből is látszik, hogy mennyire fontos mindig visszatérni a DHS-hez, annak érdekében, hogy a teljes szituációt az emlékezetünkbe tudjuk idézni.

Minden allergia, amelyet az allergiatesztjeinkkel ki tudunk mutatni, mindig egy, a DHS-sel összefüggő melléksínen futó szál. Ez mutatja, hogy mennyire fontos minden esetben visszatérni a DHS-hez, hogy pontosan átlássuk az egész helyzetet.

Példa:

Egy hölgypáciensnek óvodás kora óta alkalmankét asztmás rohamai voltak. Végül macskaszőr-allergiát diagnosztizáltak nála, és ennek tulajdonították a rohamokat. A hölgy ennek ellenére nagyon vonzódott a macskákhoz, ezért olykor-olykor meg is simogatta őket. Feltűnt neki, hogy ilyenkor általában nem tört ki rajta asztmaroham, máskor viszont igen, amikor pedig egyáltalán nem is érintkezett macskával!

Amikor aztán el kezdte keresgélni a konfliktusát, megdöbbenve állapította meg, hogy kizárólag fekete –  ráadásul egy bizonyos méretű –  macskával kapcsolatban reagál ilyen módon, illetve akkor, amikor az úton véletlenül meglát egy elhullott állatot. Végül is kutatása során arra jutott, hogy kisgyermekként valószínűleg végig kellett néznie, ahogy imádott fekete cicáját – akitől ő akkoriban nagyon függött – elütötte és szétlapította egy autó (DHS).

A konkrét, húsz évvel azelőtti eseményre ő maga már egyáltalán nem emlékezett (tudatosan), mégis minden egyes olyan alkalommal, amikor meglátott vagy megsimogatott egy pontosan akkora és olyan fekete macskát, mint amelyiket annak idején elütöttek, illetve ha meglátott egy elhullott állatot, újból és újból elszenvedett egy DHS-recidívát.

A DHS a bizonyíték arra, hogy milyen precíz kölcsönös viszonyban áll a lelkünk a konfliktusokkal, az agy a Hameri Gócokkal, valamint a szervek a sínjeinkkel.

A „segédeszköz”, vagyis a Germán Gyógytudomány® öt biológiai természettörvényének ismeretében és a betegséglefutások tipikus (lelki–agyi–szervi szintű) tüneteinek tudatában most már képesek lehetünk arra, hogy első ízben az orvoslás történetében oki és reprodukálhatóan értelmes terápiát folytathassunk, és ily módon gyógyítsunk.

Copyright © Dr. med. Mag. theol. Ryke Geerd Hamer