Dr. med. Ryke Geerd Hamer

1935-ben született, Frízföldön nőtt fel.

18 éves korában elvégezte a középiskolát, és Tübingenben kezdett el orvostudományt és teológiát tanulni, ahol megismerte leendő feleségét is, Sigrid Oldenburgot, orvostanhallgatót.

20 éves korában letette az előzetes orvosi vizsgát, 1 évvel később megnősült Erlangenben, és ott 22 éves korában letette a teológiai vizsgát.

A fiatal családnak kezdetben született egy lánya és egy fia, DIRK, aki később még fontos szerepet játszik, majd további 2 gyermekük született.

24 évesen dr. Hamer sikeres orvosi államvizsgát tett Marburgban. Két évvel később, az asszisztensi gyakorlat után doktori fokozattal megkapta az orvosi praktizálási engedélyt.

Számos évig dolgozott a Tübingeni- és a Heidelbergi Egyetemi Klinikán.

1972-ben Dr. med. R.G. Hamer belgyógyász szakorvosi vizsgát tett. Emellett ideiglenesen egy közös praxisban dolgozott feleségével Dr. Sigrid Hamerrel.

De mellékesen mindig különleges hobbijának élt: szabadalmak feltalálása; például. egy atraumatikus vágású Hamer plasztikai sebészeti szike, amely a borotvapenge 20-szoros élességével vágja el a bőrt; egy speciális csontfűrész, szintén a plasztikai sebészethez; vagy egy masszázságy, amely automatikusan alkalmazkodik a test körvonalaihoz; valamint egy transzkután szérumdiagnosztikai eszköz.

1978. augusztus 18-án, alkonyatkor, hajnali 3 órakor egy szörnyűség történt: egy megvadult olasz herceg, a Savoyai Viktor Emánuel herceg agyonlőtte Cavallo szigetén Dr. Hamer fiát, Dirket, aki gyanútlanul aludt egy csónakban. Fia gyötrelme csaknem 4 hónapig tartott. Az apja éjjel-nappal őrködött az ágyánál.  

Dirk 1978. december 7-én a karjai közt halt meg.

Ennek eredményeként, mint azt 3 évvel később megtudta, veszteség-konfliktusot szenvedett és ennek következtében hererákja lett. Később Dr. Hamer ezt a fajta sokkot „Dirk Hamer-szindrómának” (DHS) nevezte el, egy biológiai konfliktus-sokknak, amely váratlanul a „rossz lábon” ér bennünket. Dr. Hamer a Germanische Heilkunde-t halott fia, DIRK hagyatékának tetintette. 

   "A rákos megbetegedések összefüggései körüli megállapításokat a fiam, DIRK örökségének tekintem. És ez így is marad!"

Szeretett fia, Dirk váratlan halála nemcsak Dr. Ryke Geerd Hamer és családja eddigi életét változtatta meg, hanem az emberiség történetének legnagyobb felfedezése is megszületett.

Azonnal felfogta a következményeket, és hű maradt elveihez, és így kezdődött a harc, amely ettől kezdve nap mint nap végigkísérte egész hátralévő életében. Egy ilyen ellentmondásos, abszurd helyzetet csak akkor érthetünk meg, ha van bátorságunk szemügyre venni társadalmunk nyomorúságos állapotát.
Azt az embert, aki döntő felfedezést hoz az emberiségnek, amely utat mutat egy valódi humanista és ezáltal természetigazságos társadalom felé, amely nem egy filozófiai utópián, hanem a természet felismerhető és ellenőrizhető törvényein alapul, gyakorlatilag az egész társadalom elhagyta, és a vezető hatalmi elit brutálisan üldözte.

Erről a problémáról részletesen ír az “Einer gegen alle” (Egy mindenki ellen) című könyvében.

Az efféle brutális összetűzés mindenkiben nyomot hagy. Nemcsak a családi kapcsolatokat teszi tönkre és feszíti meg, hanem barátságokat is, kétségeket vet, és valójában minden emberi lényt túlterhel.
Csak kevesen képesek hosszú éveken át túlélni egy ilyen kimerítő küzdelmet a létért, és rendületlenül teljesíteni az élet által rájuk hagyott örökséget. Dr. Ryke Geerd Hamerben egy ilyen személyt ismerhettünk meg. 

Ezzel a felfedezéssel, amelyet Dr. Hamer kezdetben "Neue Medizin-nek" (Új Medicina) nevezett, majd végül Germanische Heilkunde-ra (Germán Gyógytudomány) nevezett át, az orvostudomány a történelemben először vált szigorú természettudománnyá.

Első megállapításait habilitáció formájában írta meg "A DIRK HAMER SZINDRÓMA ÉS A RÁK VASTÖRVÉNYE" címmel, amelyet 1981 októberében nyújtott be a Tübingeni Egyetemre. Ugyanebben az évben bemutatta az olasz televízióban. Akkoriban még hitt a RÁK VASTÖRVÉNYE közelgő áttörésében.

Azonban mint később a bíróságon kiderült, Dr. Hamer munkáját a lélek és a rák kialakulása közti kapcsolatról elutasították anélkül, hogy egyetlen esetet is kivizsgáltak volna. Így jutottunk abba a groteszk helyzetbe, hogy a Tübingeni Egyetem megtagadta a habilitációs disszertációjának felülvizsgálatát, hivatalosan mégpedig formai okokra hivatkozva!

Fia halála után Dr. Hamert és családját folyamatosan zaklatták az ügyvédek, ügynökök, nyomozók és a Savoyai-ház más küldöttei.

Az ezt követő években Dr. Hamer többször is megpróbált kórházat vagy hasonló kezelőintézetet létrehozni, hogy felfedezéseit a szenvedő betegek javára alkalmazhassa. Próbálkozásait azonban ellenfelei alattomos akciói megakadályozták.

1985-ben meghalt a felesége, Sigrid, aki alig heverte ki fiuk elvesztését, és szenvedett a Savoyai-család állandó, megsemmisítő terrorjától. 

A Dr. Hamer elleni megsemmisítő kampány 1986-ban hágott első tetőpontjára, amikor a Koblenzi Orvosi Kamara eljárást kezdeményezett azzal a céllal, hogy vonják meg Dr. Hamer orvosi engedélyét, amiért "nem tagadta meg a RÁK VASTÖRVÉNYÉT" és "nem tért át az akadémiai orvoslásra". A terv sikerrel járt, és Dr. Hamer elvesztette orvosi engedélyét. Ezt az ítéletet, amely ráadásul fellebbezési tilalom alá esett, 1990-ben a bíróság egyetlen ülése után újra kihirdették.

Így Dr. Hamer 1986-ban még attól a lehetőségtől is megfosztották, hogy egyáltalán beszélhessen a betegeivel!
A kölni tartományi bíróság elnöke később azt tanácsolta neki, hogy (57 évesen) képezze át magát, és keressen olyan szakmát, amelynek semmi köze az orvosláshoz.  A foglalkozásától való eltiltással meg akarták akadályozni Dr. Hamer minden tudományos tevékenységét, ami nem sikerült, hiszen a legnehezebb körülmények ellenére is folytatta a kutatásokat.

Elegendő anyagi eszközök és egyetemi létesítmények nélkül, nem is beszélve az adminisztratív személyzetről, Dr. Hamer-nek fáradságos munkával kellett tudományos anyagot gyűjtenie kutatómunkájához, például úgy, hogy orvos kollégáitól számítógépes tomogramokat kért kölcsön. E nehézségeket figyelembe véve teljesen érthető, hogy egyes betegségeket nem lehetett olyan átfogóan megvizsgálni, ahogyan azt Dr. Hamer hasznosnak és szükségesnek tartotta. Ha akkoriban egy klinika és minimális erőforrás állt volna rendelkezésére, sokkal nagyobb valószínűséggel hatékonyabban tudta volna folytatni későbbi átfogó és mélyreható felfedezéseit.

1986-ban a bíróság kötelezte a Tübingeni Egyetemet a habilitációs eljárás befejezésére. 1994-ben a mannheimi közigazgatási bíróság bírósági határozattal kötelezte a Tübingeni Egyetemet Dr. Hamer disszertációjának felülvizsgálatára (ami kivételes a Tübingeni Egyetem egész történetében). Miután 13 év telt el a habilitációs disszertáció benyújtása óta, még mindig nagyon valószínűtlen volt, hogy a Tübingeni Egyetem bármelyik betegség esetében megvizsgálja a NEUE MEDIZIN helyességét. Így 1994. április 22-én bejelentették a döntést:

   "Nem tervezzük a habilitációs eljárás keretében történő felülvizsgálot".

(Részletes információ a habilitációs eljárásról Dr. Hamer saját életrajzában, az “Einer gegen alle” / Egy mindenki ellen c. könyvében.)

1987-ben Dr. Hamer - mintegy 10 000 beteg esetének megfigyelései alapján - négy természettörvényben nyilvánította meg rendszerét, amelynek tárgyát képezi minden úgynevezett betegség. Ez a négy biológiai törvényszerűség megfelel a szigorú tudományos kritériumoknak, amelyek alapján a NEUE MEDIZIN (ma Germanische Heilkunde) ezen törvényeinek érvényessége nagyon könnyen igazolható. Különböző nemzeti és nemzetközi professzorokból és orvosokból álló bizottságok ellenőrizték és írásban megerősítették ezeket a törvényszerűségeket különböző betegek esetében.

Mivel Dr. Hamert folyamatosan kényszerpszichiátriával fenyegették, ennek ellensúlyozására 1989-ben önkéntesen pszichiátriai vizsgálatot végeztetett Dr. Catherine Bataille de Longprey-vel, a brüsszeli egyetem nagy tekintélyű pszichiáterével, aki kijelentette:

   "...Nem észlelem nála a paranoia tüneteit. Magyarázatai logikailag következetesek, és ha más diagnózist és más kezelést követel, azt az akadémiai orvoslás alapfogalmai szerint levezetett elemzésekre és embriológiai alapú vizsgálatokra alapozza."

1990-ben Dr. Hamer megalapította a "Center for New Medicine" központot Burgauban, Ausztriában.

Burgau-ban orvosi konferenciát tartottak, ahol 20 esetet vitattak meg 30, különböző országokból érkező orvos jelenlétében. A vizsgálat eredménye ismét 100%-ban megerősítette a "Rák vastövényének" helyességét.

1994-ben az 1987 óta létező négy biológiai természeti törvény mellé egy ötödik is társult: az úgynevezett kvintesszencia.

1995-ben Dr. Hamer hivatalosan bejelentette a televízióban, hogy nincs AIDS és nincs HI-vírus.  Ugyanakkor az "Olivia" ügyet a média kihasználta, és figyelemelterelésként használta fel, hogy hivatalosan teljesen lejárassa Dr. Hamer-t - és diszkvalifikálja az AIDS-szel és a HIV-vel kapcsolatos kijelentéseit. Lásd Dr. Hamer-t a Brisant című műsorban.

1997: Üldöztetésének "koronája" a kölni letartóztatás és börtönbüntetés volt. Bár a vádirat Dr. Hamer ellenfelei által felépített bohózat volt, kilenc hónapig ült egy cellában. Dr. Hamer azonban kihasználta ezt az időt, és a természet 5 biológiai törvénye és a Germanische Heilkunde (akkoriban Neue Medizin) szabályai szerint kutatta a spontán bűnök és vétségek eredetét.

Mivel a trnavai (Szlovákia) egyetem 1998-ban vállalta a habilitációs eljárás lefolytatását, Dr. Hamer ugyanabban az évben idő előtt szabadult a börtönből, szakmája gyakorlására jogosító engedély nélkül. Várható volt, hogy a habilitációs dolgozatot most végre elutasítja egy egyetem, és a Tübingeni Egyetem így megússza a dolgot.

A habilitációs értekezést a várakozásoknak megfelelően elutasították, de ennek ellenére a Dr. Hamer által felfedezett biológiai törvényszerűségeket első ízben igazolta egy egyetem. Az igazolás megerősítését az egyetem felülvizsgálati bizottsága írta alá.

Dr. Hamer közvetlenül ezután titkos úton Spanyolországba menekült.

(A trnavai igazolás és habilitáció körüli eseményekről Dr. Hamer egyik közeli barátja számol be személyes életrajzában).

1998-2004 között Dr. Hamer száműzetésben élt Spanyolországban, ahol szemináriumokat tartott és folytatta kutatásait.

Dr. Hamer 2000-ben találkozott először későbbi második feleségével, Bona García Ortínnal, aki vele élt, vele dolgozott, és haláláig hűségesen és áldozatosan szolgálta őt.

2004-ben Dr. Hamert ismét letartóztatták és kiadták a francia igazságszolgáltatásnak. Ismét egy kitalált bűntett miatt zajlott törvénytelen eljárás, ezúttal Franciaországban. Dr. Hamert 3 év börtönbüntetésre ítélték.

2005-ben idő előtt szabadult a francia Fleury-Mérogis börtönből, majd visszatért Spanyolországba, hogy folytassa kutatómunkáját és további szemináriumokat tartson.

2007-ben Dr. Hamer a norvégiai Sandefjordba emigrált, mivel a 2004. január 1-jén hatályba lépett európai elfogatóparancs miatt Spanyolországban már nem volt biztonságban.

Dr. Hamer még utolsó száműzetésének 10 éve alatt is fáradhatatlanul dolgozott. Néhány évvel azelőtt, hogy örökre elhagyott minket, - sok más mellett - egy másik nagyon jelentős felfedezést is tehetett.

A szerelmes dal, amelyet Dr. Hamer 1976-ban írt feleségének 20. eljegyzési évfordulójukra, a Germanische Heilkunde legnagyobb terápiás szenzációja lett, amelyet 2013-ban mutatott be először a “Mein Studentenmädchen” (Az én diákleánykám) című könyvében.

A tehetséges orvos és kutató, Dr. Hamer utolsó éveiben még valóságos felfedezések áradatát élte át, így szükségessé vált, hogy már 2014-ben kiadja a “Mein Studentenmädchen” második, 2015-ben pedig egy átdolgozott második kiadását.

2017. július 2-án 22:10 órakor Dr. Ryke Geerd Hamer örök hűséges Bona jelenlétében hunyt el Sandefjordban/Norvégiában.

***

Dr. med. Mag. theol. Ryke Geerd Hamer nemcsak szenvedélyes orvos volt, nagy tehetséggel, hanem jószívű ember is - olyan ember- és állatbarát, amilyet csak kívánni lehet, nagylelkű és együttérző. Valójában minden ember fontos volt számára, de a betegei különösen fontosak voltak számára. Otthona mindenki számára nyitott volt, beleértve az állatokat is.

Sokan emlékeznek még az üldözött Seebald családra. Dr. Hamer volt az egyetlen, aki minden rendelkezésére álló eszközzel segített a Seebald családnak, amelyet később az orvostudomány és az Ifjúsági Gyámhivatal tönkretett. Az állam megfosztotta a családot minden gyermekétől. (Muriel Seebald)

Dr. Hamer soha nem utasította vissza a segítségét. Egészen az utolsó percig bármikor felhívhattad vagy találkozhattál vele, ha tanácsra vagy segítségre volt szükséged. Mindenkit szívesen látott szemináriumainak résztvevőjeként, még azokat is, akiknek nem voltak anyagi lehetőségeik.

Soha nem követelt pénzt a pácienseitől, sőt, gyakran bőkezűen adott pénzt másoknak.

Dr. Hamertől mindent elvettek. Ahelyett, hogy elismeréssel tisztelték volna meg, hírnévrontással, börtönbüntetéssel, ügyvédi kamarából való kizárással, halálos fenyegetésekkel és merényletkísérletekkel üldözték.

Nem tudott érvényesülni ebben a társadalomban, mert elkerülhetetlenül és szükségszerűen megkérdőjelezte azt. Visszatekintve látjuk, hogy mindez nem tudta elpusztítani emberségét és szívének melegségét. Nem, ez lett a nagyon is egyedülálló kisugárzása.

A betegei iránti kívánsága valóra fog válni -

A Germanische Heilkunde, az emberiség történetének legnagyobb felfedezése,
áttör a tudatlanság sötétségén, mint a krókusz,
amely tavasszal áttöri a jeges hókérget, és utat tör magának a fény felé.