4. Biológiai természettörvény
A MIKROBÁK EGYEDFEJLŐDÉSTŐL FÜGGŐ RENDSZERE 

„A mikrobák egyedfejlődéstől függő rendszere”, a Germanische Heilkunde® 4. törvényszerűsége 

A mikrobákról eddig azt a nézetet képviseltük, hogy az ún. fertőző betegségeket indukálják és ez az elképzelés igaznak tűnt, mert hiszen az ún. fertőző betegségeknél mindig találtunk mikrobákat. Csakhogy ez nem fedte a valóságot, mert a feltételezett fertőző betegségeket minden esetben megelőzte egy konfliktus-aktív fázis. A mikrobák csak a konfliktus megoldása után vállalnak aktív szerepet. Vezetésük és az aktiválásuk pedig az agyunk irányítása alatt áll. Ők a segítőink olyan értelemben, hogy a rák, vagyis a tumor felesleges szöveteit, melyekre feladatuk betöltése után nincs már szükség, eltakarítják. Vagyis a baktériumok, vírusok segítenek a nagyagyi csoportnál a keletkezett lyukak, nekrózisok feltöltésében, szövetsérülések helyreállításában. Ezért ők a mi hűséges segítőink, vendégmunkásaink.

Az elképzelés, miszerint az immunrendszer a mikrobák ellen küzdő hadsereg, egész egyszerűen téves volt, mert a mikrobák nem a „betegségek” okozói, hanem a megoldást követő fázis optimalizálói.

A Germanische Heilkunde 4. biológiai természettörvénye a mikrobákat szintén a három csíralemezhez rendezi hozzá, mert minden egyes csíralemezzel rokon szervcsoporthoz bizonyos specifikus csíralemezzel rokon mikrobák is tartoznak. 

Amikor agyi számítógépünk különféle reléihez hozzárendelték a szerveinket, akkor velük együtt a mikrobákat is beprogramozták.

Ebből következik az, hogy:

• A legősibb mikrobák, a gombák és mycobaktériumok az entodermális szövetekben végzik tevékenységüket, függenek még a kisagy által irányított mezodermális szövetektől, de minden esetre csak az ősagy-irányította (ősagy = kisagy + agytörzs) szervekért felelősek.
• Az ősi mikrobák, tehát a baktériumok a mezodermális szövetekben tevékenykednek és az összes mezodermális szövetből kialakult szervért felelősek.
• A fiatal ún. mikrobák, tehát a vírusok (ha léteznek egyáltalán), szigorú értelemben véve nem igazi mikrobák, vagyis nem élőlények, kizárólag ektodermális szövetekért, ill. a nagyagykéreg irányította szervekért felelősek.

A felelősség ebben az értelemben azt jelenti, hogy a mikrobák egyes csoportjainak „munkahelye“ mindig csak bizonyos szervcsoportokban lehet, azokban, amelyek csíralamez-származásuk szerint velük megegyezőek. A „munkakezdés“ ideje nem külső tényezőktől függ, mint ahogy ezt eddig mindannyian hittük, hanem erre kizárólag az agyi számítógép adja ki az utasítást.

Azt is hittük, hogy a mikrobák „rosszindulatúak“ és hogy azokat ki kell irtani. Ez badarság volt! Óriási szükségünk van az életterünk szélességi fokán fellelhető mikrobák teljes palettájára. Ha például “higiéniai okokból” hiányoznak mycobaktériumok a szervezetünkből (TBC), akkor a gyógyulási fázisban nem tudjuk elbontani a tumorainkat.

És ennek tumorok sorára katasztrofális kimenetelű következményei vannak:

Egy pajzsmirigy-karcinómánál ez például azt eredményezheti, hogy a konfliktus megoldása ellenére a karcinóma nem tud elbontásra kerülni és továbbra is nagy mennyiségű thyroxint termel. Ennek oka éppen a mycobaktériumok hiánya, melyek normális esetben a tumort elbontja és a thyroxinszintet normál értékűre csökkenti. Egy vastagbél-karcinóma is jelentős komplikációkat okozhat és sebészi eljárással el kell távolítani, ha nincsenek jelen a mycobaktériumok.

Mycobaktériumok már (vagy majdnem) az egysejtűek óta, még az állat és az ember kifejlődése előtt léteznek. A számukra kitűzött feladat világos, mégpedig az, hogy az ősagy által irányított tumorokat a gyógyulási fázis megkezdésétől számítva elsajtosítsák és elbontsák. De mint ahogyan a később elbontandó tumorok is, melyek miután funkciójukat betöltötték és teljesítették feladatukat, a mycobaktériumok is a konfliktus-aktív fázisban szaporodnak.

Azt is tudjuk már, hogy a mycobaktériumok (TBC) más néven még „saválló pálcikáknak“ nevezik őket – mert semmilyen hatással nincs rájuk a gyomorsav – a DHS-tól számítva jelen vannak a szervezetünkben! Ha a konfliktusmegoldás után kapjuk meg őket a gyógyulási fázisban, az Értelmes Biológiai Különprogram tekintetében már nem válnak hasznunkra, mert csak azok hasznosulnak, amelyek a konfliktus-aktív fázisban szaporodtak. Szervezetünk bizonyára – a barátjával, a mycobaktériummal összejátszva – éppen csak annyi saválló pálcikák termelését engedélyezi, mint amennyire később a tumor elsajtosításához szükség lesz. És mi buták azt hittük, hogy a tuberkulózist ki kell irtanunk.

A baktériumok ezzel szemben a nagyagy-csoporthoz tartoznak és, mint minden nagyagy vezérelte szerv – ebben az esetben egészen pontosan a nagyagy fehérállománya által irányított szerv – a gyógyulási fázisban sejtszaporodást indukálnak. Ebből kifolyólag a baktériumok szaporodása is csak a konfliktus megoldásától számítva (KM) indul el.

A vírusok nem önálló élőlények mint a baktériumok, hanem csak bonyolult fehérjemolekulák, melyek adott esetben – mégpedig kizárólag a gyógyulási fázisban, tehát a konfliktusmegoldás után szaporodnak, és a bőr, valamint a nyálkahártyák fekélyesedését hivatottak helyreállítani. Hogy léteznek-e egyáltalán, azt nem tudja senki sem, de amúgy nem is fontosak, mert a gyógyulás a (feltételezett) vírusok nélkül is létrejön.

Most már láthatjuk, hogy szervezetünkben a mikrobák értelemszerűen vannak jelen és az Értelmes Biológiai Különprogram biológiai folyamataiba beleillenek. Ők velünk egyenlőek és azért keletkeztek, hogy segítségünkre legyenek. Mindegyikük a körforgás rendszerének tagja, és ezt mi nem tudtuk. A természet körforgása azonban megakad, ha bűvészinasok ilyen-olyan tényezőket kiiktatnak. Csaknem minden, amit eddig a “modern orvoslás tudósaiként” tettünk, értelmetlenség volt.

Copyright by Dr. med. Ryke Geerd Hamer