Bevezetés a GERMANISCHE HEILKUNDE®-ba

Dr. med. Ryke Geerd Hamer

A DHS (Dirk Hamer Szindróma)


Az emberek mindig is érezték, hogy az életben összefüggés van a lelki konfliktusok, az érzések, a meghatározó élmények és megrázkódtatások
között (pl. a partner vagy a gyermek halála). Más nyelvekhez hasonlóan számtalan szófordulatában a német nyelv is erről tesz tanúbizonyságot.
Következzen egy kis ízelítő abból, ahogyan az ember kifejezésmódjában közelít a biológiai konfliktusok felé:

– mintha villám csapott volna belém
– mintha fejbe kólintottak volna
– mintha kihúzták volna a talajt a lábam alól
– mintha a velőmbe vágott volna a fájdalmas esemény.

Csoda, hogy a tudás, amely tulajdonképpen mindig is a rendelkezésünkre állt, csak a 20. században került ki teljesen az orvosok és a tudósok látóköréből, ami nagyon meglepő, hiszen már nagyon közel jártak a megoldáshoz. Mi emberek manapság teljesen elveszítettük kapcsolatunkat a természettel és a velünk együtt élő állatokkal. Csak így születhetett meg a többé-kevésbé minden ösztönt nélkülöző elképzelés az „intellektuális konfliktusokról”, amelyeknek egyáltalán semmi köze nincs a biológiai valósághoz. Az ember valójában archaikus biológiai törvényszerűségek alapján érez és érzékel, miközben azt képzeli, hogy gondolkodására nem hat a természet. 

A DHS a Dirk-Hamer-Szindróma rövidítése, amit azért neveztem el így, mert fiam halálakor engem is komoly megrázkódtatás ért, aminek
folytán hererákban betegedtem meg. DHS egy nagyon súlyos, drámai hatású és magányosan átélt konfliktus-élménysokk, amely váratlanul ér
minket, mint „derült égből a villámcsapás”. 

A DHS a következő tulajdonságokkal és jelentésekkel bír:
- egy biológiai konfliktus váratlan sokkélménye egy másodperc alatt következik be,
- meghatározza a biológiai konfliktustartalmat,
- ezen a „sínen” fut az ezt követő konfliktus,
- meghatározza a Hameri Góc (HG) elhelyezkedését az agyban – a biológiai konfliktus tartalmának megfelelően,
- meghatározza a rákos megbetegedés elhelyezkedését a szerven a biológiai konfliktus tartalmának és a Hameri Góc elhelyezkedésének
meghatározása által,
- haladéktalanul megváltoztatja a vegetatív tónust, tartóst stresszt létrehozva ezzel – ez az ún. tartós szimpatikotonia.

Önmagában konfliktus nem létezik, ezek a belső „tusák” minden esetben egy bizonyos tartalommal rendelkeznek, amely a DHS becsapódásának pillanatában pontosan körvonalazódik. A konfliktustartalom asszociatív, tehát önkéntelen gondolatok kapcsolódnak hozzá, legtöbbször kikerülve értelmünk szűrőjét.

A DHS pillanatában az érzékelésünk határozza meg a konfliktustartalmat, és ezáltal a „síneket”, amelyen a következő biológiai konfliktus fut.

A tudatalatti ily módon társít a DHS kiváltotta biológiai konfliktus konfliktusos tartalmához egy bizonyos területet, mint például az anya/gyermek viszonyt, a birtokzónát, a vízzel kapcsolatos vagy hátulról ránk leselkedő veszélyt, vagy az egyén önértékelésének hiányát. A tudatalatti a DHS pillanatában képes a konfliktushoz pontosan hozzárendelni a megfelelő asszociatív témakört. 

Egy szexuális területen elszenvedett „önleértékelés-konfliktus” hatására („Te impotens!”) soha nem keletkezik osteolysis a nyakcsigolyában, hanem minden esetben a medence csontjainak szövetei puhulnak fel. 

Egy anya/gyermek viszonyban elszenvedett „önleértékelés-konfliktus” hatására („Te szívtelen anya”) soha nem keletkezik osteolysis a nő
medencecsontjában, ehelyett minden esetben – jobbkezes esetében a bal – felsőkarcsontfej szövetei szívódnak fel.

Úgy véljük, hogy gondolkodunk, valójában gondolkodásra késztetnek minket. Azonban a váratlan „konfliktus-élménysokk” a szervezet szükségszerű reakciója, hogy át tudjon kapcsolni egy különprogramra, hogy a hirtelen fellépő helyzeten úrrá lehessen. Azt is mondhatnánk, hogy ez egy óriási Biológiai Esély!

Hiszen a DHS pillanatában gyakorlatilag egymással szinkronban a lélekben, az agyban és a szerven bekapcsol a különprogram, ami megállapítható, látható és mérhető! 

Ekkor az agyi CT-felvételen például ezek a változások (Hameri Gócok) egy céltábla koncentrikus köreihez hasonlítanak, vagy a víz felszínéhez,
amelybe követ hajítunk.

Hamerscher Herd (HH) am Anfang der Konfliktaktivität, ab dem DHS

A DHS becsapódásától kezdve a páciens tartós stressz alatt van, tehát hidegek a végtagjai, éjjel-nappal a konfliktusára gondol, és megpróbálja
megoldani azt. Ez az Értelmes Biológiai Különprogram. 

A beteg ettől kezdve álmatlanságban szenved, ha mégis tud aludni, akkor csak az éjszaka első felében, félóránként felébred. Emellett
étvágytalanság gyötri, ezért veszít a súlyából. Állapota csak akkor javul, ha megoldja ezt a konfliktust.

Ekkor kezdődik a nyugalmi fázis, a lélek pihenésre szomjazik. A páciens erőtlennek és fáradtnak érzi magát, de az étvágya jó. A teste
forró, gyakran felmegy a láza és fejfájás kínozza. Jól alszik, de legtöbbször csak hajnali 3 óra után. 

Ezt a mechanizmust a természet úgy építette fel, hogy az egyén vagotoniában elsősorban hajnalban vagy később alszik, hogy álmában ne
lepje meg potenciális veszély (pl. egy ragadozó). Napközben minden beteg szívesen és sokat alszik.

Tapasztalataim szerint a páciens éjjelenként is az adott konfliktusról álmodik, anélkül, hogy ez tudatosodna benne. Mivel általában ezt a DHS-t később rekonstruálni szeretnénk, és kell is, így számunkra az a tény, hogy ez mindhárom szinten tetten érhető, nagy lehetőséget jelent a lelki-agyi-szervi kriminalisztikai kutatásunkban!

Az orvostudományban első alkalommal nyílik lehetőségünk arra, hogy a – ma már az Értelmes Biológiai Különprogramjaink részének nevezett – „megbetegedés” előre kiszámítható, ahogyan erre pl. a várandósság esetén már régóta lehetőségünk van.

Ez a kritérium a Germanische Heilkunde-t már kezdetektől fogva szigorúan természettudományos-biológiai értelemben tudománnyá emelte. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy minden tetszőleges esetet rekonstruáljunk és reprodukáljunk, ami korábban még soha nem fordult elő az orvostudományban. A Germanische Heilkunde egy ún. dinamikus természettudomány.

A DHS a RÁK VASTÖRVÉNYÉNEK alapja és a diagnosztika legfontosabb része. Csodálatos, hogy igazán számolni tudunk és meg tudjuk érteni
ezeket a folyamatokat. Úgymond a páciens bőrébe kell bújnunk a DHS pillanata erejéig és meg kell kísérelnünk elképzelni, hogy milyen volt a
helyzet a DHS becsapódása pillanatában. Csak akkor érthetjük meg, hogy ez a probléma miért biológiai konfliktusként jelent meg, miért volt
olyan drámai, miért volt az érintett személy elszigetelve, miért nem tudta megosztani senkivel, illetve miért jelentett számára ez a helyzet
konfliktust.

A DHS pillanatában már minden beprogramozásra kerül. 

Fontos megértenünk, hogy a DHS villámcsapásszerű becsapódása nem csupán egy váratlanszerű sokkélmény, hanem egy konfilktusélménysokk,
amely a fentebb felsorolt meghatározható érzelmi tartalommal bír!

- Minden rákos megbetegedést egy lelki sokk előz meg, egy súlyos konfliktus-élménysokk.
- Ez a konfliktus-élménysokk minden esetben súlyosan akut és drámai erővel bír.
- Ezt a konfliktus-élménysokkot az egyén minden esetben elszigetelten éli át.

Ha a „konfliktus” szót használjuk, hozzá kell tennünk azt, hogy nem a mindennapi értelemben vett konfliktusokról (pszichológiai, feltehetően
már a gyerekkor óta, lassan felépülő), hanem biológiai konfliktusokról van szó.

Azért viselik ezt az elnevezést, mert fejlődéstörténeti szempontból közelíthetjük meg őket és az embereknél, az állatoknál, sőt, még a
növényeknél hasonló módon zajlanak le. Ezeknek a konfliktusoknak semmi közük nincs mindennapi (intellektuális-pszichológiai) problémáinkhoz és konfliktusainkhoz, illetőleg a problémáinkhoz, teljesen más minőségűek és a természet kvázi betervezett zavarai agyunk archaikus viselkedési programjában.

„Azt hisszük, hogy gondolkodunk” – valójában a konfliktus, még mielőtt elkezdünk gondolkodni, a másodperc töredéke alatt asszociatív módon bekövetkezik és képtelenek vagyunk azonnal reagálni az eseményre.

Tehát nem feltétlenül kell egy „stresszfaktorként” érzékelt eseménynek történnie ahhoz, hogy a DHS biológiai konfliktust váltson ki; tehát például
egy haláleset, egy válás vagy az a tény, hogy valaki alkoholista. Hiszen ezek az információk nem feltétlenül érkeznek váratlanul, és nem
felfoghatatlanok. Minden esetben konfliktust hordozó események, nem valamilyen problémák vagy történések, amelyen az érintett amúgy sem
tudott volna változtatni. Ellenkező esetben a biológiai konfliktus a DHS pillanatában – gyakorlatilag párhuzamosan a lélekben, az agyban és szervi szinten – különprogram indul, és ez mindhárom szinten tetten érhető és mérhető. 

Fejlődéstörténeti szempontból minden biológiai konfliktusunk besorolható, ez alapján tudjuk, hogy a speciális magatartásformák a
fejlődéstörténet során mikor alakultak ki és programozódtak be. Ezért nem csupán szervekkel és ezekhez tartozó agyi területekkel van dolgunk,
hanem olyan konfliktusokkal, amelyek a fejlődéstörténet során egybefonódtak. Mindezeknek tudatában kell lennünk ahhoz, hogy a nyomára bukkanjunk annak, hogy a páciensnek a DHS pillanatában mi járt a fejében.

A DHS becsapódásakor azonban történik más is, mert ebben a pillanatban síneket fektetünk le, amelyeken a betegség „elindul”. Ebben
a pillanatban megtörténhet az is, hogy az ezzel kapcsolatos konfliktusok nagy jelentőségű képei, fontos mozzanatai sínekké válnak. Minden
esetleges későbbi recidíva[3] ezen a sínen, illetve síneken „fut”, amit akár konfliktusallergiának is nevezhetnénk. 

A sínek a DHS-sel kapcsolatos konfliktus kiegészítő aspektusai, vagyis azok a körülmények, amelyekre a DHS pillanatában asszociálunk.

 

Copyright by Dr. med. Ryke Geerd Hamer