A neurodermatitis és reprodukálható okai

Rövid összefoglalás

Dr. Ryke Geerd Hamer

A Germán Gyógytudomány 5 biológiai természettörvényen alapuló rendszer az egész orvostudomány számára, semmi esetre sem a rák pszichológiai hipotéziselmélete. Ez egy empirikus természettudomány, amelynek az alapja öt empirikusan felfedezett természeti törvény, amelyek a betegségek minden egyes esetében – legyen az ember vagy állat, növény vagy egysejtű megbetegedése – alkalmazhatóak, szigorúan természettudományos értelemben.

A Germán Gyógytudomány rájött, hogy abban az értelemben, ahogyan eddig hittük, egyáltalán nincsenek betegségek, hanem a tünetek, amelyeket eddig betegségeknek hívtunk, „a természet két fázisra bontott biológiai különprogramjai “, amelyekből az állítólagos betegség mindig csak egy fázist ábrázol.

A „hideg betegségeknél” a pácienseknek hideg tünetei voltak: hideg bőr, hideg kezek és lábak, súlycsökkenés, étvágytalanságban, elalvás,- és alvászavarban szenvedtek, tehát tartósan stresszes állapotban voltak, mint pl. a szívkoszorúér-szűkületnél (angina pectoris), a gyomorfekélynél, a ráknál, a motoros bénulásnál vagy a neurodermatitisnél. Ilyenkor génekre, stresszre, táplálkozásra, baktériumokra és autoimmun okokra tippeltünk.

A „forró betegségeknél” a páciensek lázasak, nagyon fáradtak, de jó étvágyúak voltak. Kb. ezer ún. betegséget véltünk ilyennek ismerni. Most mégis látjuk, hogy ez az egész nem stimmelt. A „hideg és forró” betegségek egyáltalán nem különálló betegségek voltak, hanem mindig csak az egyike a két fázisnak.

Mégpedig a hideg mindig a konfliktusnak az aktív fázisa, a forró a konfliktusnak a megoldási fázisa. Így eddig nemcsak hibásan láttuk az összes állítólagos „betegséget”, hanem egyetlenegy ilyen vélt betegséget sem tudtunk okozatilag helyesen gyógyítani.

Minden egyes ún. betegség egy DHS-sel (Dirk Hamer Szindróma) kezdődik. Ez egy súlyos, akut-drámai és magányosan megélt konfliktusélménysokk, ami az egyént „váratlanul éri” .Ha egy ilyen hatalmas konfliktussokk ér minket, akkor a DHS pillanatában nemcsak maga a konfliktus marad meg, mint emlékkép, hanem abban a másodpercben képződik egy Hameri Góc is, amely az agyban megjelöl egy bizonyos helyet és a rák vagy a rákkal egyenértékű betegségek (az összes többi ún. betegség értendő ez alatt) elhelyezkedését determinálja.

Minden konfliktus, ill. értelmes biológiai különprogram mindig egyszerre három síkon fut: ezek a lélek, az agy és a szervek. Mert egy konfliktussokk – amelyet biológiai konfliktusnak nevezünk – minden egyes specifikus fajtájáért az agyunknak egy egészen önálló területe és ezzel egyidejűleg egy egészen önálló szervterülete felelős. Az ember és az állat azonban a DHS pillanatában egyaránt észleli a DHS kísérő körülményeit, anélkül hogy ennek tudatában lenne. Minden, amit az egyén a DHS pillanatában optikailag, akusztikusan, az illat vagy tapintás alapján észlel, sőt, a konfliktus különböző ún. aspektusai is, beérkeznek a DHS pillanatában. Később, ha az egyén valamelyik kísérő körülmény egyikével találkozik, akkor az egész konfliktus, ún. recidíva visszatérhet, vagyis kiújulhat. Ez azt jelenti, hogy az ember egy ilyen melléksínről mindig rákerül az egész sínre. Ebből alakult ki a sín elnevezés. Ezekből a kísérőkörülményekből jön létre később az allergia.

Az allergia abban a formában, ahogyan azt eddig elképzeltük, nem létezik. Minden allergia, amelyet az allergiatesztünkkel bizonyítani tudtunk, mindig a DHS-sel kapcsolatos „másodsín”. Ezért kell az ún. allergiát teljesen másképp értelmeznünk.

A bal-és jobbkezűség megállapítása nélkül azonban a Germanische Heilkunde-ban nem tudunk dolgozni, ez azt jelenti, hogy a kisagytól kezdve a jobb- és balkezűségnek is komoly jelentősége van. A legegyszerűbb módja ennek megállapítására a tapspróba. Mint a színházban való tapsolásnál, a felül lévő kezünk a vezető, ez dönti el a kezűséget. A kérdés, hogy milyen módon érezzük a konfliktust (férfiasan vagy nőiesen) és hogy akkor hol csapódik be az agyba, az nemcsak az aktuális hormonhelyzettől függ (menopausa után, terhesség, fogamzásgátló tabletta), hanem a páciens kezűségétől is. Az agy és a szerv közötti kapcsolat minden esetben egyértelmű.

A Germanische Heilkunde 3. biológiai természettörvénye, a tumorok és a rákkal egyenértékű betegségek ontogenetikus rendszere szerint a bőrnek két fajtája van, amelyek bár egymáson vannak, mégis egészen különböző szövettani sejtformációt mutatnak. A feladatuk is különböző, ebből kiindulva teljesen más agyi relé irányítja őket: 

• az ún. corium (a bőr alsó része vagy irha) a verejték- és faggyúmirigyekkel, valamint a durva ingerek felismerésével együtt a kisagy vezérlése alatt áll, és ez a konfliktus-aktív fázisban (KA-fázis) sejtszaporulatot okoz.
• A finom érzékenységű epidermist (bőr felhámja) a nagyagy irányítja és sejtvesztést okoz a konfliktus-aktív fázisban (KA-fázis).

A neurodermatitis az epidermis „betegsége”. A bőr felhámjának van egy felső és egy alsó oldala. Az alsó oldala határos az irhával. A felső oldalát érzékeljük a bőr külső felületeként. A kültakaró bőr laphámsejtekből áll és a nagyagykéreg szenzoros kéregközpontja irányítja. Pszichésen mindig egy „elválasztás-konfliktus” áll fenn, vagyis az anyával, a családdal/nyájjal, barátokkal, sőt az állatokkal való testi kapcsolat megszakadásáról van szó. A különválás konfliktussokkjánál fekélyesedéseket figyelünk meg a bőrben, amelyeket többnyire csak mikroszkopikusan lehet felismeri. Ezt a folyamatot egészen realisztikusan kell elképzelnünk, mintha az egyének valóban enyvvel lennének egymáshoz ragasztva és az elválasztásnál a külső bőr egy darabja kiszakadna. Ilyenkor azt érezhetjük, hogy ott a bőr már nem olyan bársonyosan puha. Ezt a „kórképet” nevezzük neurodermatitisnek (konfliktus-aktív).

Ebben a konfliktus-aktív fázisban laposan kiterjedő bőrfekélyek keletkeznek, amelyeket makroszkopikusan nem lehet látni. A bőr érzete durva, sápadt, rossz a véráramlása, hideg. Ezek a fekélyek csak egyike a tüneteknek. A másik tünet egy szenzoros bénulás. A bőr érzékenysége egyre jobban korlátozva van vagy teljesen megsemmisül, vagyis érzéketlen lesz, a páciens keveset vagy egyáltalán nem érez semmit. Ezen kívül rövid távú memóriazavarai vannak (az anyaállat nem ismeri fel a kölykét).

Az állatok világban az elválás nagy helyi értékkel bír, még az emberi agyban is elfoglalja a motoros agyi terület négyszeres-ötszörös részét, mert az elválasztás az egyének egymás közötti szociális magatartását szabályozza.

A természetben a családdal/nyájjal való kapcsolat elvesztése többnyire halálos, ezért nagyon jelentős ez a konfliktus! A nyájtól külön vagy gyermekként az anyától elválasztva lenni tulajdonképpen a biztos halált jelenti. Ezért az egyén ezen a területen elviekben egyetlenegyszer sem engedhet meg magának hibát.

A fekélyek lokalizálása a konfliktus fajtájától, illetve a konfliktus tartalmától függ. A csecsemőink, akiket hirtelen leválasztanak az anyamellről (pl. nem szoptatják tovább), szinte mindannyian az arcukon keletkező neurodermatitisszel reagálnak, ha egy biológiai „elválasztás-konfliktus”-ra kerül sor, mert ott az anyával való kapcsolat megszakad. A konfliktus megoldása utáni fázisban aztán gyakran ún. tejallergiát diagnosztizálnak.

A kéz neurodermatitise azt jelenti, hogy az egyénnek az anya, a gyermek, a partner kicsúszik a kezei közül. A kar hajlati része, a lábak belső oldala, (a partneri) ölelésből való (intim) elválás.

Így a test minden egyes érintett részének mindig egy egészen speciális konfliktustartalma van.

Ettől elválni – a kéz, a kar és a láb külső oldalai, amelyek szándékos elválást, ezzel egyidejűleg védekezést jelentenek, tehát hogy az ember szeretné visszautasítani az ellenfelét.

Gyerekek, akik pl. bénulással jönnek a világra, az anyatestben egy súlyos DHS konfliktust szenvedtek el, amely a motoros és a szenzoros agyi központba csapódott be. A terhes anya mostanra a civilizációnkban messzemenően elveszítette az ösztöneit. Ha pl. gyanútlanul odaáll egy működő körfűrész mellé vagy akár még saját maga is fűrészel, nem is sejti, hogy a testében lévő gyermeke eközben iszonyatos pánikba kerül. Attól függően, hogy a magzat ennél a DHS- nél hogyan éli meg a biológiai konfliktust, a születés után motoros és szenzoros bénulást, vagy a kettő kombinációját látjuk, gyakran az ún. skizofrén konstellációt is. Itt fennáll a veszély, hogy a gyermek éveken keresztül ebben a konstellációban marad, mert pl. a szülők mit sem sejtve eltolják a babakocsit egy körfűrész mellett (recidívák). A skizofrén konstelláció itt azt jelenti, hogy a gyermek nagyagykérgében mind a bal, mind a jobb oldalon egy aktív Hameri Góc van.

Egy másik példa: Ha egy gyerek a szülei válásakor az apa részéről szenved el egy „elválasztás-konfliktus”-t, mert a gyermeket az anyának ítélik, a konfliktus-aktív fázisban neurodermatitise és a megoldást követő fázisban epileptikus krízise és absence-je (rövid ideig tartó öntudathiány) lenne, ha ez a konfliktus sokáig aktív maradna. Az apát a gyermek többnyire partnernek érzi. Egy jobbkezes gyermek tehát az „elválasztás-konfliktus”-ra neurodermatitissel a teste jobb oldali felén reagálna, méghozzá ott, ahol a legtöbbet és a legtipikusabban érzi az apával való kapcsolatot, pl. a jobb kar belső oldalán és az arc jobb oldalán. De ha a gyermeket az anya betegsége miatt néhány hétre pl. a nagymamához vagy ismerősökhöz kellene vinni, akkor az anyától való „elválasztás-konfliktus”-t (DHS-t feltételezve) a szemben lévő nagyagyféltekén, vagyis az agy jobb oldalán, és a test bal felén szenvedné el és abban a pillanatban egy szenzoros-skizofrén konstellációban lenne. Ezenkívül a neurodermatitis a teste mindkét oldalán megjelenne.

Mindegy, hogy mennyi szenzoros és motoros konfliktusa van a gyermeknek az apa (partner) vagy az anya részéről, a jobbkezes gyermeknél ezek mindig a test jobb oldalán (az apa miatt) és a test bal oldalán (az anya miatt) következik be. Balkezes gyereknél minden pont fordítva lenne.

Ugyanakkor a skizofrén konstellációknak is megvan a maguk biológiai értelme. Még biztosan hosszú ideig el fog tartani, amíg részletesen minden egyes skizofrén konstellációnál annak biológiai értelmét valamelyest biztosan meg tudjuk határozni.

Itt nagyon lényeges: a skizofrén konstellációból kiindulva gyakorlatilag már szinte egyáltalán nem keletkezik több konfliktustömeg, ami az anyától és a társaktól (pl. apa) való elválás nagyon nagy jelentőségű!

Ha a viszonyok a gyermek számára mégis előnyösen változnak (újra megtalálja az anyát és/vagy az apát), újra gyorsan be tudja hozni a lemaradását. A fejlődésben való késedelmet eddig részben „az agy szervi folyamatának” fogtuk fel, pl. korai gyermekkori agykárosodásnak. A Germanische Heilkunde itt is tényeken alapuló világos magyarázatot ad nekünk: az egyén egyszerűen „jobb időkre” vár, amíg a konfliktusait meg tudja oldani.

A konfliktus helyreállítási fázisában a bőr vörös, forró, viszket és megduzzad (kültakaró séma). Most kezdődik a nagy gyógyulás. Ezeket a megjelenési formákat vagy bőrön látható elváltozásokat nevezzük kiütésnek, bőrgyulladásnak, csalánkiütésnek, virágzó neurodermitisnek vagy ekcémának. A bőr „látszólag” beteg. Ezért a bőrgyógyászok az epidermis legtöbb bőrbetegségét eddig mindig csak a konfliktus megoldásától számították, a Germanische Heilkunde ismeretének hiányában.

A valóságban azonban a fekélyek képződése előbb volt. Mivelhogy a konfliktus-aktív fázis sokáig tarthatott, ennek megfelelően valószínűleg a helyreállítási fázis is sokáig tart. Ehhez megint hozzátevődhetnek (észre nem vett) kiújulások, amelyek a gyógyulási folyamat megfelelő meghosszabbodásával újabb helyreállítási fázisokat eredményezhetnek (ún. lökések, schubok). A rövidtávú emlékezetkiesés is benyúlik még ebbe a megoldási, ödémásodási fázisba (az agysejtek disszociálódása által).

Minden ún. „megbetegedés”, amelynek konfliktusmegoldása van, van egy konfliktus aktív-fázisa is. És minden helyreállítási fázisnak van egy epileptikus vagy epileptoid krízise a vagotonia legmélyebb pontján, amennyiben nincs megszakítva egy konfliktus-aktív kiújulás által. Minden egyes biológiai különprogram epileptoid krízisének egészen specifikus fajtája és formája van. A motoros konfliktusnál ez pl. a tipikus epileptikus roham, a „birtokvesztés-konfliktus”-nál az ún. koszorúér-szívinfarktus.

Alapvetően azonban az egész orvostudomány összes betegségének (Értelmes Biológiai Különprogram) van egy epileptoid krízise.

Az epileptoid azt jelenti: az epilepsziához hasonló. Az epileptoid kríziseknél azonban nincsenek tónusos-klónusos görcsrohamok, hanem az epileptoid krízis pl. egy szenzoros „elválasztás-konfliktus” utáni helyreállítási fázisban jelentkezik egy absence, amely akár napokon keresztül is tarthat, anélkül hogy a páciensnek igazi kómája lenne.

A pikkelysömör is egy konfliktus-aktív „elválasztás-konfliktus” és egy megoldott „elválasztás-konfliktus” egyidejű fennállását jelzi, amelyek egyszerre egy vagy több bőrtelületet átfednek. Ezáltal létrejön a bőr hámlása (KA-fázis) vörös alapon (MK-fázis).

Az egész dermatológiának új irányt kell vennie, mivel eddig tulajdonképpen nem volt tudományos alapjuk, hanem többé-kevésbé csak egy tünetorientált szak volt. Emellett ráadásul a tünetek mindig rosszul lettek besorolva, mert a kiütés, ekcéma vagy a neurodermatitis gyógyulását vagy virágzását mindig sajátos „betegségeknek” vagy „betegség rosszabbodásnak” tekintettük, mialatt egy konfliktus-aktivitásnál fekélyesedéssel úgy hittük, hogy javulást látunk, ami azonban pont fordítva volt.

Az egyetemes orvoslás ezt eddig nem ismerte fel, és különösképpen nem, hogy az irha és a felhám, ami a sejtszaporulatot és a sejtvesztést illeti, egymással ellentétesen viselkednek a mindenkori konfliktus-aktív vagy megoldási fázisban.

Először a Germanische Heilkunde-ban leírt összefüggések hiányos megértése által egy bőrgyógyász eddig soha nem látott többet, csak a tüneti magatartást. A terápiája ezért mindig csak pusztán „tüneti” volt, vagyis kenőcsöket, hintőport, tinktúrákat és legrosszabb esetben –messze az egészséges megoldástól – műtéteket alkalmaztak.

Copyright by Dr. med. Ryke Geerd Hamer