A dohányzás és a rák –
mit mond erről a Germán Gyógytudomány^®?

Az akadémiai orvostudomány folyamatosan azt állítja, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz. Aki ezt nem hiszi el, az komolytalan. Az orvostudománynak e dogmája a mai napig még mindig minden orvos szerint megdönthetetlen, úgyhogy már előre az összes megkérdőjelezés téves és szóba sem jöhet.

Az a hipotézis, hogy minden tüdődaganatnak valamilyen köze van a dohányzáshoz, amit szinte kivétel nélkül megállapítottak az ún. állatkísérletek során, mindig ugyanabból a feltételezésből indult ki, és általánosan kötelező érvényűvé tették.

Az egyik ilyen volt közülük, hogy mint ahogy az állatok esetében a teológusok engedik nevezni a lelket, a pszichét, a viselkedési módot vagy a pszichikai reakciót, ami megfelel annak az emberi léleknek, ami képes lelki érzelmek átélésére és az olyan konfliktusélmények átélésére, mint az öröm, a gyász, a hűség, az árulás, a harag vagy a csalódás, az akadémiai orvostudomány egyszerűen kizárta az állatkísérletekből, mintha egyáltalán nem is létezne.

Egy primitív világkép hátborzongató elképzelései azok, melyek szerint a „betegség” valamilyen rossz, nem pedig egy természetes dolog, ahol az állatoknak nincs lelkük, mert azok csak hús- vagy szőrmetermékek alapanyagai és ahol a világegyetem teljes szétrombolása megengedett.

Ha az állatok és az emberek lelkét össze akarjuk hasonlítani, azt úgy kell elképzelni, hogy a nagy agyi számítógépünkben a különböző élethelyzetekre teljesen különböző konfliktusok vannak bekódolva. Bármennyire is szorgalmasan próbáljuk figyelmen kívül hagyni az agyunk kódjait, úgy akkor is gyakorlatilag minden érzékelésünket, döntésünket és cselekvésünket döntően ez a viselkedési kód fogja irányítani. Az ember és az emlősállat viselkedési kódja ugyan hasonlít egymáshoz, de minden fajnak megvannak a sajátjai.

Ebben a kozmikus rendszerben minden faj valamilyen viszonyban áll egymással, ezt igazolja már csak az is, hogy a természetben az egyik állatot nem érheti veszély egy másik állattól. Egy macska soha nem futna el egy tehén vagy egy elefánt elől, viszont azonnal elszalad, ha messziről lát egy kutyát. Így minden állatfaj és emberi faj sok évmilliók alatt megtanulta, hogy milyen „saját viselkedési kódokat” kell beépítenie magának. Egy szarvas például a saját agyi kódjainak megfelelően mindig falkában gondolkodva viselkedik és védi a birtokát, akkor is, ha azelőtt még soha nem látott másik szarvast. Ez egyszerűen belé van kódolva.

A kegyetlen állatkísérleteknél abból indultak ki, hogy a cigarettafüst mérge „helyileg” hat, tehát a kísérleti állat lelkére ezért nem kell tekintettel lenni. Így egy nagy kísérlet során például hosszú évekig hörcsögök ezreire életük végéig cigarettafüstöt fújtak, míg a kontrollcsoport állataira nem engedtek füstöt. Ráadásul megállapították, hogy egyik állatnak sem lett hörgőrákja, nem lett tüdőrákja, sőt, a füsttel kezelt aranyhörcsögök egyértelműen hosszabb életűek voltak, mint azok, amelyekre nem fújtak füstöt. Egyértelmű, hiszen egy aranyhörcsögöt egyáltalán nem izgatja fel a füst, mert az ő életterében, a földalatti üregekben nem veszélyezteti őt a füst, vagyis nem fejlesztett ki erre semmilyen pánikkódot.

A hörgőkarcinómát, amire ez a kísérlet irányult, nem találták meg.  Nos, az eddigi orvostudomány kritériumai alapján lezártnak kellett volna tekinteni ezt a vitát a dohányzás és a rák kapcsolatáról, ki kellett volna jelenteni, hogy a cigarettázás nem okoz rákot. De ezt az eredményt agyonhallgatták, ill. kerestek egy másik viszonyítási alapot: ha ugyanis laboregereket (a házi egerek leszármazottait) fújtak be cigarettafüsttel, akkor néhányuknál találtak tüdődaganatot, (a tüdő kehelysejtjeinek rákos elváltozását), ami akkor keletkezik, ha az ember vagy az állat halálfélelem-konfliktust szenved el.

Köztudott, hogy amikor régen égett a padlás, még mielőtt bárki is észrevette volna, az egerek fejvesztve menekültek a házból. A házi egerek ugyanis a legcsekélyebb füsttől totális halálfélelmi pánikba esnek és menekülnek, mert nemcsak a szaglóérzékük nagyon kifinomult, hanem van nekik egy veleszületett pánikkódjuk is a füst ellen. Ezt „az agy kódjainak megfelelő viselkedésnek” nevezem. Így van ez végtelen sok dologgal, amit mi emberek is az agyunk ősi kódjainknak megfelelően, mintha holdkórosak lennénk, ösztönösen helyesen cselekednénk, ha az ún. civilizáció nem térített volna el minket a természetes életmódtól. A háziegereknél tehát a füsttel valóban lehet okozni a tüdőben sejtszaporulatot (kerek gócok), melyek a halálfélelem-konfliktus által keletkeznek.

Ekkor azt mondták, hogy: „A dohányzás, ha nem is hörgőrákot, de tüdőrákot okoz. Azóta nem beszélnek már soha a dohányzás kapcsán hörgőrákról, hanem csak tüdőrákról. A hörgőrákot egyszerűen átcímkézték „tüdőrákra”, mert be akarták bizonyítani, hogy a dohányzás rákot okoz.”

Néhány évvel ezelőtt szintén végeztek egy nagyon komoly vizsgálatot, amely nagy felháborodást keltett. A formaldehyd vagy a HCHO, a hangyasav-aldehyd, egy színtelen, csípős szagú, alkoholban és vízben oldódó gáz, metanolt hozzáadva polimerizáció ellen ható szer, a vizes oldata Formol néven ismert, állítólag rákot okozott a patkányoknál.

Normális esetben a patkányok nagy ívben elkerülik a Formolt, azt a vizes oldatot is, amit a műtőkben használnak fertőtlenítésre, mert ki nem állhatják azt a szert. A nagyon okos kutatók kihasználták ezt a halálos utálatot, 1000-szeres koncentrátumot készítettek és ezt a nagyon magas koncentrátumú anyagot fecskendezték be minden nap a szerencsétlen patkányok orrába! Azok a szegény állatok naponta kaptak egy recidívát és naponta újult ki a DHS-ük. Egy bizonyos idő után megváltották a patkányokat ettől a borzalomtól és megvizsgálták az orrukat. Eredmény: orrnyálkahártya-rák! Végkövetkeztetés: a formaldehyd rákot okoz.

Ha egy állatot mindig egy ugyanazon a ponton hetekig vagy hónapokig kínoznak (tehát ha az első kínzás miatti DHS naponta ismétlődik egy újabb kínzással és ha minden alkalommal kiújul az a DHS), a „Rák vastörvényé”-nek megfelelően a szerencsétlen állatnál rákot lehet okozni. Ezzel szemben azokon a szerveken, melyeknél az agyi idegek útja el van vágva, nem lehet rákot előidézni.

Szörnyű, hogy időközben már kerestek kb. 1500 anyagot, amelyeket így, hasonló brutális állatkísérleteken bizonyítva kiáltottak ki rákkeltőnek. Ez nem azt jelenti, hogy egyik anyag sem mérgező, viszont egyik sem okoz rákot, legalábbis nem úgy, hogy az agyunk kimarad a folyamatból. Mert ugye eddig azt hitték, hogy a rák a szervek sejtjeinek véletlenszerű megvadulásának eredménye.

Ezek alapján tüdőrák és tüdőrák sem egyenlő annak ellenére, hogy az akadémiai orvostudomány mindent egy csuporba tesz: 

• bronchialis ulcus laphámcarcinoma – alveolaris adenocarcinoma, 
• intrabronchialis kehelysejtek adenocarcinomája, 
• pleuralis mesothelioma, 
• kopoltyúhasadék-fekélyesedés, 
• mediastinalis (ún. non-Hodgkin-limfóma).

Az egy hipotézis, hogy a „tüdődaganatoknak” köze van a dohányzáshoz. Pedig a cigarettafüst csak a hörgőkig érinti, az alveolusokhoz gyakorlatilag már egyáltalán el sem jut.

Az akadémiai orvoslásban mindezt az alábbi olvasatban láthatjuk:

"A tüdőrák a 20. évszázad betegsége. Kezdetben csak a férfiakat érintette, de időközben már a nőknél is előfordul. Az USA-ban a halálesetek kb. az egyharmadáért a tüdőrák felelős. Angliában kb. a feléért. Már a kezdetektől fogva úgy gondolták, hogy a cigarettázás okozza, mert ez egy újfajta levegőszennyeződés volt, ami először a férfiaknál, később a nőknél fordult elő.” 

Ez a magyarázat azonban komoly nehézségekbe ütközött. Elsősorban azért, mert lehetetlen volt a különböző országokban a tüdőrák gyakoriságát összhangba hozni a személyenként elfogyasztott cigaretták számával.

Ezt a problémát messzemenőkig megoldották úgy, hogy lappangási időt adtak a betegségnek. Ugyan még számos kérdés maradt megválaszolatlanul, de az alapvető tényeket már senki sem vitatta:

“Egy dohányos embernél 10-50szeres annak a kockázata, hogy tüdőrákban hal meg, mineközben a pontos érték attól függ, hogy mennyit dohányzik és melyik országban él. Ha egy bizonyos csoporton belül sokan abbahagyják a dohányzást, úgy a tüdőrákos elhalálozási arány abban a csoportban összességében csökken. Tehát minden amellett szól, hogy a tüdőrák a leggyakoribb rákfajta, melyet messzemenőkig csökkenteni lehetne, ha az emberek leszoknának a cigarettázásról.”

Az ehhez hasonló felismerésekhez az akadémiai orvostudomány eddig mindig csak statisztikai úton jutott hozzá. Az ilyen tények összevetése, az ilyen statisztika legális. Amikor azonban különböző sorokat okozatilag össze akarunk vetni, ott már hibádzik a dolog.

Példa: „A Kaukázusban a pásztoroknál alig fordul elő a rák. A Kaukázusban a pásztorok sok birkasajtot esznek. Statisztikai következtetés: a birkasajtnak antikarcinogén hatása van, megakadályozza a rák kialakulását.” (Idézet a Heidelberg/Mannheimi Egyetem Rákmegelőző Ordináriusi Hivatalának tudományos munkájából.)

Annak okozati figyelembe vétele, hogy a Kaukázusban a pásztorok egész évben alig kerülnek konflitkushelyzetbe, egyáltalán nem is jött szóba. Ilyen csodálatosan lehet a statisztikával hazudni!

Azonban még más oka is van annak, amiért minden, a rákkal kapcsolatos állítólagos pozitív vagy negatív hatásokról készült statisztikát kétségbe kell vonni.

Nem vették közben figyelembe sem a két fázisban zajló betegségfolyamatok törvényét, sem a jobb- és balkezűséget és az ahhoz kapcsolódó kapcsolatot a konfliktus és az agyi relék elhelyezkedése között, valamint az abból eredő szervi elváltozás helyét, de még a különböző csíralemezek összefüggéseit sem, melyekből a különböző szövettani sejtformációk alakulnak ki. A mikrobák jelentőségéről nem is beszélve, melyek a mi segítőink és szimbiontáink.

A rák és a rákkal egyenértékű, a fejlődéstörténettől függő rendszer szerint ugyanis minden laphámsejt (a bőr külső fele) és laphámnyálkahártya fekélyesedik a konfliktus-aktív fázisban, vagyis sejtelhalás történik.

Az intrabronchialis laphámkarcinóma, röviden hörgőráknak is nevezik, a külső csíralemezhez tartozik, a nagyagy irányítja, tehát a konfliktus-aktív fázisban sejtvesztést (fekélyesedés) láthatunk, ami a lelki szinten egy „birtokféltés-konfliktus”-nak felel meg.

Egy ilyen „birtokféltés-konfliktus”-t vagy a férfiak, vagy a férfias, klimaxon túli nők élhetnek meg. Ezen felül a nők közül még a balkezes fiatal nők is elszenvedhetnek „birtokféltés-konfliktus”-t, ezt egy depresszív állapot kívéri (de kivételt képez, mint minden esetben: a hormonális állapot, a skizofrén konstelláció, a fogamzásgátló tabletta stb.)

Amit régen hörgőráknak hittek, az tulajdonképpen egy atelektázis (krónikus légzéselégtelenség), a hörgőbe a gyengébb volumenkapacitás miatt nem jut elegendő levegő. Ez az állapot már a fekélyesedések helyreállítási fázisának (a gyógyulás) jele, aminek következtében az erős köhögést is kiváltó nyálkahártya-duzzanat miatt elzáródnak a hörgők.

Az a tragédia, hogy legtöbbször csak ebben a fázisban fedezik fel a hörgőrákot. Az azt megelőző konfliktus erősségétől és időtartamától, vagyis a konfliktustömegtől függően esetleg „csak” influenzának, bronchitisnek (hörgőgyulladásnak), tüdőgyulladásnak vagy egy pneumoniánál lízisnek diagnosztizálják, illetve akkor, amikor a talán létező vírusok éppen elkezdik optimalizálni a helyreállítási fázist.

A vírusok (ha egyáltalán léteznek) csupán sejtfelépítő, sejthelyreállító munkások és kizárólag a nagyagykéreg vezérelte szervekben tevékenykednek. Erős duzzanatot idéznek elő, miközben a fekélyesedés általi sejtelhalást újrafeltöltik, amit nagyon rosszindulatú daganatoknak hittek. A vírusok (ha egyáltalán léteznek) azonban, mint minden mikroba csak a megoldási fázisban aktiválódnak.

Az alveoláris adenocarcinoma, más néven a tüdő kehelysejtjeinek körülírható góca a belső csíralemezhez tartozik, az agytörzs irányítása alatt áll és a hozzá tartozó konfliktus mindig a „halálfélelem-konfliktus”. A sejtszövetek a konfliktus-aktív fázisban szaporodnak és amennyiben jelen vannak a szervezetben a mycobaktériumok, azok a felszaporított sejtszöveteket a helyreállítási fázisban elbontják.

A páciensek többsége még a helyreállítási fázisban van, vagy már azon is túl, kivéve azt a néhány pácienst, aki talán még a konfliktus-aktív fázisnál tart. Sok páciensnél találnak kisebb vagy nagyobb gócot a tüdejében, ami egy balesetet szenvedett családtag (lehet állat is) iránt átélt halálfélelem eredményének maradványállapota. Az ilyen soliter (egy góc) kerek árnyékokat a tüdőben évekkel később, véletlenül fedezik fel. Ezek a páciensek azonban már egyáltalán nem betegek, náluk csak hiányzott a helyreállítási fázisban a tuberkulózisbaktérium, amitől normális esetben a sejtelbontás helyén keletkezett volna egy kaverna és úgy már senki nem beszélne daganatról.

A TBC-baktérium (mycobaktériumok) a bél-gyomor rendszer speciális munkásai, azon a területen és az oda tartozó testrészekben tevékenykednek, ahol levegő és gáz van jelen, elsősorban a tüdő kehelysejtjeiben (alveolusok). Ezzel szemben soha nem találkozunk „hörgő-TBC”-t, pedig a szó szoros értelmében véve ez a megfogalmazás sokkal kézenfekvőbb lenne.

Bizony a tuberkulózis ma az ember ellenségének számít és szinte már teljesen kiirtották. Ha azonban a helyreállítási fázisban hiányoznak a tuberkulózisbaktériumok, akkor a sejtelbontás helyén ott maradnak a kerek gócok. Ezért azóta már sokkal több kerek árnyékot diagnosztizálnak, mint tüdőrákot, ami régen a tüdőtuberkulózis (helyreállítási fázis) volt. Ez az oka annak, hogy csökkent a TBC-s megbetegedések száma és nőtt a tüdőrákok diagnózisának száma.

Az elképzelés, miszerint a dohányzás rákot okoz, pusztán egy hipotézis, soha nem bizonyították és bizonyíthatatlan. Csupán a fenti példákkal tisztázni lehet, hogy a mai világban elvégzett állatkísérletek csak értelmetlen állatkínzás, mert az összes ilyen állatkísérletnek az a vélelem az alapja, hogy az állatoknak nincs lelkük. Semmilyen bizonyíték nincs a rákkeltő anyagokra, melyek közvetlenül a szervre hatnának úgy, hogy közben az agy nem vesz róla tudomást.

Az akadémiai orvostudomány legújabb felfedezése: a hátfájdalmak egyik fő oka a dohányzás.

Prof. Wilfried Winkelmann, a Münsteri Ortopédiai Egyetemi Klinika igazgatója ezért azt tanácsolja, hogy hagyjuk abba a dohányzást. „Nem tudjuk, hogy miért, de tudjuk, hogy a dohányosok gyakran panaszkodnak hátfájásra”, jelentette ki a tudós egy az egyetem orvosi karán rendezett tájékoztató rendezvényén (részlet egy újságcikkből).

Copyright by Dr. med. Ryke Geerd Hamer