AIDS – betegség ami nincs, avagy hogyan öl a diagnózis!

Rövid összefoglalás

Dr. med. Ryke Geerd Hamer

Már 1987-ben, amikor az „AIDS”-pánikkeltés a tetőfokára hágott, megírtam a „Vermächtnis einer Neuen Medizin c. könyvemben, hogy az AIDS az évszázadunk legnagyobb átverése, és erre több alapos okom is volt!

Elsősorban a daganatok ontogenetikai rendszeréből és az abból levezetett mikrobák ontogenetikai rendszeréből (gombák, baktériumok és vírusok) vonható le az a felismerés, vagyis a 3. és a 4. természettörvény szól az ellen, hogy az „AIDS” egy önálló „betegség”.

Amint azt több mint 15 000 betegen végzett empirikus kutatásom bizonyítja, egy "gonosz" vírus tevékenysége, amely a szervezet saját védekezőképességét akarja elpusztítani, teljesen elképzelhetetlen, sőt nagyon könnyen cáfolható, a pszichológiai és agyi folyamatoktól függetlenül - azaz állítólag mint egy kémcsőben. 

A „RÁK VASTÖRVÉNYE” kimondja, hogy minden ún. betegségnek, más néven a természet speciális programjának (nem csak a rák) egy DHS (Dirk-Hamer-Szindróma) az elindítója, vagyis egy egészen specifikus, biológiai konfliktus-sokk. Ugyanabban a másodpercben megjelenik és az agyban computertomográfiai készülékkel kimutatható, a szervért felelős Hameri Góc, mely az adott szervben bizonyos elváltozást, tumort, bénulást, funkciózavart stb. hoz létre.

Az általam 1987-ben feltalált „daganatok ontogenetikai rendszere” (3. biológiai természettörvény) immáron az összes rák- és rákkal egyenértékű megbetegedést csíralemez-származásuk szerint rendezi. Ez az a három csíralemez, melyek az embrionális fejlődés első szakaszában már kifejlődnek: entoderma – mezoderma – ektoderma.

Mindezekhez a csíralemezekhez tartozik egy fejlődéstörténethez kötött

• speciális agyi terület,
• egy bizonyos fajta konfliktustartalom és
• egy egészen speciális sejtszövet.

A mikrobák ontogenetikai rendszere (4. biológiai természettörvény) a mikrobákat ugyancsak csíralemez szerint rendezi, melyből az következik,

1. hogy a legősibb mikrobák a gombák és mycobaktériumok az entodermális szövetekért, valamint az ősagy, azon belül is csak a kisagy irányítása alatt álló mezodermális szervekért illetékesek,
2. hogy az ősi mikrobák, vagyis a baktériumok a mezodermális szövetekért és az összes ebből a szövetből álló szervekért felelősek és
3. hogy a fiatal ún. mikrobák, a vírusok – melyek szigorú értelemben véve nem valódi mikrobák, vagyis nem élőlények –, kizárólag az ektodermális, ill. a nagyagykéreg által irányított szervekben tevékenykednek.

Megjegyzés: Dr. Hamer kutatásai korai szakaszában (mert tanulmányai során így tanították) úgy gondolta, hogy léteznek úgynevezett vírusok. De kezdettől fogva segítőként tekintett rájuk. Amikor a következő felfedezéseit tette, kételkedni kezdett azok létében..... érthető, hogy későbbi publikációiban, amelyekben a szervek ektodermális részeinek vagotóniájának lefolyását írta le, a következő kifejezést használta: "vírusok, ha léteznek". Kutatómunkájának utolsó szakaszában meggyőződött arról, hogy az ektodermális szövetek vagotóniás, restitutív szakasza során a szervezetnek nincs szüksége további segítőkre.

Az „illetékesség” ebben az értelemben azt jelenti, hogy minden mikrobacsoport mindig csak bizonyos szervcsoportokban „munkálkodik”, csak velük azonos csíralemez-hovatartozású szervekben, tehát azokban a szövetekben, melyek ugyanabból a csíralemezből származnak.

Kivételt képeznek közülük a „határterületen” fekvő mezodermális, a kisagy irányítása alatt álló szervek, melyekben mind (túlnyomórészt) a gombák és mycobaktériumok „munkálkodnak”, mind pedig (kevésbé gyakori) azok a baktériumok, melyek normális esetben a középső csíralemezből kifejlődött (mezodermális), nagyagy-fehérállomány által irányított szervekért felelősek.

Az, hogy a mikrobáknak mikortól szabad „munkálkodniuk”, nem külső tényezőktől függ – mint ahogy ezt eddig tévesen feltételeztük –, hanem ezt bizony kizárólag az agyi számítógépünk határozza meg. Ez a pont mindig a konfliktusmegoldási fázis, vagyis a gyógyulási fázis kezdete.

A megbetegedések két fázisra bontott folyamata – amennyiben megoldódik a konfliktus (2. biológiai természettörvény)

Eddig az ún. modern orvostudományban kb. 1000 betegséget feltételeztünk. Hozzávetőlegesen a fele közülük ún. „hideg betegség”, mint pl. a rák, az angina pectoris, a sklerosis multiplex, a veseelégtelenség, a diabétesz stb., a másik fele pedig „meleg betegség”, mint pl. ízületi reumatizmus, vesegyulladás, leukémia, szívinfarktus vagy fertőző betegségek stb.

A mikrobákat a „hideg betegségeknél” mindig apatogén mikrobáknak gondoltuk, vagyis hogy nem okoznak betegséget. Ezzel szemben a „meleg betegségeknél” a mikrobákat mindig nagyon virulensnek tartottuk, azt hittük, hogy „rátör” vagy megtámadja szerveinket. Nos, azt hittük, hogy mondjuk szervezetünk védekező hadseregét, az ún. immunrendszerünket mobilizálnunk kell a bennünket elpusztítani kívánó rosszindulatú, támadó mikrobák vagy rákos sejtek serege ellen.

Ez az elképzelés téves volt – ebből semmi nem igaz. Az orvostudománynak mindent elölről kell kezdenie a Germán Gyógytudomány ismeretében.

Mi köze van ennek az egésznek az „AIDS"-hez? 

Az „AIDS” esetében érdeklődésünk középpontjába a vírusok kerülnek, melyekről a mikrobák ontogenetikai rendszeréből tudjuk, hogy azoknak is meghatározott helyük van ebben a rendszerben. A vírusok az összes olyan szervért illetékesek, melyek az ektodermából (külső csíralemez) származnak és amelyeket a nagyagykéreg irányít. Ők „munkálkodnak” ezeken a szerveken és mint már említettük, kizárólag a gyógyulási fázisban. Az alábbi kísérőtüneteket tapasztalhatjuk: vagotónia, rendszerint láz, nyálkahártya-duzzanat, mégpedig a különböző nyálkahártyák közül kizárólag a laphám-nyálkahártya duzzanata! Természetes, hogy ezek a szemmel látható tünetek kivétel nélkül mind vér- és szérumreakciók kíséretében jelentkeznek.

Ami az „immunrendszert”, ezt a homályos, pontosan nem definiált, általánosan, válogatás nélkül a konfliktus-aktív és a konfliktusmegoldási fázisban, mind a ráknál, szarkómánál és leukémiánál, mind pedig az ún. fertőző betegségekre használt fogalmat illeti, azt láthatjuk, hogy eddig a betegségek sajátosságaiban uralkodó teljes tudatlanság mellett az orvostudomány arra is képtelen volt, hogy a sokféle tényt és tünetet szerológiai és hematológiai szempontból helyesen besorolja.

Az ún. HIV vírust, már amennyiben ez egyáltalán létezik, a felfedezők „immungyengeség-vírusnak" nevezték. Ez alatt elsősorban azt értették, hogy a „halálos AIDS-járvánnyal” fertőzöttek végül kachexiában (teljes elerőtlenedés) és panmyelophtisisben (vérszegénység) hunynak el, vagyis már képtelenek a vérképzésre.

Ugyanezt a folyamatot láthatjuk a csontráknál vagy a csontsorvadásnál a vázrendszerben előforduló osteolysis esetében, melyet minden esetben panmyelophtisis (anaemia) kísér. Az osteolysis elhelyezkedése attól függ, hogy melyik az az érintett csontrész, ahová a specifikus „önleértékelés-konfliktust” társítjuk. Egy ilyen „önleértékelés-konfliktus” gyógyulása esetén az elmésztelenedett csontban leukémiás tünetek kíséretében újból callus képződik (rekalcifikáció).

Amennyiben egy AIDS-beteg minden számítás ellenére képes újra felépíteni az önértékelését, úgy az egyetemes orvostudomány áldásos tevékenysége folytán csöbörből vödörbe esik és kemó-álterápiával halálra kezelik.

A teljesség érdekében tulajdonképpen sok érvet kellene felsorakoztatnom az AIDS ellen, de ez ebben a rövid összefoglalásban nem tudom megtenni, az alábbiakat azonban fontosnak tartom megjegyezni:

• 1983-ban Montagnier és Gallo vérkészítményben „felfedezik” a smegma antitestet, melyet HIV (emberi immunhiányt előidéző vírus) névre keresztelnek. Az ehhez tartozó állítólagos betegséget nevezik AIDS-nek, mely valójában csak egy teljesen ártalmatlan smegmaallergia, mint az alma- vagy a szénaallergia, mely esetben egy DHS becsapódásakor a smegma fő szerepet játszott és azt az agy mint kísérősínt rögzített. A smegma a férfi nemi szervének, a fityma belső felének váladéka. A körülmetélt férfiaknak nincs fitymájuk, így ott nem termelődik smegmaváladék. A pénisz a biológiával ellentétes módon száraz és a szex közben érzéketlen. Ha kizárólag körülmetéltek mozognak egymás között, nem kaphatnak smegmaallergiát, mert nem ismerik a smegma jellegzetes szagát, következésképpen nem is lehetnek HIV-pozitívak (kivéve vértranszfúziónál, mert akkor átmenetileg azok lehetnek).
• Soha senki nem figyelt meg olyan kötelező tüneteket az úgynevezett HIV-fertőzést követően, mint amilyeneket a kanyaró vagy a rubeola esetében szokás.
• Magukat a HIV-vírusokat soha nem találják meg az AIDS-betegekben.
• A T-limfocitáknak állítólag döntő szerepük van a "szerzett immunhiányos AIDS-szindrómában", de állítólag csak minden 10 000-ből egy fagocitálta "a vírus töredékét", egy olyan vírust, amelyből egész példány az "AIDS" betegeknél egyáltalán nincs is.
• Mivel egyáltalán nincs "AIDS" tünetegyüttes, az orvosi diagnosztikai önkény előtt szélesre tárul az ajtó: Ha valakinek nincs pozitív HIV-tesztje, és ha megbetegszik, például rákban, reumás ízületi gyulladásban, szarkómában, tüdőgyulladásban, hasmenésben, demenciában, gombás betegségben, tuberkulózisban, lázban, herpeszben vagy mindenféle neurológiai tünetben vagy hiányosságban, akkor ezek mind teljesen normális általános betegségek az előző elképzelések szerint. De ha ugyanennek a személynek pozitív a HIV-tesztje, akkor ezek mind azonnal rosszindulatú "AIDS-tünetek", majdnem azt mondanánk, hogy "AIDS-metasztázisok", amelyek a szerencsétlen "AIDS-beteg" hamarosan bekövetkező gyötrelmes halálára utalnak.
• Nagyon különös, hogy az „AIDS”, mint vélt vírusos megbetegedés teljesen másképp viselkedik, mint minden más vírusos fertőzés. A gyógyulás ezeknél ugyanis mindig akkor válik esedékessé, amikor az antitest-teszt pozitív.
• A legkülönösebb azonban a kutatók által az a futólag megemlített tény, hogy „AIDS"-ben csak az betegszik meg, aki tudja vagy azt hiszi magáról, hogy HIV-pozitív. Ennek ellenére senki semmilyen konzekvenciát nem vont még le ebből.

Ennyire lelketlenek lennének az orvosaink, hogy egyszer sem gondolták végig, min megy keresztül az a páciens, amikor egy ilyen megsemmisítő diagnózissal konfrontálódik? A páciens még nem tudja, hogy mindez egy óriási humbug. Hiszen ezt készpénznek veszi az a szerencsétlen ember, mert a színjáték mesteri!

Furcsa, hogy ez az igencsak érdekes jelenségre senki nem lett figyelmes. Ismerünk népcsoportokat, melyek 100%-ban HIV-pozitívak és semmi bajuk. Csimpánzok, ha HIV-pozitívak is, soha nem lesz olyan tünete, mely az „AIDS"-hez hasonlít. Az egésznek tehát a pszichével kell kapcsolatban állnia, pontosabban: az emberek állapota feltűnően csak akkor rosszabbodik, ha megmondják nekik, hogy HIV-pozitívak. Épp itt az ideje elképzelnünk azt, hogy vajon mi zajlik egy páciens agyában, amikor közlik vele az 50%-ban halálos diagnózist!

Copyright by Dr. med. Ryke Geerd Hamer 

Példa:

Egy 38 éves páciens balesete után kétszer vértranszfúziót kapott.

Ezután úgy döntött, hogy ő maga is véradó lesz, hogy olyan betegeken, mint ő volt, segíthessen. Elment tehát vért adni. Azonban már az első alkalom után megkapta az értesítést a vérbanktól arról, hogy HIV-pozitív. Abban a pillanatban átélt egy „vérzés- és sebesüléskonfliktus”-t. Akkoriban keletkezett a jobb lábán egy melanóma, egy évig AZT-t, majd később interferont kapott. Ezután több évig nem voltak panaszai.

Abban az időben, amikor ismét jól érezte magát, sok éjszakai verejtékezésen (TBC) ment keresztül és a melanóma a jobb lábáról majdnem eltűnt.

Ha megértjük a Germán Gyógytudományt, különösen a sínek mechanizmusát, akkor nem esik nehezünkre, hogy megértsük ezt az esetet.

Ha a páciens 2-3 év múlva ismét elment volna véradásra, úgy a HIV-tesztje már régen megint negatív lett volna.

Ő jól sejtette, hogy a HIV- vagy más néven anti-smegma-teszt a vértranszfúzióval kerülhetett a szervezetébe. Ennek természetesen semmi köze a „fertőzés”-hez. Ha bemérték volna nála a széna-antitest-tesztet, lehet, hogy véletlenül az is magas lett volna, mert a véradónak szénanáthája is volt gyakori recidívákkal (kiújulás). Érdekes, hogy a 2. alkalommal a lépműtétje során kapott vér nem volt HIV-pozitív, hanem elegendő volt egy vértranszfúzió-asszociáció ahhoz, hogy a HIV-teszt azonnal pozitív legyen.

Alapjában véve a szénanáthánál ez ugyanígy működik, csak kisebb mértékben: Ha a szénára allergiás a TV-ben lát egy parasztot szénát aratni, rövid időre a visszatérő kísérő körülmények miatt „sínen” lesz, majd később a gyógyulás jeleként előjön a szénanáthája.

Ez a beteg jelenleg kemoterápiát, Adriblastint kap, mert amikor a lépeltávolító műtétje során a klinikán minden az ő HIV-pozitivitása körül mozgott, több melanóma jelent meg mindkét lábán és a testén.

Másik példa:

Egy 37 éves jobbkezes nő férje nagyon puhány és mérnök, lányuk születik. Amikor a kislány 2 hónapos lesz, megbetegszik a nő férje, akinek ún. nyirokcsomó-duzzanata van (valójában kopoltyúhasadék-ciszta = Non Hodgkin) és kórházba kerül. Ott elvégzik a HIV-tesztet és pozitív lesz. Ezután a férjet egy éven keresztül AZT-vel kezelik – míg végül meghal. A férj azonban csak az „AIDS-diagnózisa” után gyónta meg feleségének, hogy ő homoszexuális, vagyis biszexuális.

A nő ekkor 3 konfliktust élt meg:

1. Alacsony vércukorszintet okozó „undor/félelem-konfliktus”-t, mert utólag elképzelte, hogy közvetlenül azelőtt, amikor férjével hált, egy homoszexuális végbélnyílásából távozott. Folyamatosan a smegma szagát érezte az orrában (sín).
2. Mivel a homoszexuális vagy homoszexuálisok végbélnyílása immáron fixa ideájává vált, ezt utólag egy hátulról érkező veszélyként érezte – egy rablótól, vagyis egy rá és kislányára leselkedő veszélytől félt.
3. Férjét utólagosan el akarta lökni magától (kézzel és lábbal), ezáltal átmenetileg részlegesen lebénult a jobb karja és jobb lába, ami a férj halála után újra felépült. Egészen a férje haláláig (egy évig) elutasított mindennemű szexuális kapcsolatot vele.

Egy hónappal a férje HIV-pozitív diagnózisa után nála is elvégeztek egy HIV-tesztet, ami jellemzően pozitív volt, mert a négy héten keresztül semmi más nem járt a fejében, mint a smegma, a smegma, a smegma és folyamatosan azt érezte az orrában.

Akkor a 3 hónapos kislánynál is elvégezték a HIV-tesztet, akit egészen addig folyamatosan szoptatott és szintén pozitív lett az eredmény. Mivel szerencséjére ismerte a Germán Gyógytudományt, elutasította az AZT-t mindkettőjük számára. Időközben a kislány 7 éves és már 6 éve negatív.

Mitől lett a gyermek tesztje pozitív? A szoptatással átvitte az anya a gyermekére a „smegma antitesteket”. Ez normális viszonyok között lényegtelen, mert néhány hónap vagy egy év múlva ismét negatív lesz, mint ahogyan az összes antitest esetében is (kanyaró, szénanátha stb.). Ahogyan minden gyermek megkapja édesanyjától az összes antitestet (ugyanez érvényes a vérátömlesztésre is), úgy átveszi a gyermek a HIV-antitestet is az anyatejjel. Ezután az ő tesztje is pozitív lesz.

Ekkor sikítják, hogy az anya „megfertőzte” a gyermekét. A többi 20 fennálló allergiateszt iránt azonban senki sem mutat érdeklődést, melyeket ha elvégeznének, ugyancsak pozitívak lennének.

Ez tehát azt jelenti, hogy a gyermekét szoptató anya sínjei (= antitestek) vagy a véradó sínjei (= antitestek) az anyatejjel vagy a vérátömlesztéssel „átvivődnek”. Ez egy tisztán kísérletekre alapozott tény: minden ún. „allergiával” vagy inkább antitesttel (narancs, szőlő … smegma ellen) legyengített mértékben a gyermek vagy a vérátömlesztést megkapó személy is rendelkezik, de nem sokáig.

Eszerint a sínminta nem csak a fejünkben van eltárolva, hanem nyilvánvalóan a testfolyadékainkban is (tej, szérum stb.), melyekben ezek az antitestek különböző allergiatesztekkel (bőrteszt vagy szérumteszt) mérhetők, sőt azok mértéke (teszt) is.

Megkülönböztethetnénk aktívan termelődő antitesteket és passzívan szerzett antitesteket: A passzívan szerzett antitesteket nem hordozzuk sokáig, maximum egy fél vagy egy évig. Ez könnyen ellenőrizhető, például megvizsgálhatjuk, hogy egy kisgyermeknél az ilyen antitestek a szoptatás befejezése után mennyi ideig találhatók meg a vérszérumban. A szoptatás és a vérátömlesztés általi antitestek továbbítása vezetett ahhoz az idióta nézethez, hogy az AIDS fertőző. Mindenesetre nem fertőzőbb, mint a széna-antitest vagy a narancs, banán vagy cseresznye elleni antitest.

Pontos különbséget kell tennünk a teljesen ártalmatlan antitest-átvitel, pl. smegma-antitest és azok között a tünetek között, melyek a sokkdiagnózist (DHS) idézik elő, mert a páciensnél csalárd módon halálos immunbetegséget diagnosztizálnak.

Ezek a tünetek, melyek a diagnózis- és prognózis-DHS-sel kezdődnek, rákok vagy azzal egyenértékű Értelmes Biológiai Különprogramok (ÉBK). Ezeket mindenesetre nagyon komolyan kell vennünk. Ezeket a konfliktusokat általában csak úgy lehet feloldani, hogy a páciens megtanulja értelmezni a Germán Gyógytudományt és felfogja, hogy mindez egy vallási maffiacsoport átverése, melynek célja nyilvánvalóan az, hogy az embereket meggyilkolják.

Még egyszer hangsúlyozni kell, hogy az alapkonfliktuson való állandó kényszerű gondolkodás az „allergia-traumával” a konfliktus-aktív fázis, a tünetek azonban mindig csak egy konfliktuskiújulás után lépnek fel a megoldási fázisban. Ez a HIV-tesztnél (SmA-teszt) ugyanígy működhetett, amikor a titokban elvégzett laborokban tesztelték a smegmát. A smegma koncentrációját titerben mérik. Az 1:200 azt jelenti, hogy nagyon sok smegma szükséges, az 1:3200 arány azt jelentené, hogy már a legminimálisabb smegmamennyiség elegendő egy HIV- vagy egy SmA-pozitivitáshoz.

Újabb példa a megértéshez:

HIV-POZITÍV BISZEXUÁLIS FÉRJ MIATT

Egy ma 51 éves jobbkezes spanyol nő 6 éves lányával 1987-ben megismert egy férfit és hozzáment feleségül (akkor még 29 évesen).

Egy évvel később a férje beteg lett (Non-Hodgkin), kórházba került és ott HIV-pozitív tesztet készítettek. Ez alkalommal tudta meg, hogy férje biszexuális, vagyis hogy homoszexuális férfiakkal is van kapcsolata.

Amikor a hölgypáciens ezt megtudta, utólag undorodott férje péniszétől. Minden szexuális aktus során úgy érezte, hogy férje homoszexuális barátjának smegmaszagát érzi. Olyan szörnyen undorodott ettől, hogy a házaséletnek teljesen véget vetett, mert már csak az az undorító smegmaszag terjengett az orrában. Folyamatosan az lebegett a szeme előtt, hogy férje orálisan vagy vaginális kívánja magáéva tenni őt, miután homoszexuális barátja végbélnyílásában élvezkedett. Két hónappal később nála is elvégezték a HIV-tesztet és ő is pozitív volt.

El akarták hitetni vele, hogy az akkor egy éves kislánya is HIV-pozitív, pedig akkoriban ilyen tesztet még nem tudtak elvégezni. AZT-t akartak adni neki, de az édesanyja megakadályozta ezt. Egy évvel később egy virológus be akarta bizonyítani a hölgynek, hogy az AIDS nem fertőző betegség.

A barátja mindig nála aludt, a szeretkezésről azonban inkább lemondott, mert nem volt benne egészen biztos, hogy az AIDS nem fertőzi meg. Több későbbi meghívást elutasított.

A lánya időközben l7 éves és teljesen egészséges, nem is kaptt AZT-kezelést és HIV-negatív. A pácinsre egy ideig rákényszerítették az AZT-t, később azonban megtagadta azt. Jól érzi magát, de még mindig HIV-pozitív, mert minden egyes új barátnál újra rákerül a smegmasínre. 1993 óta viszont folyamatosan alacsony a vércukorszintje („undor/félelem-konfliktus”). Ezen kívül mindig hűvösek a lábai (post-szenzoros kéregmező), mert annak idején férje AIDS-diagnózisa miatt nem csak attól félt, hogy férjét, hanem gyermekét is elveszítheti (brutális „elválasztás-konfliktus”).

Láthatjuk a képen a négy Hameri gócot a CT-felvételen.

1. Fenti nyíl balra az alacsony vércukorszint relében (= „undor/félelem-konfliktus”, amikor megtudta, hogy férje HIV-pozitív és homoszexuális);
2. Hameri Góc a jobb myocardiumot érintően (a kamra alsó jobb elülső szarva alatt). Konfliktus a lánya miatt, „erre nem vagyok képes, túl nagy feladat ez nekem” konfliktustartalommal.
3. Dorsalisan (alsó képen): szívizom-relé, Hameri Góc a bal rekeszizom reléjében. Konfliktus a lányára vonatkoztatva, hogy „erre nem vagyok képes, túl nagy feladat ez nekem”.
4. A két alsó nyíl a központi üvegtest (férj és gyermek) Hameri Gócra mutat. A konfliktus még mindig aktívnak látszik.

A fenti koponya CT-felvételen (4 nyíl) láthatunk egy központi brutális „elválasztás-konfliktus” által okozott Hameri Gócot a férjre és gyermekre vonatkozóan (= csonthártya-reuma = postszenzoros kéregmező).

AIDS-FÓBIA A HOMOSZEXUÁLISOK KÖRÉBEN: HIV-NEGATÍV, DE UGYANAZ A TÜNETCSOPORT

Annak ellenére, hogy a a páciens HIV-negatív, túl van már az összes konfliktussokkon, melyeken egy HIV-pozitív beteg végig mehet. Mivel a barátja HIV-tesztje pozitív lett, biztos volt abban, hogy ő is az lehet, mert évek óta szexuális kapcsolata volt ezzel a barátjával.

Nevezhetnénk ezt az esetet akár „dupla vakkísérletnek” is, mert kiderül, hogy teljesen mindegy, hogy a HIV-teszt a valóságban pozitív, vagy negatív. A döntő csak az, hogy a páciens sokkélmény kíséretében azt gondolja-e, hogy ő HIV-pozitív. Ekkor pontosan ugyanazok a folyamatok zajlanak a lelkében, mintha valóban HIV-pozitiv lenne. Végül is ez a legegyszerűbb!

Ha ez a páciens a barátjától kap egy kevés vért, például egy rákmegelőző vérvételt követően, máris csapdába esik!

„Bizonyos körök” legális kiiktatása már profi módon történik. Alig akad egy, aki ebből a kriminalisztikailag manipulált „fantom AIDS”-csapdából megmenekül.

Ez a szerencsétlen páciens a pánikkeltés egész sorozatát, a poklok poklát háromszor éli meg! Amikor végül a HIV-tesztje negatív lett és a páciensnél elindult a megoldás, mindkét nagyagyféltekéje úgy nézett ki, mint Verdun harcmezői csata után: egy kráter a másik mellett és mindegyik már megoldási fázisban!

1. „Nem szabad megharapni – konfliktus” a barátját illetően, mert őt okolta az egész katasztrófa miatt, hisz azt hitte, hogy ő fertőzte meg. Meg volt róla győződve, hogy egy másik férfivel történt közösülés alkalmával fertőződött meg, és ezt követően a fertőzést behozta közös, meghitt életükbe.

Szervi szinten: fogszuvasodás

Agyi szinten: Hameri góc jobb oldalt frontalis

1. konfliktus: „Ez ellen kellene valamit tenni” (de senki nincs, aki megtegye) – ugyanis az AIDS ellen.

Szervi szinten: hideg csomó a strumában konfliktus-aktív fázisban, a megoldási fázisban euthyreoid cisztikus struma;

Agyi szinten: nagy Hameri góc megoldási fázisban bal oldalt frontalis;

1. „Rémület/félelem-konfliktus” (miközben tudomására jutott barátja pozitív HIV-tesztje – és feltételezte, hogy az övé is az). A páciens a homoszexuális pár közül a női fél volt, ezért messzemenőkig a bal agyféltekéjén reagált.

Szervi szinten: gége”rák” (természetesen egy fekély újjáépítése során);

Agyi szinten: Hameri góc bal oldalt, frontoparietalis, megoldási fázisban;

1. „Birtokféltés-konfliktus”. A páciens többnyire ugyan a női agyféltekéjével reagált, de a „női konfliktusok” miatt a bal agyféltekéje már „lezáródott” és ezzel abban a pillanatban skizofrén konstellációba került. Nagyon feltűnően viselkedett, közel járt a „mániás-depressziós őrület”-hez.

Szervi szinten: hörgőkarcinóma (természetesen egy fekély megoldási fázisban)

Agyi szinten: Hameri góc jobb oldalt, frontoparietalis, megoldási fázisban;

1. Motoros bénulás konfliktus (részleges bénulás), konfliktus, mely során „nem tudok elmenekülni” (a halálos AIDS-immunbetegség elől), megoldási fázisban. Többnyire a jobb láb és a jobb csípő volt érintett.

Szervi szinten: A jobb láb, jobb csípő, de a jobb váll és felkar részleges bénulása, utóbbi a „nem tudok belekapaszkodni konfliktus” miatt az ölelés során, vagy a „nem tudom elhárítani a támadást konfliktus” (a fertőzött barát támadását). Nagy sötét ödémás körgyűrűk tartoztak ehhez a már megoldásban lévő motoros konfliktushoz, ami valószínűleg szenzoros funkciókimaradásos jelenségeket is okozott („elválasztás-konfliktus” a barátja miatt), de ezek nagy része a felvétel készítésekor már nem látszódott.

Agyi szinten: Hamer góc a motoros kéregközpontban bal oldalt, megoldási fázisban;

1. Női szexuális konfliktus (annak ellenére, hogy férfi) már lezárult, a „meg nem termékenyítettség konfliktusa”. „ Itt állok a birtok közepén és nem leszek megtermékenyítve.”

Szervi szinten: ondóhólyagkarcinóma és a jobb szívfélben koszorúér-fekényesedés;

Agyi szinten: Hameri góc bal oldal, periinsularis.

1. „Hátulról érkező, nyakba szakadó veszély konfliktusa”: a kilátásba helyezett HIV-teszt a „nyakában van”.

Szervi szinten: a bal szemének látásromlása,

Agyi szinten: Hameri góc a jobb occipitalis látókéregben.

1. Terjedelmes „birtok-konfliktus” (férfias reakció), melynek minden bizonnyal a megcsalás az oka.

Szervi szinten: intrahepatikus epevezeték-karcinóma konfliktus-aktív fázisban és hepatitis a megoldási fázisban;

Agyi szinten: Hameri góc jobb oldalt insularis megoldási fázisban, ezért csak könnyebb a hepatitis;

1. „Önleértékelés-konfliktus” a partnerkapcsolatra vonatkozóan

Szervi szinten: osteolysis a jobb vállban (humerus);

Agyi szinten: erős ödéma bal oldalt, frontálisan a fehérállományban.

Ha ennek a páciensnek pozitív lett volna a HIV-tesztje, akkor most csupa AIDS-áttétje lett volna:

1. „AIDS-fogszuvasodás”
2. „AIDS-struma”
3. „AIDS-gégerák”
4. „AIDS-hörgőkarcinóma”
5. motoros/szenzoros „AIDS-bénulás”
6. „AIDS-ondóhólyagkarcinóma és AIDS miatti tachycardia (erős szívverés)
7. „AIDS-retinopathia” (a szem ideghártyájának nem gyulladásos bántalma)
8. „AIDS-hepatitis”
9. „AIDS-osteolysis” a csontokban: nézzünk csak oda, immunbetegség AIDS(!), mert érintett a hematopoesis, az ún. „immunrendszer” megsérült! Amikor az ilyen esetekben beáll a gyógyulási/megoldási fázis, a páciensek „AIDS-leukémiát” kapnak. Persze egy HIV-pozitív páciensnél ez nem fordul elő.
10. A skizofrén konstelláció miatt ennél a páciensnél ráadásul még diagnosztizáltak volna egy mániás-depressziós „AIDS-őrületet”, ill. egy „AIDS-skizofréniát”.

A 9-es és 10-es pont épp elegendő indokot adott volna az orvostudomány képviselőinek arra, hogy morfiumot adjanak a betegnek. Most azonban a páciens minden elvárás ellenére HIV-negatív volt és ezért azért olyan érdekes ez az eset, mert csak az élet produkálhat ilyen érdekes eseteket.

Csak tegyük képzeletünkben helyére ezt az egész hülyeséget, hogy emlékezetünkbe vésődhessen, milyen kegyetlen és kriminális módszerekhez folyamodnak bizonyos vallási körök annak érdekében, hogy ezeket a szerencsétlen ördögöket ilyen szánalmasan alacsony színvonalú és sokféle AIDS-fantommal pánikba ejtsék.

Ennél a francia páciensnél a HIV-negatív hallására az összes konfliktusa megoldásnak indult és csak elszánt barátaink szakszerű közbenjárásának segítségével maradt életben, mert ha agykómába esett volna, valószínűleg még most is „medi-morfiumisták” karmai között lenne („akkor persze agydadanat miatt”).

Az agyi ödéma megfékezésével végül életben maradt és most is jól van. Még több „AIDS-esetet” és „Non-AIDS-esetet” tudnék prezentálni. Olyanokat is, akiket pánikba ejtettek például egy vértranszfúzió során azzal, hogy HIV-pozitívak. Ezeknél a betegeknél ezután csupa olyan tünet jelentkezik, mintha HIV-pozitívak lennének – mind lelki, mind agyi szinten (koponya-CT) és természetesen szervi szinten is. Pedig HIV-negatívak voltak.

Egy beteget a vértranszfúzió után 8 hónapig tartottak pánikban „vérzés- és sebesülés-konfliktus”-t előidézve nála (Hameri góc a fehérállományban jobb oldalt, temporalis), emellett még lépnekrózist, valamint thrombopeniát (vérlemezkehiány) okozva, mert az orvos azt mondta, hogy az AIDS inkubációs ideje a vértranszfúzió után 8 hónap. Amikor végül könyveim segítségével ezt a badarságot átnézte, mindenféleképpen próbát akart tenni. Ez megváltotta őt a pániktól – és duzzadásnak indult a lépe.

Egy hölgypáciens, aki egy műtét miatt vérátömlesztést kapott, pánikba esett, mert titokban azt gondolta: „Remélem, nem volt AIDS-szel fertőzött a vér.” Már semmi másra nem tudott gondolni, csak arra, hogy biztosan megfertőződött a vérátömlesztéstől. Többször olvasott már erről az újságokban. Miután semmi sem igazolta ezt, nála is jelentkezett az ún. splenomegália, vagyis megnagyobbodott a lépe a megoldási fázis jeleként.

Még egy további példa:

HIV-pozitív azáltal, hogy a páciens elvesztette homoszexuális partnere smegmáját

Központi, motoros konfliktus a lábakra vonatkoztatva, félig már megoldási fázisban

Ez egy különleges, kevésbé tipikus AIDS-eset.

Egy boldog, nős homoszexuális férfi szerette „házastársa” smegmájának szagát, már szinte függésben volt tőle. Azelőtt nős volt, gyermekei is voltak, akikről még gondoskodnia kellett és rendszeresen látogatta őket. Egy ilyen látogatás alkalmával újra „elcsábította” az exnejét és együtt hált vele, sőt, több napot és éjszakát nála töltött. Homoszexuális partnere azonban tudomást szerzett erről és „dühösen levonta a konzekvenciát”, vagyis összeállt egy másik partnerrel – méghozzá véglegesen. A pácienst nem lehetett megvigasztalni, különösen a számára függést okozó smegma elvesztése miatt. Hónapokig búsan sóvárgott utána. Egy kis idő elteltével, egy vizsgálat alkalmával megállapították nála, hogy HIV-pozitív. Szokatlan kép mutatkozott nála ezután: mindkét lábában motoros bénulás (félig az exneje és félig a gyerekei miatt a gyógyulási fázisban). A páciens nem tudott idejében megszabadulni az exfeleségétől és a gyermekeitől.

Az együtt futó sínek: partnere smegmájának szaga, melytől annyira függésbe került, és amelytől megfosztották.

Ez az eset alaposan mutatja, hogy a hozzáadódó smegmasín esetében az alapkonfliktus nem feltétlenül „birtok-konfliktus” kell hogy legyen, elegendő egyetlen motoros konfliktus is, mint ahogyan ebben az esetben egy központi motoros konfliktus mindkét láb részleges bénulásával az exfeleség és a gyerekek miatt.