Duktális emlődaganat - vagyis tejcsatorna karcinóma

2000.01.01.

Már jó néhány éve hiszek a Germanische Neue Medizin®¹ -ben. Csodálatos újra és újra látni, hogy milyen egzaktul működik: nálam, a családomnál, a barátaimnál vagy az ismerőseimnél. Még a gyermekeim is, akik ennek tudatában nőttek fel, elég jól tudnak ezekkel az ismeretekkel bánni. Ha újfent egy konfliktusba „esnek”, amely többnyire gyorsan megoldódik, akkor jönnek hozzám, és azt mondják: "Anya, pontosan tudom, miért köhögök vagy miért fáztam meg" vagy "miért fáj a térdem"......

Persze ha egy konfliktus nem azonnal oldódik meg, akkor egy kicsit megszeppenve jönnek: „Anya, beszélhetnénk később?” Örömteli megtapasztalni, hogy a gyerekek másképp értelmezik a „betegségeket”, amelyek amúgy is többnyire a gyógyulási fázisok. Sem a gyerekeimet, sem magamat nem tudom megvédeni a konfliktusoktól, mert valójában a saját reakcióinkért mindig mi vagyunk a felelősek, de azt hiszem, mi eközben megtanultuk ezeket másképp kezelni. Nos, a Germanische Neue Medizin® ben vannak úgynevezett függő konfliktusok is, amelyek már nem nagyon aktívak, hanem lecsökkentek, de bármikor újra fellángolhatnak.

Tíz éven át cipeltem magammal egy ilyen konfliktust anélkül, hogy ennek a tudatában lettem volna. 13 éve élek boldog házasságban, van két lányom, de mindig is az volt a vágyam, hogy legyen még egy gyermekem, egy fiam. A férjem azonban, aki az egyetlen kenyérkereső a családban, nem tudott megbarátkozni ezzel a gondolattal. Abban biztos vagyok, ha jött volna még egy gyermek, ő ugyanúgy várta volna mint én, erről mindig is meg voltam győződve. Így soha nem adtam fel teljesen szívem eme vágyát. A fogamzásgátló tabletta szedése nálam szóba sem jöhetett, mivel ez a Germanische Neue Medizin® szemszögéből elutasítandó, ám így az elmúlt években néha előfordult, hogy azt hittem, terhes vagyok. Hogy bizonyosságot nyerjek azonnal terhességi tesztet csináltam, anélkül, hogy egy kicsit vártam volna. Persze csalódott voltam, amikor a teszt negatív lett. Ilyenkor még néhány napig foglalkoztatott a dolog, de a témát végül ismét kipipáltam. A férjemnek erről soha nem beszéltem.

Mostanában megint adódott egy ilyen helyzet. Szokás szerint megint csináltam egy tesztet, de ezúttal egyáltalán nem voltam csalódott az eredménytől – épp ellenkezőleg. Ugyanis magamban így gondoltam: „Én most 37 éves vagyok, így kvázi már „túl öreg” még egy gyermek vállalásához. A gyerekekkel is már túl vagyunk a nehezén, és most mindent elölről kezdeni, nem, azt már nem akarom!”

Bár én is csodálkoztam saját magamon, de valójában ez volt a szilárd meggyőződésem. Néhány nappal később úgy éreztem, hogy a bal mellem (jobbkezes vagyok) nagyon fáj, azaz rendkívül érzékeny. Másnap reggel megállapítottam, hogy már kialakult egy piros udvar, a mellem forró volt, rákvörös, nagyon megduzzadt és keménynek éreztem, illetve a mellbimbó is befelé húzódott. Nem estem pánikba, mert tudtam, hogy ez „csak” egy tejcsatorna-karcinóma gyógyulási fázisa lehet, de nyugtalanított, hogy nem vagyok teljesen tisztában a konfliktussal.

Ez csak az anyámtól, a gyerekeimtől vagy a fészkemtől való elválasztás-konfliktus lehetett. De nekem távolról sem volt ilyen irányú konfliktusom. A konfliktus okának megtalálása azonban rendkívül fontos volt ahhoz, hogy megtudjam egyáltalán meddig tartott, és így felmérhessem a konfliktus méretét abból a szempontból, hogy mire számíthatok a gyógyulási fázisban.

Hiszen egy nagyon hosszú vagy intenzív konfliktus lefolyása után a duktális tejcsatorna-karcinómát követő gyógyulási fázis nagyon kellemetlen lehet, így meg kell fontolni egy esetleges műtétet is, de csak a Germanische Neue Medizin® kritériumai szerint.

De hol találhatnék én egy olyan sebészt – amennyiben szükség lenne rá -, aki egy ilyen jellegű beavatkozást elvégezne. Így hát nem volt más választásom, mint kivárni, hogyan alakulnak a dolgok. Próbálkoztam túrópakolással, amelynek a hűsítő hatása csillapítja a gyulladást és ezen kívül a fejem megfelelő részére jégzacskót is tettem. 

Másnap reggelre a bőrpír és a duzzanat még nőtt is. A bőrpír most már 8-9 centiméteres körzetben elterjedt a mell körül, azonban a fájdalom valamivel elviselhetőbbé vált. Időnként heves szurkálásokat éreztem, amelyek nagyon kellemetlenek voltak, továbbá az volt a benyomásom, hogy a mell külső része deformálódott, kidudorodott. Erre fel bedörzsöltem a mellemet fejőzsírral (l. Melkfett), és gyengéden masszíroztam a mellbimbó felé. Ezeken kívül még valamit észrevettem, hogy a rövid távú memóriám is sérült.

A túró pakolást összesen öt napig csináltam, de csak éjszaka, és napközben egy nagyobb melltartót vettem fel, amelybe jégzacskót vagy hűtőkendőt tettem. Hat nap múlva a bőrpír már valamelyest visszahúzódott, de a mell még mindig duzzadt, kemény és nehéz volt, és a mellbimbó is befordulva maradt. Minden elmélkedésem során persze folyton azt kérdeztem magamtól: Mi az, ami számomra megoldódott? Természetesen a terhességi teszt helyzet is eszembe jutott, de ez valahogy túl elvontnak, túl erőltetettnek tűnt. Nem voltam benne biztos. Végül egy ismerősömre bíztam magam, aki szintén jól ismeri a Germanische Neue Medizin® -t. Ő mindenképpen úgy érezte, hogy az ok csakis ez az esemény lehet.

A „központi irodával” való konzultációt követően a feltételezés megerősítést nyert, és valójában nem is volt olyan elvont, mint amilyennek elsőre tűnt. Hiszen én valóban végleg – még ha csak mentálisan is – elszakadtam a „fiamtól”. Igen, az ilyesmi innen ered, még ha egyesek el sem tudják ezt képzelni.

De mi történt ezután? Az ismerősöm azt javasolta, hogy a túrópakolásokat cseréljem le káposztalevél pakolásra. Emlékszem rá, hogy apám régebben gyakran használta ezt a megoldást különböző nyavalyákra, és sikereket is ért el vele. Ezért számomra a javaslat nem tűnt olyan képtelenségnek, mint amilyennek mások számára hangozna.

Végül is a káposzta nagy tekintélynek örvendett az ókorban, és gyakorlatilag egy általános csodaszer volt. A rómaiak állítólag hat évszázadon keresztül nem ismertek más „gyógymódot”. Belső és külső tisztítószerként, borogatásokhoz és légiósaik sebeinek kezelésére használták.

Ugyan a Germanische Neue Medizin® szempontjából minden gyógyulási fázis, de az ellen nincs kifogása, ha egy gyógyulási fázist valamilyen szerrel támogatunk vagy gyengítünk. Hiszen, hogy enyhítsük az erős köhögést, köhögéscsillapító szirupot is szedünk. Így hát szereztem magamnak egy nagyon friss, zöld, és lédús kelkáposztát. Este letörtem néhány levelet, alaposan megmostam, kivágtam belőlük a vastag ereket, és a sodrófával nagyon laposra simítottam őket. Ezután a mellemre terítettem a leveleket, és egy fóliát is tettem rá a nedvesség miatt. Másnap reggel a mellem felszíne először meglehetősen ráncosnak nézett ki, de egy idő után ismét simább lett. A bőrpír eltűnt, a feszülés enyhült egy kicsit, és még azt is elhittem – vagy beképzeltem –, hogy a mellem egy kicsit kisebb lett. Ezután folyamatosan csináltam a borogatásokat, és a káposztaleveleket akár 12 órán keresztül vagy még tovább hagytam hatni.

Néhány nap múlva örömmel állapítottam meg, hogy a mell valóban kisebb és újra puhább lett. Nagyon boldog voltam, amikor láttam, hogy a mellbimbó lassan újra kidudorodik. Hasonlóképpen, a szurkálások is a mellemben egyre inkább enyhültek. Viszont most rettenetesen viszketett. Mindenesetre egy darabig folytattam a procedúrát, újra és újra bedörzsöltem a mellet fejőzsírral, masszíroztam és persze továbbra is hűtöttem.

Időközben minden újra visszahúzódott. Az egész folyamat összesen három hétig tartott. Elképzelhetetlen, mi történt volna velem, hogy ha már nem ismertem volna a Germanische Neue Medizin® -t. Most már valószínűleg megműtöttek volna, a mellemet lehetséges, hogy amputálták vagy teljesen megcsonkították volna.

Dühít, amikor arra gondolok, hogy hány ember szenved még ma is, akiken lehetne segíteni; vagy, hogy hány millióan haltak már meg, akiknek nem kellett volna meghalniuk, ha a Germanische Neue Medizin® -t nem bojkottálták volna 17 éven át minden elképzelhető eszközzel.

Ez valóban az emberi történelem legnagyobb holokausztja!

K. G.

1 - Dr. Hamer kezdetben “Neue Medizin”-nek, később Germanische Neue Medizinnek, végül Germanische Heilkunde-nak nevezte felfedezését. Dr. Hamer ebben a cikkben ír a felfedezésének névadásáról.