Okulásom és gyógyulásom útja a prosztatarákból
1995 áprilisában, 49 évesen valójában már túl öreg, illetve túl fiatal voltam ahhoz, hogy pelenkát hordjak. Minden egy ártalmatlan szűrővizsgálattal kezdődött. A PSA-szintem túl magas volt, ezért indokolttá vált a biopszia elvégzése, mely pozitív eredményt produkált: jól differenciált prosztata adenocarcinomát diagnosztizáltak nálam.
A kezelésről és a következményekről nagyon alaposan felvilágosítottak, eszerint két hét után már magam mögött tudhatom az egészet. Mielőtt azonban tényleg belevágtam volna, szabadságra szerettem volna menni, szándékomat az urológus megértéssel fogadta.
Betegségem okairól azonban vajmi keveset sikerült tőle megtudnom, csupán feltételezésekbe és találgatásokba bocsátkozhattam, és a szakirodalomban való kutakodásaim sem jártak sikerrel.
Azóta megváltozott a hitem.
Úgy jártam el, mint ahogy villamosipari szakemberként a foglalkozásomból adódóan szoktam: üzemzavar esetén a legapróbb részletekig nyomon kell követni az összefüggéseket. Munkám során soha nem szabad szem elől tévesztenem a rendszer egészét. Ok nélkül nem melegszik fel a motor, vezérlés nélkül nem ég a lámpa, és csak a lámpa kikapcsolása - ez alatt az én esetemben a műtét elvégzését és a sugárterápiát értve – viszonylag gyorsan a munkám elvesztéséhez vezetne.
Léteznie kell egy oknak! A szokásos kezelés következményeinek és kimeneteleinek összegyűjtése rémülettel töltött el. Kérdéseket tettem fel, írtam és könyvesboltokban kutakodtam. A reménysugár egy cikk képében csillant fel, melyben Dr. Hamer a test, az agy és a psziché közötti közvetlen kapcsolatról értekezett. Hajtott a kíváncsiság, követni tudtam a gondolatmenetet és sikerült megszereznem a kiadó címét a további szakirodalom felderítéséhez.
Csak úgy faltam a habilitációs disszertációt, sorra gyúltak ki bennem a fények, visszatekintve talán nem nagy számban, de mégis elegendő mennyiségben. Úgy éreztem, nem értem a világot. Hiszen itt sorakoznak a megoldások, de senki sem vizsgálja felül és nem is alkalmazza őket. Időközben telefonon beszéltem Gisela R.-rel, igénybe vettem egy természetgyógyász segítségét és elvégeztettem a koponyám CT vizsgálatát. A felvételen a saját szememmel láttam azt a jelet, amely a könyvben le van írva. Ezt a jelet a radiológusok nem értékelik. Le voltam nyűgözve, ilyen egyszerű lenne a diagnózis? Azonban minden továbbra is felfoghatatlannak tűnt.
1996 januárjában végre részt vehettem Dr. Hamer szemináriumán és eredetiben tapasztalhattam meg a Germán Gyógytudomány® diagnosztikai-, illetve munkamódszerét. Sok más eset mellett az enyémet is példának véve, megbeszéltük a betegségemet Dr. Hamerrel és a többi résztvevővel. Az egymástól, mint hasonló helyzetben levőktől érkező közvetlen visszajelzések élénk hatást váltanak ki. Ebben a körben első ízben tudtam a traumámról nyíltan beszélni. Szakirodalmi források alapján gyanítottam valamiféle összefüggést a lélek és a test között, anélkül, hogy ezt konkrétumokkal alá tudtam volna támasztani.
3 évvel korábban elhangzott egy mondat a feleségem részéről, melyre nem számítottam, mely megdöbbentett, és ebben a körben azonnal kézzelfoghatóan világossá vált számomra.
Pontosan fel tudtam idézni a helyet, ahol mindez történt. Egy vita során elhangzanak mondatok azzal a céllal, hogy fájdalmat okozzanak, én sem vagyok mentes ettől. Megkönnyebbülés volt ezt kimondani, és nem erkölcsi ítéletként szembesülni vele, ez az én szubjektív tapasztalatom, és ez felszabadítóan hatott. Egy új minőségben, megfelelő tartalommal, világossá vált számomra a stressz és a regeneráció mibenléte. Most már rajtam múlott, hogy megértsem az összefüggéseket, és változtassak az élettel szembeni szemléletmódomon. Számtalan beszélgetés során, ennyi újdonság mellett szükségét érzem ennek, és sok sikernek is tanúja lehettem. Az összefüggések mindig beigazolódtak. Olyan emberekkel is találkoztam, akik nem tudták feldolgozni a konfliktusaikat: egy újabb ok arra, hogy intenzíven folytassam a tanulást.
A kontrollvizsgálatok során sem digitálisan, sem ultrahanggal, sem radiológiai eljárásokkal nem állapítottak meg rendellenességeket. Most pedig néhány sor a PSA-tesztről.
A rendelkezésemre álló irodalom, az urológiai szaklapok, orvosi folyóiratok, könyvek és az internet eddig ellentmondásos információkat szolgáltattak, fenntartva a kételyt, amint az az Ärzteblatt 2003. szeptember 26-i cikkében áll. Egy 1998-ból származó, professzorok által felelősen jegyzett disszertációban az alábbi állításokat találjuk
- Idézet: kóros folyamatokra utalhat....
- Idézet: A PSA azonban nem valódi tumormarker, mivel a normális prosztataszövetben is exprimálódik*. Továbbá nem rendelkezik az eredetileg neki tulajdonított szervspecificitással, a PSA mRNS-e és a PSA-fehérje kimutathatók például a nyálmirigyekben, a vesékben és a tüdőben is.
Itt most megállnék. Micsoda félelmet ébresztettek bennem az orvosok! A hitem tartósan megrendült, alaposan utána kell járnom a dolgoknak! Hiszen rólam van szó. Az agyi CT-n a korábbi Hameri Góc eltűnt, és ezen a helyen egy kis tömör képlet, egy heg maradt vissza, amely csak nagyítóval látható. Számomra ez egy ellenőrizhető objektív tény, amely független az értelmezhető, nem nyilvánosan közzétett tesztektől. A néhány hónapos hormonmegvonástól eltekintve, mellyel rögtön felhagytam, amikor nyilvánvalóvá vált a követendő út, nem szedtem semmilyen orvos által felírt gyógyszert.
Azóta eltelt 9 év, és normálisan egészségesnek és jól érzem magam.
Külön köszönetem Dr. Ryke Geerd Hamer orvosnak és teológusnak a Germán Gyógytudomány® felfedezéséért és terjesztéséért, a teremtés szolgálatáért, így éltem meg őt újra és újra.
Köszönetet mondok mindazoknak is, akik elkísértek az utamon. Különösen hasznosnak bizonyult mind a mai napig a tapasztalatok cseréje. A megtapasztalások, az ellenállások és a Germán Gyógytudomány® körüli összefüggések drámaian megváltoztatták ismereteimet és benyomásaimat a társadalomról. Megdöbbenésemre megtapasztaltam a saját és a közös egészségünkkel szemben álló hatalmat, amelyet korábban csak távoli tájakról vagy könyvekből ismertem.
Köszönöm, hogy létezik a www.pilhar.com honlap, köszönöm a tájékoztatást és a véleménycserét.
Üdvözlettel
Bernd D.
A rákot meg lehet gyógyítani - de nem lehet leküzdeni.
*exprimieren – kifejez, kisajtol, kiprésel, kiszivárog stb. Ezt az orvosi szakszót meghagynám így, vagy leegyszerűsíteném pl. a kimutatható szóra, de az a következő sorban már szerepel.