Középfül

1999.09.01.

 

Koponya-CT kérés

 

Biológiai gyógyítási módszerek praxisa

Arlette Büchel

kantoni engedéllyel rendelkező orvos, természetgyógyász

Sonnhaldenweg 18.

CH-9100 Herisau

 

CH-9100 Herisau, 5.5.99

SÜRGŐS

1 koponya-CT a koponyaalappal párhuzamosan

Beteg: C.G., 1966.04.10.

Tisztelt Doktor úr!

Kérem, hogy sürgősen készítsen egy standard agyi CT-vizsgálatot a fent említett betegről a koponyaalappal párhuzamosan, kontrasztanyag nélkül, két példányban és a képeket adja át közvetlenül a betegnek.

G. asszony jelenleg nagyon rosszul érzi magát, ezért arra kérem, hogy a lehető leghamarabb egyeztessen egy időpontot vele. Esetleg az is lehetséges, hogy holnap, csütörtökön 1999.05.06-án kvázi ügyeletben felkeresse Önt.

Diagnózis: elviselhetetlen fejfájás, kancsalság, szédülés, kettős látás, középfülgyulladás gennyes váladékozással.

Magam és a beteg nevében is köszönöm a fáradozásait.

Szívélyes üdvözlettel

Arlette Büchel

 

Az orvos levele a beteghez:

Orvosi radiológiai központ

KLINIK STEPHANSHORN

Hagyományos röntgen

Komputertomográfia

Mágneses rezonancia

Angiográfia / Intervenciós radiológia

Dr. Lampe

Dr. P. Schmid

Dr. Ch. Strittmatter

svájci orvosi szövetség Radiológia

Bejelentkezett

G.C.

asszony

[Megjegyzés: az eredeti rendelkezésre áll]

Dátum: 1999. május 11.

Tisztelt G. Asszony!

1999.05.06-án a koponya komputertomográfiás vizsgálatát végeztünk el Önnél, ahol a jobb fül, a középfül, a belső fül és a csontos koponyaalap gennyes olvadásos gyulladásának a súlyos diagnózisát állapítottuk meg. Ez a gyulladás már olyan előrehaladott, hogy az agyhártyát irritálva ott is gyulladást okozott.

Abban az esetben, ha ez a betegség tovább fejlődik váratlanul egy életveszélyes helyzet állhat elő. Véleményünk szerint az ilyen súlyos gennyes gyulladást megfelelő szakembernek kellene kiértékelnie és kezelnie. Egy nagy dózisú, megfelelő antibiotikum-terápia minden bizonnyal fontos szerepet játszhatna.

Az Ön betegségének esetleges súlyos következményei miatt kötelességemnek éreztem intravénás kontrasztanyag beadását is, hogy a gyulladásos reakció valós mértékét érzékelni tudjam.

Mivel B. asszony szerint Ön a kontrasztanyag intravénás beadásával utólagosan nem ért egyet, ezért ebben az esetben szeretnénk lemondani a kontrasztanyag díjának felszámításáról, és a költségeket magunk viseljük. Kötelességemnek érzem azonban, hogy felhívjam a figyelmét a betegsége súlyosságára.

Szívélyes üdvözlettel:

Dr. Schmid

Másolatot kap:

B. asszony

 

A beteg ’orvosi tájékoztatása’

Dr. J. Riedi

Fül-orr-gégész a Svájci Orvosi Szövetség tagja

Grabenstr. 9

7000 Chur

Tel.-Nr. 081/252 94 16

Fax.-Nr.081/253 36 44

G.C. asszony, született: 1966.04.10. [Megjegyzés: az eredeti rendelkezésre áll] 

Tájékoztattak, hogy egy életveszélyes betegségről van szó, amely agyvelőgyulladáshoz és hirtelen halálhoz vezethet.

Chur, 1999. május 17.

G.C.

A beteg aláírása

 

A beteg levele az orvosnak

C.G.

[Megjegyzés: az eredeti rendelkezésre áll]

P. Schmid doktor úr

Stephanhom Klinika

Brauerstrasse 95

9016 St. Gallen

Chur, 1999. május 18.

Tisztelt Schmid doktor úr!

Köszönöm a 1999. május 11-én kelt levelét és az ebben kifejezett egészségem iránti  aggodalmát. Abba, hogy az Ön diagnózisa aggodalomra ad-e okot, nem szeretnék jobban belemenni.

Mindenesetre szeretném hangsúlyozni, hogy én a kezdetektől fogva és nem csak utólagosan elleneztem a kontrasztanyag beadását.

Az engem kezelő nővér közölte velem, miután én a kontrasztanyag beadását elutasítottam, hogy ez esetben beszélni kell az orvossal, de a kontrasztanyagot így is úgy is be fogják nekem adni. Ez a kijelentés megdöbbentett, de egész egyszerűen nem volt erőm megvédeni magam.

Az allergiás reakció nem állt meg a duzzadt ajkaknál, viszketésnél és némi szédülésnél, hanem néhány óra múlva fejfájás jelentkezett, ami estére elviselhetetlen mértékűre erősödött. Az elmúlt hetekben csak éjszaka szenvedtem a fejfájástól, amelyet most egész nap el kellett viselnem. Egy héten keresztül reménykedtem a javulásban, míg végül A. B. asszony tanácsára felkerestem egy fül-orr-gégész specialistát, hogy még egyszer alaposan kivizsgáltassam magam.

Nem nagyon örülök az antibiotikumoknak, amelyeket most szednem kell, de legalább megszabadultam a fájdalomtól, amely a kontrasztanyag nélkül nem is lett volna.

Ezt nem vádaskodásnak szánom, hanem csak abban reménykedek, hogy talán a következő nemleges válaszomat tiszteletben tartja majd, még akkor is, ha ez nálam pusztán a megérzésen alapul.

Most pedig az írásom valódi okához. A. B. asszonytól hallottam, hogy miután Önnél jártam, már nem fogadja többé az ő betegeit. Épp ésszel nem lehet felfogni, hogyan jutott erre a döntésre, mivel a fizetés megtagadásának semmi köze nincs B. asszonyhoz vagy az ő többi betegéhez.

Amikor telefonon időpontot kértem, a hölgy a telefonban azt mondta, hogy csak akkor tud időpontot adni, amennyiben az egészségbiztosításomtól megerősítést kap arról, hogy kifizetik a kezelést.

A kérdésemre miszerint itt csak a pénzről van-e szó, némi vonakodás után igennel válaszoltak. Tehát beleegyeztem, hogy a kezelésemet saját magam kifizetem, és az egészségpénztárral később elszámolok. Az időpontomat meg is kaptam, azzal a felszólítással, hogy a pénzt kb. 400 svájci frankot mindjárt vigyek is magammal.

Amikor végül egy 1017 svájci frankról szóló számlát kaptam, meglehetősen sokkos állapotba kerültem. A többletköltségek azért merültek fel, mert Ön további kiegészítő röntgen felvételeket készített anélkül, hogy előzetesen konzultált volna velem erről. Ezek olyan felvételek, amelyeket Ön valamilyen okból kifolyólag szükségesnek érzett.

1999.05.05-én A. B. asszonytól kaptak egy faxot, amelyben egy standard agyi CT-vizsgálatot kért kontrasztanyag nélkül, ami, mint később megtudtam, 299,60 svájci frankba kerül. Ami azt jelenti, hogy 100 svájci frankkal többet fizettem.

Ennél többet nem kértek. A plusz példányok nem az én érdekemben készültek, hanem az önök érdekeit szolgálták. Tehát Önökön is múlott, hogy fizettem azért, amit elvégre megtettek. Köszönöm.

Tehát nem akartam olyanért fizetni, amit nem is kértem. Erről szól ez az egész, és semmi másról. Nem B. asszonyról, vagy arról, hogy valaki nyilvánosan tönkre akarja tenni vagy felelősségre akarja vonni Önt.

Ezért nagyon szeretném kérni, hogy még egyszer gondolja át a döntését.

Szívélyes üdvözlettel:

G.C.

Másolatot kap:

A.B. asszony

Dr. E. Taverna Kantonorvos A-R, Dorf 152, 9107 Umäsch

Dr. Med. Kantonorvos SG, Vadianstrasse 31, 9000 St. Gallen

A. Widmer úr, a Stephanshorn Klinika képviselője, St. Gallen

 

A beteg levele az Egészségügyi Hivatalnak

C.G.

[Megjegyzés: az eredeti rendelkezésre áll]

Egészségügyi Hivatal

Poststrasse 22

7000 Chur

Dübendorf, 1999. 10. 07.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim

Középfülgyulladás miatt 1999.04.06 és 1999.05.21. között munkaképtelen voltam.

Mivel évek óta nem járok orvoshoz, mert hiszek abban, hogy a test meggyógyítja saját magát, és ebben engem az Új Medicina is megerősített, ezért csak egy gyors hívást intéztem a természetgyógyászomhoz, hogy tanácsot kérjek tőle a fájdalmammal kapcsolatban.

A betegségem 1999.04.06-án egy súlyos megfázással kezdődött. Egy hét múlva középfülgyulladásom lett. Felhívtam a természetgyógyászomat, és tanácsot kértem tőle a fülfájással kapcsolatban. A fokhagyma orvosolta a problémámat. Újabb egy hét múlva a megfázás alábbhagyott. Néha a fülfájás - és a nyak- és fejfájás is (ami csak estefelé kezdődött) - nagyon erős volt, emiatt alig tudtam aludni. A szemeim nagyon érzékenyek voltak a fényre.

A harmadik héten genny kezdett folyni a fülemből, viszont a fülfájás megszűnt, és csak akkor jelentkezett, amikor a gennyfolyás elállt. A nyak- és fejfájás azonban fokozódott, de mindig csak estefelé kezdődött, és a kora reggeli órákig tartott.

1999.04.29-én elkezdtem befelé kancsalítani a jobb szememmel.

Május 6-án a St. Gallen-i Stephanshom klinikán a koponyaalappal párhuzamos natív agyi CT-vizsgálatot csináltattam. További részletekért lásd a Dr. Schmidnek írt levelet. Szükségem volt a CT-re az Új-Medicinához.

A fájdalom ekkor már annyira elviselhetetlenné vált, és immár 24 órán át tartott, hogy végül minden meggyőződésem ellenére elmentem egy churi fül-orr-gégészhez, Dr. J. Riedihez. Az akkor nyaraló Dr. Riedit helyettesítő orvos azonban nem diagnosztizált egyebet, mint egy súlyos középfülgyulladást. Felírt nekem antibiotikumot, amelynek a szedésétől eddig tartózkodtam. Az ok: A szervezet önmagát gyógyítja, és minden kémiai kezelés gátolja vagy lelassítja ezt a folyamatot.

Mivel azonban a gyulladás már olyan régóta tartott, és majdnem teljesen megszűnt, így az antibiotikumokkal már nem okoztam volna nagy zavart, csak a betegség végét egy kicsit elnyújtottam volna, beleegyeztem, hogy szedjem őket.

A fejfájás estefelé megszűnt, a genny ritkábban folyt, a kancsalság megmaradt.

1999.05.17-én visszamentem a rendelőbe egy felülvizsgálatra. Ezúttal maga az orvos volt jelen, és a betegség lefolyásáról kérdezett. A meggyőződésem, hogy a „test meggyógyítja önmagát” nyilvánvalóan irritálta őt. Magyarázataimat és fejtegetéseimet az Új Medicinával kapcsolatban szinte meg sem hallgatta. Ezért nem is értette, miért csináltattam egy agyi CT-t. Elkérte annak a klinikának a nevét, ahol a vizsgálatot végeztettem, és a kezelő orvos nevét.

Aznap este anyámmal ismét el kellett mennünk a rendelőjébe.

Itt következik a beszélgetés hozzávetőleges menete amennyire vissza tudok rá emlékezni, közvetlen beszédben:

Dr. Riedi: Ma délután telefonon beszéltem Dr. Schmiddel St. Gallenben. A helyzet a következő: Önnek nagyon súlyos középfülgyulladása van, amely ahelyett, hogy kifelé terjedt volna befelé terjedt, és ez belsőfülgyulladást eredményezett.

Carol: Hogyan lehetséges, hogy nem kifelé terjedt?  Hiszen hetek óta rengeteg genny folyik a fülemből!

Dr. Riedi: Igen, igen, de ez a folyás főleg belülről történt. Az Ön füle egy kicsit másképpen, a normálistól eltérően épül fel. Ezenkívül a sziklacsont erodálódott. A gyulladás tovább terjedt felfelé, továbbá önnek még agyhártyagyulladása is van. Ha nem teszünk valamit, ez berobbanhat az agyba, és Ön már holnap meghalhat.

Carol: Robban?

Dr. Riedi: Hm, éppen...

Anyám sokkot kap. Engem a kijelentése hidegen hagy, mert nem értek vele egyet.

Anyám: Mit lehet most tenni?

Dr. Riedi: Azonnal meg kell operálni, a legjobb lett volna ha ezt már tegnap megtesszük. Holnap be is jelentem a Zürichi Egyetem klinikájára.

Anyám: Ez milyen műtét lenne?

Dr. Riedi: Ezt nem tudom pontosan elmagyarázni (egy képhez sétál, amely a falon lóg). Tehát itt fent lenne a sziklacsont (a képen nincs ilyen). Tele van lyukakkal. A sebész kivájja a csontot, és így ezzel együtt a gyulladást is eltávolítja.

Carol: Mekkora az esély a sikerre?

Dr. Riedi: Ez egy súlyos és ritkán végzett műtét. Olyan, mint a kötélen járás a szakadék felett: Vagy megérkezel a túloldalra, vagy nem.

Anya erre úgy nézett ki, mint egy rakás szerencsétlenség.

Dr. Riedi: Most nem szabad túl sokat mozognia, futnia vagy ugrálnia. Bármilyen mozgás egyfajta kifakadást okozhat.

Carol: Ezt ma reggel kellett volna mondania, mert hazafelé szaladtam egy darabig.

Dr. Riedi: Vállrándítás.

Carol: Mi történik, ha nem engedem magam megoperáltatni?

Dr. Riedi: Ha nem engedi magát megműttetni, akkor később nyomorék lesz (olyan mozdulatot tesz, mint a nyomorékok), vagy meghal. Egyébként csak egy kis nyomorék marad.

Anyám: Meddig kell ezt eldöntenünk?

Dr. Riedi: Minél tovább vár, annál nehezebbé válik a műtét, mivel egyre több mindent kell eltávolítani. Az esélyei emiatt egyre kisebbek lesznek.

Carol: Megkaphatnám a diagnózisát írásban, kérem?

Dr. Riedi: Nem, ez túlságosan sok munka lenne, mindent le kellene diktálnom.

Carol: Nem válaszol.

Carol: Ha annyira rosszul állnak a dolgok, miért nem érzek semmit? Akkor miért érzem magam ennyire jól?

Dr. Riedi: Igen, én is meglepődtem, hogy egyáltalán be tud még sétálni a rendelőmbe, és csak a szerencsének köszönhető, hogy nem érzékeli a betegsége súlyosságát. Jelen állás szerint a...

Carol: Szerencse?

Dr. Riedi: Hm, hm…

Carol: Mondja Dr. Riedi! Hogyhogy egyáltalán nem vagyok feldúlt? Aki itt sokkot kapott, az az anyám. De én?

Dr. Riedi: Igen, nézze. Az agyának egy része annyira károsodott, hogy már nem tudja felfogni a helyzetet, amelyet emiatt nem tud megfelelően megítélni. Ezért tűnik olyan közömbösnek,

Carol: Biztos elment az esze!

Anyám: Szomorúan bólogat.

Carol: Elmagyarázhatom, miért tűnik úgy, hogy közömbös vagyok?

Dr. Riedi: Hogyha szeretné.

Carol: Elmagyarázom neki Dr. G. Hamer Új-Medicinájának alapelveit, továbbá a betegségekhez és az azokból történő kigyógyuláshoz való hozzáállásom. Azt is, hogy már néhány éve nem hagyományos orvoshoz, hanem természetgyógyászhoz járok.

Dr. Riedi: Az ő hozzáfűznivalója: Nem ismerem ezt az Új-Medicinát, és nem is érdekel. Az egész egy nagy humbug. (Nem igazán akarta meghallgatni a magyarázatomat). Honnan jön ez az orvos valójában. Németországból? Nekünk ehhez itt semmi közünk. Az Ön természetgyógyásza nem orvos! Herisau-i? Appenzell kantonban bárki kitehet egy táblát, és természetgyógyásznak nevezheti magát. Mind sarlatánok. Nálunk ezeket az embereket bíróság elé állítanák. És ha minden igaz, amit mond, akkor egyáltalán nem lenne szükség orvosokra!

Carol: Nos, legalább valamit sikerült megérteni.

Anyám: Semmi mást nem lehet tenni? Antibiotikum?

Dr. Riedi: Nem. A gyulladás túlságosan belül van. Itt egyetlen antibiotikum sem ér semmit. Annak sincs értelme, hogy a régi receptet meghosszabbítsam Önnek.

Felállunk, és kimegyünk a rendelőből.

Carol: De nem kell mindig a legrosszabbra gondolni! Biztosan van valami a magamfajtáknak is, akiknek ilyen alkatuk van. Nézzen meg engem közelebbről! A kancsalságomon kívül (ami addigra sem javult) nem látszik rajtam semmi. Úgy alszom, mint egy csecsemő, hatalmas étvágyam van, fitt vagyok, kiválóan érzem magam.

Dr. Riedi: Igen látom. Ön kancsal.

Carol: Igen, és?

Dr. Riedi: Ez az első jele a betegség súlyosságának! Ez mutatja, hogy milyen előrehaladott állapotban van.

Carol: A fickó őrült.

Dr. Riedl: Hallgasson ide! Azt Önnek kell tudnia, hogy ki az okos és aki többet tud... Hívjon fel holnap reggel és tudassa velem hogyan döntött. De gyorsan cselekedjen. Az nem biztos, hogy holnapra meghal ez még akár három hónapig is elhúzódhat. De minél tovább vár... Ha a lányom lenne, jól fenékbe billenteném...

Carol: Köszönöm, megkaptam.

Miután anyámmal hosszasan elbeszélgettünk és megpróbáltam rámutatni az imént lezajlott beszélgetés során felmerült ellentmondásokra, még aznap este felhívta otthon Dr. Riedit.

A beszélgetés menete:

Anyám: Dr. Riedi, a lányom egy újabb agyi CT -t javasol, ekkor láthatnánk, hogy változott-e valami. Az utolsó CT ú-vizsgálat óta csaknem két hét telt el.

Dr. Riedi: Ennek semmi értelme. Csak kidobott pénz. Egy ilyen betegség soha nem javul, hanem egyre rosszabb és rosszabb lesz.

Anyám: A biztonság kedvéért mégis megpróbálhatnánk.

Dr. Riedi: Semmi haszna.

Anyám: A lányom és én is ellenezzük a műtétet. Kell, hogy legyenek alternatívák!

Dr. Riedi: Nincsenek alternatívák. A döntés az Önök kezében van.

A következő napokban még néhány telefonbeszélgetés következett az alkalmazottaival. Riedi doktor rajtuk keresztül tudatta velem, hogy nem fog tovább kezelni, mivel nem vagyok hajlandó megműttetni magam. Nos, nem igazán volt kedvem megint odamenni. Minek is? Churban azonban nehéz lenne másik orvost találni - mondta az egyik hölgy. Egy ilyen nehezen kezelhető betegről elterjed a hír.

Ismét kértem írásbeli diagnózist, sikertelenül.

Dr. Riedi munkatársai nagyon együttműködőek voltak. Egyikük különösen megdöbbent a főnöke viselkedésén, és minden téren elhatárolódott tőle.

Dr. Riedi is csak az utolsó látogatásom időpontjáig akarta kiadni az orvosi igazolást, pedig még mindig szednem kellett a rendelője által felírt antibiotikumokat és a mellékhatások miatt nem is tudtam volna dolgozni menni.

Ma október 7-e van. A „halálos ítéletem” óta csaknem öt hónap telt el. Kiválóan érzem magam. Ugyanolyan kondícióban vagyok, mint korábban. A szemem újra középen van, és már nem látok duplán. Hosszú idő óta újra elkezdtem siklóernyőzni, öt hetet töltöttem az USA-ban, több órát túráztam.

Ha hallgattam volna Riedi doktorra, most talán halott lennék, vagy valamilyen módon fogyatékos.

Engem leginkább az a félelem és sokk dühít, amit ez a számomra teljesen inkompetens orvos okozott édesanyámnak a brutális és szívtelen viselkedésével.

Tulajdonképpen mire alapozta Dr. Riedi a diagnózisát? Nem látta sem a röntgenfelvételt sem a CT-ket. Csak a dobhártyáig tudta megvizsgálni a fülemet, tovább nem.

Nem nézett a szememre, nemhogy megvizsgálta volna.

Hogyan állíthatta tehát, hogy halálos betegségem van? Csak a Dr. Schmiddel folytatott beszélgetés miatt? Szóval csak azt ismételgette, amit egy másik orvos mondott neki?!

Mielőtt egy orvos ilyen diagnózist állít fel, nem kellene egy kicsit jobban utánajárnia? Csináljunk újra röntgent vagy CT-t, ahogy mi is javasoltuk neki, de ő ezt kategorikusan elutasította?

Miért hagyta ez az ember egyszerűen figyelmen kívül azt a tényt, hogy minden szempontból kiválóan éreztem magam? Nem illett bele az ő általa felállított kórképbe és talán jobban szerette volna, ha haldoklom?

És ha annyira meg volt győződve a diagnózisáról, miért nem akarta nekem írásban átadni? Alá kellett írnom egy papírt (mellékelve), hogy ő tájékoztatott a halálos betegségemről!

Dr. Riedi gyakran megértette velem, hogy ő mindent tud, én pedig semmit. Szóval nekem, a hülye betegnek feltétlenül hallgatnom kellene rá. Nos, ezúttal - és hányszor már korábban is? - alaposan tévedett. És vele együtt Dr. Schmid is.

Azok az idők, amikor minden beteg hülye volt, és fogalma sem volt semmiről, elmúltak. Úgy tűnik, ez nem tetszik az Úrnak. És ha valaki kritikus kérdéseket tesz fel, és nem fogad el mindent, mint én, akkor egyszerűen nem kezelik tovább.

Az esetem nagy hatással volt anyámra és az ismerőseimre. Hozzáteszem, hallottunk még hasonló beszámolókat Dr. Riedivel kapcsolatban.

Meddig ijesztgetheti az embereket és okozhat fájdalmat nekik – sajnos túl gyakran és teljesen alaptalanul – még ez az orvos? Elrontani, majd eltussolni?

Remélem, hogy ez a levél meghallgatásra talál. Ez itt nem a bosszúról szól. Igazából velem nem történt tulajdonképpen semmi. Inkább abban reménykedem, hogy megakadályozhatom, hogy Dr. Riedi a jövőben is ilyen elhibázott diagnózisokat állítson fel és ezáltal emberekből szellemi és fizikai nyomorékokat csináljon!

Hogy mit kell tenni, és hogy kell-e tenni valamit, az az Ön belátása szerint történik.

További információért szívesen állok a rendelkezésére.

Szívélyes üdvözlettel...

 

Akinek füle van, övé a hallás!

Akinek szeme van, övé az olvasás!

Akinek egyéni felelősségvállalása van, akkor elgondolkodik ezen...

 

Mellékletek:

A Stephanshom klinika megrendelése A. Büchel asszony agyi CT-jéhez

Dr. Schmid jelentése A. Büchel asszonynak (természetgyógyász).

Dr. Schmid ajánlott levele nekem, Dr. Riedi által készített és általam aláírt papír a betegségemről.

 

Másolatot kap:

Dr. Med. J. Riedi, Grabenstrasse 9, 7000 Chur

Frau A. Büchel, Sonnenhaldenweg 18, 9 1 00 Herisau

Herrn Kantonsarzt E. Tavema, Dorf 152, 9107 Umäsch

Herrn Kantonsarzt F. Jungi, Moosbruggstr. 1 1, 9000 St.Gallen

Gesundheitsdirektion, RR A. Scherrer, Kasemenstr. 17, 9102 Herisau

Dr. H. Heizer, Egészségügyi Igazgatóság tagja, Rondellestr. 2, 9 1 00 Herisau

Widmer, Egészségügyi Igazgatóság tagja, Wissegg 187, 9043 Trogen

Voneschen, Egészségügyi Igazgatóság tagja, Thalerstr. 14, 941 0 Heiden

Bosislo, Egészségügyi Igazgatóság tagja, Mühltobel 455, 9427 Zelg

Arnold, Egészségügyi Igazgatóság tagja, Kasemenstr. 17, 9 1 00 Herisau

Guerra, Egészségügyi Igazgatóság tagja, Kasemenstr. 17, 9 1 00 Herisau

Frau E. Aepli, Egészségügyi Igazgatóság tagja, Ramsenburgweg 34, 9100 Herisau

 

1 - Dr. Hamer kezdetben “Neue Medizin-nek”, később Germanische Neue Medizin-nek, végül Germanische Heilkunde-nak nevezte felfedezését. Dr. Hamer ebben a cikkben ír a felfedezésének az elnevezéséről.

Kellemes téli napokat kíván a Germanische Heilkunde munkacsoportja!
Kellemes téli napokat!
ESETTANULMÁNYOK
Entoderma Ősi mezoderma Új mezoderma Ektoderma